A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-14 / 11. szám

Róbert szakács receptjei ÉDES GALUSKA FORTÉLYOK • Repedt tojást keményre főzés előtt a repedésnél meg kell sózni, így nem folyik ki. • A seprű tartós lesz és nem törik, ha használat előtt néhány órára forró, sós vízbe mártjuk. • A gyümölcs- és a kávéfolt frissen kimosható finom mosószerrel, a még megmaradó folt — fehér, pamut alapa­nyagú ruhánál — fehérítőszerrel távolít­ható el. Gyapjúban, színes anyagban levő régi foltot otthon nem ajánlatos kezelni. • Az úgynevezett „rozsdás mákot" többsorosan tiszta vízben mossuk át, a víz tetején levő „szemetet" szedjük le, ezután tiszta terítőn szétterítve, napon szárítsuk meg a mákot. így szép, tiszta, fekete lesz. • Régi, elhalványult, vagy bepiszkoló­dott fényképek visszanyerik fényüket, ha spirituszba mártott ronggyal átdör­zsöljük őket. Vigyázzunk, hogy ne nyomjuk a rongyot túl erősen a képre! • A hűtőszekrényben elhelyezett élel­miszereket érdemes fóliába vagy nylonzacskóba csomagolni, igy nem veszik át egymás illatát. • • jr 0SSZEK0T0 SZŐNYEG kalmas, mert szélességben, mindkét szélen 1 —2 kockával hosszabbíthatjuk meg, hosszúságban pedig a kockasort ismételjük tetszés szerinti számban. A kockasorok szorosan követik egymást, az utolsó mintasor után azonnal követ­kezik az első sor. Ha szőnyegünk alapja halványzöld, benne a minta sötétzöld. Más szín két árnyalatát is felhasználhatjuk; piros­bordó, középkék-sötétkék, két színnel — piros és fekete, drapp és barna, nyersfehér és sötétlila — is dolgozha­tunk. A minta befejezése után, mind a 4 oldalon 3 sor az alapszínnel, majd 3 sor a minta színével, a szőnyeg rámáját képezi. A széleken három üres sort ha­gyunk, ezt a kész szőnyegen visszahajt­juk és a munka visszáján eltisztázzuk Mintánk nagyobb lyuktávolságú, drapp színű keresztszemes alapra, suba szö­nyegfonallal, keresztöltéssel készült. A j minta bármilyen méretű szőnyeghez al-ASZTALI ÖRÖMÖK, ASZTAL KÖRÜLI BOSSZÚSÁGOK Hozzávalók: 6 del tej, 20 dkg dara, i 8 dkg daj, 2 db tojás, 4 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliacukor, 1 del vörösbor, fél citrom leve, 1 evőkanál pudingpor, 7 del meggy- vagy cseresznyebefőtt, só. Készítése: A tejhez hozzáadunk 2 evő­kanál cukrot, vaníliacukrot, kevés sót, a vaj felét, felforraljuk majd lassan hozzá­keverjük a darát, és még 3—4 percig sűrűre főzzük, levesszük, majd forrás­ban levő vízbe evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle. 4—5 percig forral­juk, kiszedjük, hogy megkeményedje­nek. Tálra rakjuk és olvasztott vajjal meglocsoljuk. A kompót levébe két evőkanál cukrot teszünk és felforraljuk, majd hozzáadjuk a vörösborban elke­vert pudingport és még kb. 5 percig főzzük, végül hozzáadjuk a citromlevet, levesszük a tűzről és belekeverjük a meggyet vagy cseresznyét, tálalásnál ráöntjük a galuskákra. „Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek," Természete már ez magyar embereknek. Arany Jánosnak elhihetjük, hogy igy volt ez akkor (a Családi kört 1851-ben írta). Most másképp van. Magán- és közügyekben annyi lett a beszélnivalónk, hogy alig győzzük idő­vel. A szótlan családi vagy üzemi étkezések a gyász jeges fuvallatát árasztanák. Lapjaink egyik állandó témája; mit és mennyit kell és szabad enni, meg mindaz, ami az egészséges táplálkozással kapcsola­tos. A jelek szerint egyhamar nem sorvad el ez a témakör. De vannak a táplálkozási kultúrának más izei, izetlenségei is. Üzemi ebédlő. Élénk társalgás, edénycsö­römpöléssel körítve. A hangulat barátságos, de egyik asztalnál orvosi szakkifejezéseket hallunk, laikus tájszólásban. Valakinek a sú­lyos betegségéről van szó, s az asztaltársak hasonló és még súlyosabb eseteket sorolnak fel. Ahogy a kórteremben, a rendelők folyo­sóin szokás — ott is helytelenül, de legalább a helyzetből adódóan. A tejfölös zöldbable­veshez sehogy sem illenek a tragikus törté­netek. Terítékre kerülnek egyéb kellemetlen ügyek is. Kibírhatatlan szomszédokról, ko­misz gyerekekről, pokolba való kollégákról (akik persze nincsenek jelen). Egy másik asztalnál a levesről, húsról, főzelékről beszélnek — étvágytalanitó kriti­kai megjegyzések kíséretében. „Undorító" helyett igy illenék: „Én több tejjel és fok­hagymával fözöm a spenótot." „Nem szere­tem a csalamádét." „A vadasmártásba én több mustárt teszek." Vagy még ennyit se mondjunk, mert a közelünkben ülők talán egyszerűen éhesek, és pillanatnyilag nem óhajtanak a szakácsművészet pikantériáival foglalkozni. A tápanyagokat felszívódás útján haszno­sítja a szervezet — jaj de prózai dolog! De ez a vegykonyha termeli a legszebb érzelmein­ket, a legjobb gondolatainkat, a zsigerekröl pumpálódik erő és akarat az agyba. Köteles­ségünk az evést az abrakolás szintje fölé emelni, ezért tegyük — ésszerű határok kö­zött — szertartássá. Különösen, ha együtt van a család. Például: férfiaknak ünnepna­pon, családi körben zakó, nyakkendő túlzás, de alsóneműben otthon és kánikulában se telepedjenek asztalhoz. Egészséges a fesztelen társalgás. A cseve­gésbe a tréfálkozástól a napi tennivalók megbeszéléséig minden belefér. Hagyjuk azonban a kiélezett, drámai jeleneteket, ami­lyen például a gyerek jelszavakkal, vezény­szavakkal történő gyors nevelése, irányítása. Minderre máskor találjunk időt és alkalmat. Politikusok, diplomaták úgynevezett munka­ebédeken fontos kérdéseket tálalnak fel egy­másnak, de a világ megváltását máskorra halasztják. A kulturált étkezés formáiról mindig szíve­sen gondoskodtak a nők: példamutatással és a tőlük megszokott finomsággal, szükség esetén tapintattal, eréllyel. Az asztal örömeit, a jó étvágyat kár neveletlen viselkedéssel elrontani! 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom