A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 2. szám

venni ezeket a fotókat, s az ember lelki szeme előtt azon nyomban megelevenedik az összes kép. Ott érzi magát a színházban, arcán érzi a színpad hűvös leheletét, szinte hallja a zenét és látja, amint a balerina kecses főtartással „spiccet" táncol. Utána mintha néhány félfordulat következne és most már csak féllábbal áll lábujjhegyen s másik lábát magasra nyújtja, távolba röppenő tekintete és vágyakozva hullámzó karjai valamiféle megfoghatatlan fájdalmat fejeznek ki... Vagy a másik képre pillant valaki, és ott érzi magát a próbán, a tükörfallal s próbarúddal ellátott tornateremben, miközben francia nyelven érkező utasításokat hall: „Plié de bras! Port de bras!" Igen-igen, franciául, mert ez a nyelv szorosan összeforrott a balett fogalmával. Hogy miért? Nem titok ... Az első táncjátékot Medici Katalinnak, II. Henrik francia király feleségének udvari táncmestere rendezte, és a szórakozásnak, illetve szórakoztatásnak ez a formája a francia udvarban honosodott meg először. XIV. Lajos udvarában például tizenhárom táncmester működött! El-elnézi az ember a leningrádi baletttáncosokról készült felvételeket, és egyre újabb gondolatai kerekednek. Eszébe jut például, hogy a balett tulajdonképpen egyetemes világnyelv, amely átfogja a világot, közel hozza egymáshoz az embereket, hűséges kifejezője az emberi élet legkülönfélébb megnyilvánulásának és évszázadok óta valamennyi nép, valamennyi korszak közös kincse. Már a múlt században ezt vallották a méltán világhírű szentpétervári balettiskola képviselői is, akik közül Lev Ivanov egy alkalommal így nyilatkozott: A balett olyan nyelv, amelynek szavai az emberi test mozdulatai... Egy szemvillanás, egy mosoly, egy hajlékonyan szép karmozgás: örömet és bánatot, szenvedélyt és gyűlöletet kifejező A szovjet kultúra napjainak keretében hazánkban vendégszerepelt a leningrádi Kirov Színház balettegyüttese. A nagy érdeklődéssel várt vendégjáték első napján Prokofjev: Kővirág című balettmeséjét; a második estén pedig három egyfelvonásos balettminiatürt mutattak be. A szovjet balettegyüttes bemutatkozása óriási szakmai és közönségsikert aratott. Néhány fénykép fekszik az íróasztalomon. Pillanatképek a Kirov Színház balettegyüttesének bratislavai vendégjátékáról. „Te láttad a leningrádiak előadásait, ugye? írhatnál az öszi évad baietteseményéről!" — mondja valaki a szoba túlsó sarkában. Bólintok, de aztán azonmód tűnődni is kezdek ... írjak? De hiszen elég csupán szemügyre mozdulatkombinációk — poétikus adagióktól sodró erejű prestókig ívelöen. A balett színpadra álmodott költészet. Lábujjhegyen, reflektorfényben megelevenedő költészet, amely az egyszerűbb forgásnemektöl a virtuóztánc szépségéig ismételten tapsra ragadtatja a közönséget. Egy költő mindezt talán versben mondaná el. De én? Én csak nézem, nézegetem a fotokat, újra meg újra átélem a leningrádiak viharos tetszést aratott, dinamikus erejű, színészi kifejezésekben is gazdag, szuggesztív táncának élményét. Közben rádió szól mellettem. Milyen véletlen játéka a sorsnak: éppen Prokofjev, Hacsaturján és Csajkovszkij zenemüveiből sugároznak balettmuzsikát.. . Megelevenedni látszanak előttem a fotók. MIKLÓSI PÉTER (Igor Grossmann és APN felvételek)