A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-18 / 16. szám

és uralkodj" elv alapján. Mindez azt jelenti, hogy a nemzetek és a nemzetiségek közeledésének folyamata és a teljes nemzeti szabadság, a nemzetek és nemzetiségek kultúrájának szabad fejlődése, sajátosságainak kiteljesedése dialektikus egységet képez, kölcsönösen feltételezik egymást. Mi, kommunisták minden erővel támogatjuk a nemzetek és nemzetiségek közeledésének gondolatát, és ezért a kommunista pártok és a szocialista államok elvetnek és el kell hogy vessenek minden olyan kísérletet, amely a nemzetek és nemzetiségek közötti bizalmatlanság élesztését célozza. Ez érthető is, hiszen minden nemzet és nemzetiség túlnyomó többségét a munkásosztály tagjai és a dolgozók alkotják. Akik osztálytestvérek nyelvre, kultúrára vagy szokásokra való tekintet nélkül. Ez az az osztályalap, amely egy síkba kell hogy formálja az összes nemzeteket és nemzetiségeket a szocializmus felépítésére összpontosítva figyelmüket. Ezt a fö célt szolgálja a teljes nemzeti szabadság gyakorlati megvalósítása is, amely motorja, rugója a nemzetek és nemzetiségek fokozatos közeledésének és mindennemű bizalmatlanság felszámolásának. Ha ez igaz, akkor annak is igaznak kell lennie, hogy a szocializmus építésének viszonyai között minden nacionalista és soviniszta megnyilvánulás, minden látszólag kis problémának nem egészen következetes megoldása vagy alábecsülése úgy hathat, mint az emberek figyelmének elterelése, a fö problémáról a szocialista társadalom építésének feladatairól. A Szovjetunió egész történelmi fejlődése azt igazolja, hogy a nemzetiségi kérdés marxista—leninista megoldása egyik legfontosabb motorja volt a szovjet ipar, mezőgazdaság, kultúra és tudomány fejlesztésének, ami az ötéves tervek teljesítésében, abban a gigászi küzdelemben öltött testet, amelyben a Szovjetunió nemzetei és nemzetiségei vállvetve dolgoztak azért, hogy a valamikori elmaradott Oroszországot modern iparral és mezőgazdasággal rendelkező országgá változtassák át. Ez az egység nyilvánult meg a Nagy Honvédő Háború idején, amikor a Szovjetunió valamennyi nemzete és nemzetisége egységesen védte a szovjet hazát és győzelemre vitte a fasizmus elleni harcot. A marxizmus—leninizmus nem más, mint az emberi társadalom fejlődéséről szóló tudományos tanitás, a cselekvés vezérfonala, amelyben évszázadok bölcsessége és tapasztalatai sűrűsödnek. És ez teljes mértékben érvényes a nemzetiségi kérdés marxista—leninista megoldására vonatkozó tanitásra is. A munkásosztályt és a marxista pártokat kemény történelmi igazság tanította meg arra. hogy milyen káros a nacionalizmus és a sovinizmus. amely mindenkor a munkásosztály sorai egységének megbontását eredményezte. A munkásosztálynak és pártjának ezt a szocializmus építésének közepette még határozottabban figyelembe kell vennie. Az ilyen jelenségek ellen harcolni kell, tudatosítva, hogy semmi sem lehet károsabb a szocializmusban élő nemzetek és nemzetiségek erkölcsi és politikai egységének megszilárdítása és továbbfejlesztése szempontjából, mint a nemzeti sajátosságok mesterséges eltörlésére irányuló tendencia, vagy a nemzeti kultúrák fejlődésének mesterséges fékezése, vagy valamely nemzet vagy nemzetiség jogainak mesterséges megnyirbálása. Minden igaz marxistának—leninistának tudnia kell. hogy a nemzetiségi kérdés megoldása terén alkalmazott adminisztratív intézkedések soha nem segitik elő a nemzetek és nemzetiségek közeledését, hanem ennek éppen az ellenkezőjét eredményezik, szítják a nacionalizmust és elodázzák a közeledés gondolatát, mert bizalmatlanságot szítanak és esetleg már behegedt sebeket tépnek föl, ami nem a közeledéshez, de az eltávolodáshoz vezet. A nemzetiségi kérdés, a nemzeteknek és nemzetiségeknek egymáshoz való viszonya még ma is az egyik legkényesebb probléma, amely átgondolt, tapintatos hozzáállást követel minden ilyen kérdés megoldásánál. Ezért hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán: „Az élet meggyőzően mutatja, hogy minden egyes köztársaság intenzív gazdasági és szociális fejlődése meggyorsítja sokoldalú közeledésük folyamatát, virágoznak és kölcsönösen gazdagodnak a nemzeti kultúrák, formálódik az egységes szovjet népek, az új szociális és internacionalista közösségek kultúrája. Ez a folyamat nálunk úgy megy végbe, ahogyan a szocializmusban végbe kell mennie: az egyenjogúság, a testvéri együttműködés és az önkéntesség alapján. Pártunk szigorúan figyelemmel kiséri a nemzetiségi politika lenini elveinek megtartását. Sohasem fogunk eltérni töle." Nem kisebb jelentőségű a beszámolónak az a része, amelyben az előadó leszögezte : minden egyes nemzetnek joga van ahhoz, hogy megfelelően képviselve legyen a párt- és állami szervekben, természetesen minden személy rátermettségének és eszmei-erkölcsi adottságának szigorú figyelembe vételével. Lényegében ez a kérdés összefügg a nemzetek és nemzetiségek részvételével az állam irányításában és az ezzel kapcsolatos problémák megoldásában. Ez egyáltalán nem elhanyagolható szempont, mert az említett képviselet következetes megvalósítása erősiti a nemzetek és nemzetiségek tagjainak közösségi érzetét, közös felelősségtudatát a szocialista állam fejlődéséért. Az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott beszámoló a nemzetiségi kérdésnek a teljes egyenjogúság alapján való marxista—leninista megoldásával kapcsolatban azt is hangsúlyozta, hogy a nemzeti sajátosságok mesterséges felnagyítása ugyanolyan hiba, mint ezeknek mesterséges mellőzése vagy eltörlése. Mert mindkét tendencia ugyanabból a forrásból, a nacionalizmusból és a sovinizmusból táplálkozik. A nemzeti sajátosságok felnagyítása ugyanúgy nem szolgálja a népek közeledését, ellenkezőleg, bizalmatlanságot szít. A nemzeti sajátosságok felnagyítása együtt jár valamely nemzetnek a többi fölé helyezésével az egészségtelen lokálpatriotizmus felerősítésével: nem le-VARGA JÁNOS het csak ott, azt és úgy csinálni, ahogy, én élek. figyelmen kívül hagyva az egész szocialista társadalom érdekeit, azt. hogy a szocialista ország az egész, és annak nemcsak egy kis része az, amely a miénk. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy tisztelni és becsülni kell az országban élő nemzeteket és nemzetiségeket, ezek tagjait. mint osztálytestvéreinket, tisztelni kell szokásaikat, kultúrájukat, amely ugyanúgy a népből fakad, mint a többi nemzet és nemzetiség kultúrája. Tudatosítani kell, hogy sikeres országépitő munkánk csakis nemzetek és nemzetiségek közös alkotó tevékenységének eredménye. Ezért hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev: „A párt szent kötelessége, hogy a dolgozókat a szovjet szocialista hazafiságnak és a szocialista internacionalizmusnak, az egységes nagy szovjet hazához való tartozás büszke érzésének szellemében nevelje." Ezek az elvek kifejezésre juttatják: a nemzetiségi kérdés marxista—leninista megoldásának a gyakorlatban olyannak kell lennie, hogy elősegítse a különböző nemzetek és nemzetiségek internacionalista egységének szilárdítását. szocialista hazafiságának fejlődését, ami elsősorban a szocialista haza lelkes, céltudatos építésében jut kifejezésre. Ugyanakkor azonban azt is tudatosítani kell, hogy a nemzetek és a nemzetiségek internacionalista egysége nem egyszer és mindenkorra adott tény. Mi sem lenne ártalmasabb, mint azt gondolni, hogy ezen a területen már mindent megtettünk, és abszolutizálni az eddig elért eredményeket. A nemzetek és nemzetiségek barátságát és egységét állandóan ápolnunk és fejlesztenünk kell. Ennek az egységnek érdekét szolgálják, illetve szolgálhatják a körültekintő, megfontolt intézkedések a nemzetiségi kérdés gyakorlati megoldása területén. Nem utolsósorban a céltudatos eszmei nevelés. Mindez azt jelenti, hogy harcolnunk kell az olyan nézetek ellen, amelyek szerint a nemzetiségi kérdést elvileg megoldottuk, tehát már nincs mit megoldanunk, minden a legnagyobb rend ben van; nem véve tudomásul, hogy a fejlődés ezen a területen is új problémákat vethet és vet fel. a fejlődés újabb igényeket támaszt a kultúra, az irodalom, a művészet, a káderképzés terén és még sok más területen. Leonyid Brezsnyev beszámolójában kiemelte azt a tényt, hogy a szovjet köztársaságok óriási gazdasági fejlődést mutatnak fel. Az egykor elmaradt területek ma fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező részei a Szovjetuniónak. Hasonló fejlődésnek vagyunk tanúi a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban is. Szlovákia iparosításával párhuzamosan a nemzetiségek lakta területek is dinamikusan fejlődtek. Hatalmas léptekkel haladt előre Dél-Szlovákia ipara és mezőgazdasága. Mindez hozzájárult az életszínvonal kiegyenlítéséhez és nem utolsósorban ahhoz. hogy megszilárdult hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek testvéri barátsága és egysége. Ez a fejlődés a nemzetiségi kultúra, oktatásügy stb. fejlődésének is megteremtette az alapjait. Ezeket a gyakorlati intézkedések körültekintő végrehajtásával, eszmei nevelő munkával naponta meg kell tölteni tartalommal, figyelembe véve a nemzetiségek igényeit és szükségleteit. Még meglevő problémáink megoldásában kimeríthetetlen forrást jelentenek az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott beszámolók, a nemzetiségi kérdés marxista—leninista megoldásának területén is utat mutatnak minden szocializmust épitö ország számára. Hétvégi levél „Kultúránk fejlődésében fontos szerepe van a cseh és a szlovák nemzeti kultúra, valamint a hazánkban élő nemzetiségek kultúrája — amelyek szocialista kultúránk elválaszthatatlan részeként fejlödnek — kölcsönös közeledésének és egymást gazdagító kölcsönhatásának." Az SZLKP kongresszusának Jozef Lenárt, a KB első titkára által előterjesztett beszámolójából választottam ki ezt az idézetet. Nem egy gyűlésen, CSEMADOK-elöadások keretében elhangzott már hasonló gondolat: keressük azt, ami összeköt bennünket, és haladó hagyományaink, gazdag kulturális örökségünk tárházából azokat a példákat hozzuk fel, amelyek népeink kölcsönös megértését, a nemzeti és nemzetiségi kultúra gazdagítását szolgálják. Minden más út elválasztana bennünket és felesleges sérelmeket, sértődéseket szülne. Mások kulturális értékeinek megbecsüléséhez elsősorban az kell, hogy a saját kulturális örökségünket, hagyományainkat ismerjük meg alaposabban. Mert aki ezeket nem ismeri, az a másét sem tudja értékelni. A szocialista művelődés mai fokán kulturális-népnevelő munkánk egyik alapvető feltétele kell legyen a nemzeti és nemzetiségi kultúrákból egymásnak bemutatni azt, ami érték, ami önismeretünket gazdagítja. Ehhez, persze az kell — amit a beszámoló is hangsúlyozott —, hogy a kulturális-népnevelő munka formáiéban sokrétű, vonzó, figyelmet ebresztö, tartalmában pedig szocialista legyen. A beszámolóban Lenárt elvtárs értékelte a népmüvelés és a művészeti ágazatok terén elért eredményeket, de beszélt arról is, hogy sok esetben hatástalan, szürke, sablonos, szocialista jelenünket felszínesen ábrázoló alkotások is születtek. „Éppen ezért napjainkban, amikor még nagyobb célok eléréséért, még jobb minőségért s az emberek közötti kapcsolatok elmélyítéséért szállunk síkra, és e harcban növekszik a szubjektivum szerepe, a párt elvárja a művészektől, hogy alkotásaikban az olvasónak, a hallgatónak vagy a nézőnek igaz képet rajzoljanak szocialista társadalmunkról, meggyőzően ábrázolják kortársaink sokrétű életét és belső világát." Ezért nem szabad alábecsülnünk a népmüvelés emberformáló szerepét, es állandóan arra kell törekednünk, hogy munkánkat ezen a területen is felelősségteljesen, színvonalasan és jól vegezzük. 3