A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-18 / 16. szám

Csak egy percre. Lapunkban is hirt adtunk mái arról, hogy eb ben a tanévben ünnepli fennállá sának harminca dik évfordulóját a bratislavai Duna utcai ma gyar tannyelvű gimnázium és alapiskola. OR DÓDY VILMOS a Pravda című napilap vasárna pi számainak szerkesztője az iskola első, érettségiig jutott osztályának növendéke volt. — Miként emlékszel vissza kereken húsz esztendővel ezelőtt véget ért diákéveidre? — A matematikaóráktól eltekintve nagyon szívesen, mert a matek bizony sohasem tartozott kedvenc tantárgyaim közé. Ellenkezőleg, felelés vagy dolgozatírás közben sokszor szinte vért izzadtam. A sors iróniája, hogy egy felmérő dolgozat példáit megoldva, a véletlen segítségével sikerült kivágnom a rezet, aminek jutalmaképpen matematikai diákolimpiászon kellett indulnom! Hogy milyen eredménnyel, arról inkább ne is beszéljünk ... — Hogy érzed ma: mit kaptál útravalóul egykori iskoládtól? — Tulajdonképpen jó színvonalon álló általános műveltséget, amire egy kis szorgalommal s igyekezettel bátran lehetett a későbbiekben is alapozni. Tanáraink nagyszerűen tanították például az irodalmat vagy a történelmet, de nagyon szerettem a földrajz- és a biológiaórákat is. Ajánlott tantárgyként a latint is tanultuk, aminek mai munkámban sokszor hasznát veszem. — Milyen kapcsolatban állsz jelenleg a Duna utcai iskolával? — Elsősorban szülőként vagyok érdekelt, hiszen ebben a tanévben már a lányom is ötödik osztályos lett. Ha módom nyílik, úgy újságíró ként vagy pusztán magánszorgalomból megpróbálom nyomon követni az itt érettségizett diákok sorsának további alakulását. Úgy tapasztalom, hogy akiben megfelelő akarat és kitartás van, az az itt szerzett érettségivel bátran megállja helyét az életben, hiszen az iskola egykori növendékei között a kutatóvegyésztöl az atomfizikusig szinte valamennyi foglalkozási ágban találni megbecsült szakembert. — Vajon hogy alakultaié újságírói pályafutásod ? — A szerkesztőségi munka alapjaival a valamikori Csehszlovákiai Sportban ismerkedtem meg, utána a Szabad Földművesben dolgoztam és 1974-ben lettem a Pravda szerkesztője. Rengeteget utazom, aminek eredményeképpen nagyon sok érdekes emberrel sikerült már találkoznom, vagy nemkevésbé érdekes munkahelyeken fordultam már meg. Brno mellett jártam például a világ második legmélyebb szénbányájában, többször készítettem interjút Jan Novákkal, a La Manche csatorna átúszójával, beszélgettem a hazai élsportolók többségével.. . — Külföldön is jártál? — Hivatalos kiküldetésben a Szovjetunióban, az orenburgi gázvezeték csehszlovák szakaszán, továbbá Lengyelországban, Magyarországon és Finnországban voltam. — Milyen érzés, ha az újságírónak egy riporterkolléga kérdéseire kell válaszolnia ? —- Szokatlan. Interjúalanyként kis híján úgy érzem magam, mint egykor a matematikaórákon ... (MIK-) Fotó: archív P Mobil A kemény rock hároméves magyarországi diadalútja után az utóbbi időben az újságok nem alaptalanul már válságról imak. Az eredetileg lázadó és megújhodást akaró rock az új évtized küszöbére a szórakoztatóipar szerves részévé vált. A zenekarok többségénél a kemény rock már nem az önkifejezés és a közönséggel való azonosulás eszköze, hanem egyszerűen egy divathullám meglovaglása, pénzkereseti lehetőség. Amikor a Piramis megkezdte pályafutását, rajtuk kívül lényegében csak egy zenekar játszotta a „kemény rock" védjeggyel ellátott zenét. Ez az együttes a P. Mobil volt. A P. Mobil külvárosi, agresszív zenét játszó együttesnek indult, nem túl széles rajongótáborral. A Piramis sikereinek hatására megnövekedett a P. Mobil népszerűsége is. Az addig csak Budapest külvárosaiban ismert együttes egyik napról a másikra a figyelem középpontjába került, már amennyire akkor a figyelem közzéppontjába lehetett kerülni a Piramis mellett. Mindenesetre ez a két együttes volt az, amely szembeszegült az addigi jócskán elértéktelenedett, progresszivitását elvesztett zenével, és a zenei gyökerekhez való viszszaásásban látta a magyarországi popzene megújhodását. Persze lehetne arról vitatkozni, mi hozza meg a továbbfejlődést : a gyökerekhez való visszatérés, vagy az új utakon való járás, de mindkettő legalább elmozdít a holtpontról. Visszatérve a kemény rock együtteseihez, zenéjükben vajmi kevés volt az új elem. Ez természetesen úgy érvényes, ha nem számoljuk a felszerelés javulásából és a meglévő zenei örökség tudatos felvállalásából eredő zenei javulást. A zenei örökség alatt értendő a hatvanas és hetvenes évek fordulójára kialakult agresszívebb (részben a rhytm and blues által befolyásolt) kemény zenei irányzat, melyet az USA-ban a „San Franciscoi hang" néhány együttese és Jimmy Hendrix kezdett el, majd a hetvenes évek elején Angliában a Led Zeppelin, Deep Purplee, Black Sabbath és mások folytattak. A magyarországi fiatal közönség körében (mely nem, vagy csak hiányosan ismerte a rock történetét) a Piramis és a P. Mobil zenéje természetesen újnak, izgalmasnak hatott. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat elég korán felismerte az igényt erre a zenére, és figyelemreméltó gyorsasággal kiadta a Piramis első nagylemezét. Hogy a P. Mobilnak miért nem sikerült máig sem nagylemezt kiadni, erre a válasz elég bonyolult. A főbb okok közt az első helyre kell tenni a nem elég „rugalmas" menedzselést. Egy másik ok az ismeretségek hiányában rejlik. A Piramis tagjai már ismert zenészek voltak, akik előzőleg már szereztek maguknak bizonyos hírnevet, (Som a Neoton és a Taurus tagja volt, Závodi a Miniben gitározott. Révész a Generálban énekelt. Köves a Non Stop tagja volt.) A P. Mobilban ilyen zenészek nem játszottak. Az első okként említett nem eléggé rugalmas menedzselés csak külsőleg tűnt rugalmatlannak, tehát ügyetlennek. A P. Mobil hajtóereje és vezéregyénisége Schuszter Lóránt, az ő nézetei határozták és határozzák meg ma is a P. Mobil és annak elődje a Gesarol zenéjét és szövegeit. A P. Mobil nem egy szalonképes slágerzenekarnak in-' dult. Jellemző, hogy az Ifjúsági Magazinban az első hírek egyike a P. Mobilról egy rendbontás alkalmából látott napvilágot. A P. Mobil valóságos kis forradalmat idézett elő a külvárosok közönségének körében, amely feltétel nélkül magukénak vallotta őket. A szövegekre azt hiszem elég néhány címet idézni: Csillag leszel, Lőjj rám!. Nem segít a szó. Nem változol semmit. Az utolsó cigaretta. Honfoglalás, stb. Erdős Péter, az MHV felelős igazgatója a ki nem adott, de megígért nagylemez ügyében a következőket nyilatkozta: „A P. Mobilnak eddig nem voltak megfelelő szövegei, de most hogy ezt megtették, már készül a nagylemezük." Tehát úgy látszott, minden rendbe jön. A nagylemez mégsem jött ki. Hogy miért, ezt ma már nehéz lenne megállapítani. így aztán a P. Mobil máig is koncertjeinek bevételéből él. A tagság állandóan cserélődik, éppen Schuszter Lóránt hajthatatlansága miatt. Ezt a hajthatatlanságot azonban nem rosszallóan írom le, inkább mint pozitív jelenséget értékelem. Ha körülnézünk Magyarországon, nincs még egy együttes, amely ennyire következetes lenne eredeti céljainak teljesítésében, amely ennyire állhatatosan küzdene elképzelésének megvalósításáért. Nem voltak hajlandók a pénz és siker érdekében egy jottányit sem engedni elveikből, nem voltak hajlandók részt venni az egyre inkább ellaposodó rockhullám szórakoztatóipari tevékenységében. A sorozatos támadások és a sikertelenség nem szegték kedvét Schuszter Lórántnak, aki máig is hirdeti koncertjeiken : „A rock örök és elpusztíthatatlan" Nem valószínű, hogy a P. Mobil a közeljövőben hasonló szerepet fog betölteni mint mondjuk két éwel ezelőtt. Zenéjüket utánzó, szövegeik hangulatát lemásoló egész sor zenekar felhígította, közhellyé változtatta mondanivalójukat. Bár a P. Mobil még létezik, népszerűségének és progresszivitásának elvesztését éppen annak köszönhette, amiért az együttes egész létezése alatt Schuszter Lóránt küzdött. A rock általános sikerének és elterjedésének. GYUROVSZKY LASZLO 22