A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-21 / 12. szám

ENNEK A KORSZERŰ LETESITMENYNEK ATADASA UJABB BIZONYÍTÉKÁT JELENTI ANNAK, HOGY PÁRTUNK ÁLLANDÓ FELADATÁNAK TEKINTI A MUNKÁSOSZTÁLY ÉS A DOLGOZÓ TÖMEGEK EGÉSZSÉGÉNEK VÉDELMÉT. A PÁRT MEGFONTOLT ÉS ELÖRELA TÓ SZOCIÁLIS POLITIKÁJÁNAK LEGFŐBB CÉLKITŰZÉSE A LAKOSSÁG NÉPJÓLÉTI BIZTONSÁGA IRÁNTI GONDOSKODÁS, HISZEN AZ EMBERI EGÉSZSÉG - MIND EGYÉNI, MIND TÁRSADALMI SZEMPONTBÓL - PÓTOLHATATLAN ÉRTÉKET JELENT. (Jozef Lénádnak, az SZLKP KB első titkárának a kassai — Kosice — új egyetemi kórház megnyitásán elhangzott beszédéből.) Gyógyítanak már a január végén átadott, Kassa legnagyobb lakótelepén: a Teraszon épült és a legkorszerűbb berendezéssel ellátott új Egyetemi Kórházban s Rendelőintézetben. Villamoson, autóbuszon érkeznek a járóbetegek; mentőautón a távolabbról ideszállított vagy súlyosabb állapotban lévő páciensek. A tizenhét emelet magas, 1071 ágyas „hotelépület" üzemképes osztályai így fokozatosan benépesülnek, míg másutt még kismértékű hiánypótló munkálatok folynak. Ezek befejeztével aztán végső helyükre kerülnek a műszerek, tiszta ágyneműt húznak a kórtermek ágyaira; most tanulják a nővérek, hogy melyik polcon milyen orvosság, pinzetta, kötszer, olló keresendő. Az orvosok és az ápolók együtt szokják, próbálják, „belakják" a kórházat, hiszen a személyzetnek mindent a legapróbb részletekig ellenőriznie s egyeztetnie kell, elvégre egy vadonatúj kórház bármelyik osztályán csupán akkor fogadhatnak betegeket, ha a gyógyítás valamennyi kelléke rendelkezésre áll. Mert mind műszaki, mind kivitelezési szempontból egyaránt nehéz lecke a kórházépítés, ám a gyógyítás ennél is felelősségteljesebb feladat! SZÁMOK, ADATOK Az egészségügy fejlesztési terveinek meg valósulását, de különösképpen a kórházak építését kíséri kiemelt figyelem országszerte. És joggal, hiszen az, hogy egy-egy nagyobb rendelőintézet vagy kórház időben áll-e a gyógyítás szolgálatába, emberek ezreit érinti. A decemberben zárult hatodik ötéves tervidőszak — a CSKP XV. kongresszusa határozatának értelmében — nyolcezer új kórházi ágy létesítésével számolt Szlovákiában. A központi szervek és a nemzeti bizottságok közös erőfeszítései nyomán azonban — új beruházások átadásával és régi épületek nagyjavításával — összesen 8190 ággyal gyarapodott a kórházi fekvőhelyek száma. Hogy menynyire tekintélyes fejlődés ez, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1945 és 1965 között a beruházási tevékenység kereté ben mindössze 4700 ággyal, 1965 és 1975 között pedig kereken 7200 fekvőhellyel bővült a kórházi férőhelyek száma. A fentiekből már első pillantásra is nyilvánvalóvá válik, hogy az egészségügyi ellátás színvonalának emelésében a hatodik ötéves tervidőszak minden korábbi tervciklusnál eredményesebben zárul. Minderről DEZIDER KVALTÉNIVEL, az SZSZK Egészségügyi Minisztériuma Beruházási és Fejlesztési Osztályának igazgatójával beszélgetek. — A kórházépítés igen sokrétű és igényes feladat — mondja az osztályigazgató. — Egy olyan nagy kórháznál, mint a kassai, de ide sorolhatnám a most épülő galántai, érsekújvári, rozsnyói vagy akár a presovi és svidníki egészségügyi létesítményeinket is, egész sor bonyolult építési-felszerelési teendőket kell megoldani. A példa kedvéért: ezeknek az intézményeknek, hogyha részeire bontjuk a beruházást, van egy hatalmas vendéglátóiparí részük, ahol több ezer adagos konyhát kell építeni, mégpedig korszerűbbet, mint 12 bármelyik vendéglátóipari vállalatnál, hiszen speciális igények kielégítését kell szolgálnia. Létesíteni kell egy nagy kapacitású mosodát, meg kell oldani a központi oxigénellátást, megteremteni egy speciális energiatermelő bázist, hiszen a kórházban életveszéllyel járhat az esetleges áramkimaradás. Meg kell építeni az úgynevezett hotelszárnyat, ahol a betegek fekszenek és a diagnosztikai épületet, amelybe manapság már igen összetett s korszerű orvosi technológia kerül. Ebből a vázlatos felsorolásból is kitetszik, hogy a kórházépítés nem egyszerű tevékenység, s tegyük hozzá, nem is olcsó. Valóban nem egyszerű, s nem is olcsó feladat, amit az is megnehezít, hogy a kórházak építésénél gyakori az egy-két évi csúszás. Pedig a beruházási határidők nem rövidek, hiszen a szakmai program meghatározása és a kórház felépítése között általában öt esztendőnél hosszabb idő telik el. A helyzetet nehezíti, hogy a viszonylag hosszú átfutási idő alatt gyakoriak a változások, ami kihatással van az orvosi műszerek és berendezések fejlődésére is. A kórházépítés gyakorlati menetében így gyakorta előfordul, hogy a kivitelezők — mert egy-egy ekkora építkezésnek több generálkivitelezője van — egymást sürgetik, hogy munkaterületet kapjanak, mert addig nem lehet például a diagnosztikai berendezéseket szerelni, amig kőművesek vagy szakiparosok dolgoznak az épület különböző részein. Mindehhez, természetesen, még az is hozzájá rul, hogy egy kórházat nem szabad kipróbálatlanul elindítani. A betegek csak akkor jöhetnek, amikor már minden a he lyén van s az itt dolgozók a lehető legalaposabban megismerkedtek munkakörülményeikkel. Éppen ezért csak akkor kerülhet sor a tényleges kapunyitásra, ami-V-.'V •P