A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 2. szám

A Csemadok életéből Gyermekkorom óta szeretem a dalt, szere­tem hallgatni a szépen éneklő embereket, örömmel hallgatom a jó zenét. Egész lénye­met átjárja a zene. Zenei ismereteim bővülé­se, mélyülése magával hozta a komolyzene s különösen a karéneklés megkedvelését. Kezdtem figyelemmel kísérni az énekkarok szereplését, vezetőik munkáját, hallgattam a szépen zengő összhangzatot, és egyre in­kább kedvet éreztem a kórusvezetéshez. Nagy örömömre szolgált tehát, amikor meg­hívtak, hogy vegyem át a rozsnyói Munkás­dalárda vezetését. Szerettem volna jól foly tatni a Mikus Imre által megkezdett munkát Kevés tapasztalattal, de annál nagyobb lel­kesedéssel dolgoztam. Sokat segített a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarában eltöltött néhány év, az ott meg­figyelt dolgokat kamatoztattam Rozsnyón (Roznava). A siker nem maradt el. Jól szere­peltünk a galántai Kodály-napokon, sokszor énekeltünk itthon, vendégszerepeltünk a magyarországi Szikszón. Fárasztó volt a be­járás Rosznyóra, így abba kellett hagynom az ottani munkát, de továbbra is foglalkoztam kórusvezetéssel: a pelsöci általános iskola énekkarának lettem a karnagya. A gyerekek­kel végzett munka nem elégített ki. Szeret­tem volna egy felnőttekből álló vegyeskart vezetni. A gömörhorkai cellulóz- és papírgyár üze­mi klubjának vezetősége 1971-ben megbí­zott, szervezzek énekkart. Összegyűjtöttünk Énekkari fesztivál — tanul­ságokkal A CSEMADOK Központi Bizottságának, a füleki zománcgyár üzemi klubjának, a CSE­MADOK losonci járási bizottságának és füle­ki helyi szervezetének rendezésében Füleken (Filakovo) november 8-án került sor a ma­gyar munkásénekkarok országos fesztiváljára, mely egyben a helyi férfikórus megalapítása 60. évfordulójával kapcsolatos jubileumi ün­nepségek tetőzése. A délelőtti ünnepi ülésen megvonták a hatévtizedes művészeti munka mérlegét. Megemlékeztek a kórusalapító fü­leki zománcgyári munkásokról, tevékenysé­gük jelentősebb állomásairól, a dalárda sike­reiről. A CSEMADOK Központi Bizottsága nevé­ben Petrik József, a KB titkára köszöntötte a Munkásdalárdát és vezetőit, majd köszönő leveleket és tárgyi jutalmakat adott át a kórus ma is aktív alapító tagjának, Zupkó Lászlónak, a több mint 30 éve éneklő Albert Józsefnek, Illés Györgynek, Kómár Tibornak és Kónya Zoltánnak. Ugyancsak kitüntetése­ket és emléktárgyakat adtak át a CSEMA­DOK losonci járási bizottsága, a füleki Ko­vosmalt vállalat vezetőségének, a losonci Járási Művelődési Központnak és a losonci Jnb kulturális osztályának képviselői. A Bra­tislavai Népművelési Intézet arany emlékér­mét Hritz Júlia szakelőadó adta át a kórus­nak. A matinét követő ünnepi ebéden Viczay Pál, a CSEMADOK KB népművészeti osztá­lyának vezetője méltatta a füleki férfikarnak a csehszlovákiai magyar kórusmozgalomban betöltött szerepét. A Sajóvölgye énekkar egy kisebb létszámú daloskedvű csoportot és megkezdtük a munkát. Egy- és kétszóla­mú dalokat tanultunk be és ezekkel hamaro­san be is mutatkozott a kórus Gömörhorkán. Ez a kis kórus többszólamú műveket nem tudott betanulni. Ekkor határoztuk el, hogy megpróbálunk tagokat toborozni a szomszé­dos községben is. Meglátogattuk a dalolni szerető embereket és meghívtuk őket az énekkarba. Az 1972-ben így létrejött ve­gyeskarnak a Sajóvölgye nevet adtuk. Nagy kedvvel, odaadással láttunk munká­hoz. Ennek hamarosan meg is lett az ered­ménye. Sikeresen szerepeltünk a kezdő énekkarok szemléjén Füleken (Fifakovo). Az elismerés még szorgalmasabb munkára ser-A meghívott kórusok — a CSEMADOK buzitai (Buzica) helyi szervezetének és az ottani Művelődési Otthonnak a vegyeskara, a gömörhorkai (Gemerská Hörka) Sajó Völgye vegyeskar, a füleki férfi és női kar, a koloni (Kolinany) Zobor Hangja vegyeskar és a rozs­nyói (Roznava) Munkásdalárda — délután érkeztek a zománcgyár üzemi klubjába, a fesztivál színhelyére. A meghívott két ma­gyarországi kórus közül csak a kömlöi férfi­kar érkezett meg. A budafokiak a fesztivál végéig nem értesítették a rendezőséget, mi­ért maradtak távol. A CSEMADOK Központi Bizottsága a tisoveci férfikart hívta meg a szlovák kórusmuzsika képviselőjeként. Füleken a felszabadulási emlékmüvet a helybeli munkásdalárda és a két vendégkó­rus jelenlétében koszorúzták meg a párt- és társadalmi szervezetek képviselői. A Munkásénekkarok III. Országos Feszti­válján elsőnek a buzitai CSEMADOK helyi szervezet és Népművelési Otthon vegyeskara lépett színpadra. Petrik Józsefnek, a CSE­MADOK KB titkárának megnyitója után hét kórusművet adott elő. Schreiber István kar­nagy vezényletével. Bár a buzitai nem tarto­zik a kezdő kórusok közé, műsoruk magán viselte a tapasztalatlanság jelét. A megsza­bott idő kétszeresét énekelték, így nem cso­da, hogy belefáradtak. Ritmus- és intonációs hibák rontották teljesítményüket. Repertoár­jukból igazán csak a népdalfeldolgozások tetszettek. A rozsnyói Munkásdalárda új karmesteré­vel, Bocsárszky Ágnessel most szerepelt elő­ször fesztiválhangversenyen. Néhány számuk (Hidas: Vörös Csepel, Varga: Bányászhim­nusz) kidolgozott előadásmódjával már kez­denek hírnevükhöz méltón szerepelni. A kó­rus hanganyaga — elsősorban a szopránból hiányzik több fiatal hangszín — még nem az, ami volt. A taglétszám bővítésével és rend­szeres hangképzéssel visszajuthatnak a régi szintre. Műsorválasztásuk jó volt. Ahhoz, hogy tovább fejlődjenek, a karmesternek is kentette az énekeseket. Szerettek volna mi­nél hamarább eljutni a Kodály-napokra Ga­lántára. Nagy volt az öröm, amikor a kassai (Kosice) körzeti - válogatón közölték velünk, hogy szépen énekeltünk, mehetünk Galántá­ra. Azóta már sokszor szerepeltünk önálló műsorral a járásban és azon kívül egy alka­lommal a magyarországi Edelényben is. Az énekkar fenntartója a gömörhorkai üze­mi klub, amelynek vezetőségétől minden támogatást megkapunk. Nagy szeretettel dolgozom a kórussal. Együtt örülünk a sikereknek és szomorko­dunk, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna. Megvitatjuk, hol mi volt a hiba s ezt igyekszünk minél előbb kijavítani. képeznie kell magát és nagyobb önbizalom­ra kell szert tennie. A tisoveci férfikar vegyes életkorú, jó hanganyaggal rendelkező gárda. Jaroslav Brzák nem használta ki a kórusban rejlő művészi lehetőségeket. A férfias hangzást erőltette. A túl harsány, rosszul képzett, ezért tisztátlan hangok áradata inkább ron­totta, mint fokozta a hatást. Jobb szereplést vártunk tőlük. A koloni Zobor Hangja vegyeskar felké­szülten érkezett a fesztiválra. Simek Viktor tapasztalt, kitűnő zenész és jó pedagógiai érzékkel rendelkező karmester. Valamennyi műsorszámukat precízen kidolgozta, és rit­mikailag, dinamikailag jól kézben tartotta. Árnyalt, lágy hangzással művészi élményt nyújtó, igazi jó kórusmuzsikát sikerült az énekkarral produkálnia, holott a kórus szóla­mainak (főleg a szopránnak és a tenornak) hanganyaga korlátozott lehetőségeket bizto­sított a számára. Az énekesek dicséretére válik, hogy képességük maximumát tudták adni, fegyelmezetten együtt „lélegeztek" a karnaggyal. A fesztiválmüsor második részét a füleki női kar nyitotta meg, Varsányi Aurélné veze­tésével. Műsoruk a férfiak köszöntésére és azzal a céllal készült, hogy bemutassák: a füleki lányok, asszonyok is szeretnek és tud­nak énekelni. Műsoruk kedves és biztató volt. Megvan a remény arra, hogy megvaló­suljon a CSEMADOK helyi szervezete veze­tőinek elképzelése: a férfi és női kar egyesü­lésével vegyeskart létrehozni. Az első lépé­sek már megtörténtek. Titokban betanultak két vegyeskari müvet. Kár, hogy nem szóltak róla előbb. Mivel a fesztivál kezdetéig nem volt lehetőségünk meghallgatni őket, a mű­sorban csak az egyik vegyeskar (Pacius: Finn dal) előadását engedélyeztük, feltételezve, hogy ezt egy kezdő kórus is el tudja énekelni. A müvet Varga Attila helyett (ő vezeti a vegyeskart) Varsányiné vezényelte, sikerrel. Nagyot fejlődött az elmúlt hónapokban a Bemutatkozom... Sajnos, a dalosok az üzemekben műszakok­ra dolgoznak, így mindig hiányzik néhány imber a próbákról. Probléma az utánpótlás biztosítása is. Sok az idősebb dalos, kevés a hatal. Szebben szólna a dal, ha több volna a fiatal lány és fiú. Remélem, hogy a jövőben sikerül több fiatalt megnyerni ennek a mun­kának. Negyvenhárom éves vagyok, több mint núsz esztendeje foglalkozom énekkari mun­kával. Szabad időm nagy részét a próbákra való felkészüléssel, új énekszámok keresésé­vel, sokszorosításával töltöm. Szeretném, ha kórusunk minél magasabb éneklési szintet érne el, hisz ez minden karmester vágya. Október elején kezdtük az új évadot. Nagy munka vár ránk. Szeretnénk részt venni az 1981-es Kodály-napokon, bizonyítani, hogy az eltelt időt jól használtuk fel, éneklésünk szebb lett, színvonalasabb számokat is elö tudunk adni. Családom szereti a zenét, a dalt. Felesé­gem szintén énekkari tag, a fiam pedig a Kassai Konzervatórium tanulója. Munkahe­lyemen, a pelsöci általános iskolában elis­merik, megbecsülik fáradozásaimat, közös­ségi munkámat. Remélem, hogy a következő években még gömörhorkai (Gemerská Hörka) Sajó Völgye vegyeskar. Máté László mellett Máté Adri­ann is besegít a kamagyi munkába. Szakmai hozzáértésük eredménye az énekkar jó into­nációja, az igényes és példamutató műsor­választás, a művek átgondolt dinamikai ki­dolgozása. A közel 600 fős közönségnek a gömörhorkaiak műsora nyújtotta a legmara­dandóbb élményt. Dezider Kardos: Mierová kantáta című művéhez karmesteri segítség­nyújtást kértek, mivel Máté László szólót énekelt, Máté Adriann pedig zongorán ki­sért. Öröm volt vezényelni ezt a jól felkészült, hangzásában árnyalatokra képes kórust. A füleki férfikar vendégeként szerepelt a kömlöi férfikar. Fáradtan, részükre nem a legmegfelelőbb időben, az őszi munkák haj­rájában jöttek a fesztiválra. Ez magyarázza gyengébb teljesítményüket. Az Éliás Imre vezette kórus a termelőszövetkezet dolgozó­inak férfikara, 54 éves hagyománnyal rendel­kezik. Műsorukból Csenki: Katonadalok című népdalfeldolgozásai tetszettek a legin­kább. A hatvanéves jubileumra lelkiismeretesen felkészült a füleki férfi Munkásdalárda. Né­hány „testreszabott" kórusmű (Karai: Barri­kádra, Vancsák—Révfy: Titán vagy nép stb.) előadásával a férfihang igazi szépségével, zeneilég gyönyörűt, hatásában emlékezete­set nyújtott. Ismét bizonyságot szerezhet­tünk arról, hogy ebben a férfikarban több van, mint amennyit eddig nyújtottak. Csak magasabbra kell állítani a mércét. Igénye­sebb és a Munkásdalárda jellegének megfe­lelő repertoár után kell nézni, műsorukat mielőbb felfrissíteni. Ha még kissé csiszol a karmesteri technikán, Csaba Miklós nagyon színvonalas férfikarral szerepelhet az idei Kodály-napokon. Igen szép és hatásos volt, ahogy a két férfikar és a füleki női kar közösen népdal­csokrot adott elő Nagy Jenő vezényletével. Ezt az érzést fokozta az egyesített vegyeska­rok két száma. Eugen Suchon: Aká si mi 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom