A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-11 / 15. szám

Állítólag április 8-án múlt 550 éve annak, hogy megszületett a középkor legnagyobb költője. Azért írom, hogy állítólag, mert ha a kezembe kerülő világirodalmi lexikonokat fellapozom, akkor Villon nevénél csupa kérdőjeles dátumokat találok. Rövid, ellentéteken hányódó, bűnyügyi kalandokkal teli élete csupa rejtély. Még nincs harminckét éves, amikor már másodízben halálra ítélik és a véletlen kegyelem folytán kerüli el az akasztófát. Szeretett Párizsából tíz évre száműzik. Többé nincs semmi hír felőle. Illetve mégis ... mert kósza legendák kelnek szárnyra, hogy itt és ott: kisvárosi kocsmákban, útszéli fogadókban, hercegi udvarokban látták újra meg újra felbukkanni. Neve is három volt. Hívták Montcorbiernek, des Logesnek és mivel apja korán meghalt, anyai nagybátyja Guillaume Villon, a St. Benőit templom köztiszteletben álló káplánja fogadta magához, a nevét is ráruházta. (A név ófrancia nyelven gazembert jelent!) Tizenkét éves koráig ő maga tanította a jóeszü gyereket és később beíratta a Sorbonnera. Az európai hírű párizsi egyetem ekkor állt hatalma csúcsán. Szinte állam volt az államban. Falai között közel húszezer diák tanult. Villon, annak ellenére, hogy a kocsmák és a nyilvános házak állandó vendége volt és barátai, szerelmei, az utcalányok is a züllött csavargók közül kerültek ki, a ta A kövér Margot mfatt — ezúttal úgymond teljesen ártatlanul — börtönbe csukják és újra az akasztófa borzalmas árnyéka vetődik rá. Ekkor írja megrendítő, döbbenetes erejű híres versét, az Akasztottak balladáját. A kegyelem most sem marad el, de jön a már ismert tízéves száműzetés szigorú parancsa. Két hosszabb terjedelmű verses müvet s vagy félszáz balladát, rondót hagyott az utókorra. De vannak olyan versei is, melyeket nem lehet megkülönböztetni a kortárs költők müveitől. Az úgynevezett Kis Testamentumot 1456 őszén írta. A középkori francia költészet egyik divatos formája volt a végrendelet mókás, drasztikus, panaszos, szomorkás versbe foglalása. A halállal szembenéző ember (Villonnak nem egyszer volt benne része) számot vet eddigi életével és a megmaradt, tényleges és képzelt vagyonát, ingóságait barátaira és ellenségeire testálja. A Kis Testamentum, melynek címét barátai adták, még nem az igazi, egyéni hangját tükrözi. Villon maga is tiltakozik a cím ellen és csak a Nagy Testamentumot tekintette a végső kidolgozásnak. Ebben, és a végrendeletet kiegészítő balladáiban csendül fel tisztán és őszintén a középkori ember panaszkodó, káromló és az élet örömeit sóvárgó hangja. Az emberi gyarlóságok tárháza a Testamentum. A középkori mozgalmas Párizs körképe, olyannyinulásban mégis jó eredményeket ért el. Ismerte Vergiliust, szerette Dantét, a latin és görög történelem nagyjait, Petrarcát, Aquinoi Szent Tamást, értett az orvostudományokhoz, a csillagászathoz és a művészetekben is jártas volt. Huszonegy éves korára megszerezte a magister címet. A mai értelemben véve tanári diplomája volt. De a .kényelmes polgári élet nem volt ínyére. Nevelőapjától elköltözik és a Kagylósok hírhedt zsiványbandájába keveredik. Rablással és hamis kártyázással keresi meg a kenyérre és az italra valót. Önvédelemből leszúr egy részeg papot, aki állítólag valami régebbi nőügy miatt támad reá. A rendőrség mindenütt keresi. Barátai hónapokig rejtegetik, Párizst is elhagyja egyidőre, amíg kieszközlik számára a kegyelmet. De alighogy visszatér, a banda tagjaival együtt kifosztja a teológiai kollégium pénztárát. Egy borbély elárulja a cimborákat, társai egy részét felakasztják, olajbafőzik, de Villonnak sikerül egérutat nyernie. Öt évig bujdosik szerte az országban, megfordul Károly orleansi herceg, a dilettáns költő udvarában is, ahol állítólag egy költői versenyen is elindult. 1460 nyarán az orleansi püspök börtönében ül — egy templom kifosztásával vádolják — az akasztófától XI. Lajos trónra lépése menti meg. A király átvonul a városon és az elítélteknek, köztük Villonnak is, kegyelmet ad. Egészsége a nyomorúságos börtönélet miatt nagyon megromlik. Visszatér Párizsba, ahol nem sokáig élvezheti a szabadságot, mert egy utcai verekedés kalandos, pikáns élettörténetet dolgozták fel eléggé felszínes módon, kihagyva belőle a tépelődő embert, az igazi költészet éltető erejét. A modern magyar irodalom sem volt mentes Villon hatásától. A magyar Villon-fordítások története több mint száz évre nyúlik vissza és Szász Károlytól Weörös Sándorig terjed. A Nyugat nemzedék csaknem minden tagja kipróbálta fordítói készségét Villon balladáin. A népes fordítók táborából meg kell említeni József Attilát, Szabó Lőrincet, Illyés Gyulát, Mészöly Dezsőt és Vas Istvánt is, akiknek nagy részük van abban, hogy szinte a teljes Villon-mű elkészült magyarul. Külön fejezethez tartoznak Faludy György sokat vitatott Villon-átköltései, melyek az eredetihez nagyon kevéssé hasonlítanak, de hatásuk a harmincas években számottevő volt. Villon képzelt képe egy középkori kiadásból ra az, hogy ma már csak vaskos jegyzetkötegekkel tudjuk a Testamentumban leirt eseményeket nyomon követni. De nem •is a szó szerinti megértés a lényeg. Az egyéni fájdalom, a szerelem, az illanó élet apró örömei, a halál rettenete, mely különösen balladáiban van jelen, a sötét középkort hozza emberközelbe. Igazi középkori ember ő, aki már a reneszánsz lírát próbálgatja lantján. Szava ma is töretlenül eleven. Balladái a jogaiért harcoló, mindig újjászülető ember erejét mutatják fel nekünk, aki minden poklok kínján győzedelmeskedik. A „szegény Villon", ahogy ő magát nem egyszer nevezte, a kövér Margot szerelmese, nyilvánosházak otthonos lakója, a jólelkű, de hirtelen haragú csavargó halála (?) után pár évvel már az európai költészet csúcsain bandukolt. 1489-ben Levet korabeli metszetekkel illusztrálva kiadja Villon Nagy Testamentumát és művei a XVI. század közepéig mintegy harminc kiadásban jelennek meg. Aztán kétszáz évig csaknem teljesen elfelejtik. Újrafelfedezése századunkban kezdődött, amikoris valóságos Villon-láz tört ki. Szinte minden modern európai nyelvre lefordították. Verseinek mintájára, hatására egész verseskötetek, ciklusok születtek, (Nezval. Brecht). Az utóbbi nyíltan Villon tanítványának nevezte magát. Kalandos életét megfilmesítették, színdarabok, regények felkapott hőse lett és híres festők vásznára is felkerült. Sokan csak a Középkori illusztráció az Akasztottak balladájához ' Villon költészete ma is időszerű, de hatása és népszerűsége érzésem szerint egy kissé háttérbe szorul. Állítólagos születése évfordulóján emlékezésemet hadd zárjam a Nagy Testamentum felejthetetlen soraival: „És valaki — hogy bárki lássa Nem húsom, de képemet — Az alakomat fesse meg. Csak tintával. . . úgy legolcsóbb. . . Sírkő? Nem. az nem kell. Minek? Még beszakasztaná a padlót" OZSVALD ÁRPÁD