A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-14 / 11. szám

Róbert szakács receptjei ÉDES GALUSKA FORTÉLYOK • Repedt tojást keményre főzés előtt a repedésnél meg kell sózni, így nem folyik ki. • A seprű tartós lesz és nem törik, ha használat előtt néhány órára forró, sós vízbe mártjuk. • A gyümölcs- és a kávéfolt frissen kimosható finom mosószerrel, a még megmaradó folt — fehér, pamut alapanyagú ruhánál — fehérítőszerrel távolítható el. Gyapjúban, színes anyagban levő régi foltot otthon nem ajánlatos kezelni. • Az úgynevezett „rozsdás mákot" többsorosan tiszta vízben mossuk át, a víz tetején levő „szemetet" szedjük le, ezután tiszta terítőn szétterítve, napon szárítsuk meg a mákot. így szép, tiszta, fekete lesz. • Régi, elhalványult, vagy bepiszkolódott fényképek visszanyerik fényüket, ha spirituszba mártott ronggyal átdörzsöljük őket. Vigyázzunk, hogy ne nyomjuk a rongyot túl erősen a képre! • A hűtőszekrényben elhelyezett élelmiszereket érdemes fóliába vagy nylonzacskóba csomagolni, igy nem veszik át egymás illatát. • • jr 0SSZEK0T0 SZŐNYEG kalmas, mert szélességben, mindkét szélen 1 —2 kockával hosszabbíthatjuk meg, hosszúságban pedig a kockasort ismételjük tetszés szerinti számban. A kockasorok szorosan követik egymást, az utolsó mintasor után azonnal következik az első sor. Ha szőnyegünk alapja halványzöld, benne a minta sötétzöld. Más szín két árnyalatát is felhasználhatjuk; pirosbordó, középkék-sötétkék, két színnel — piros és fekete, drapp és barna, nyersfehér és sötétlila — is dolgozhatunk. A minta befejezése után, mind a 4 oldalon 3 sor az alapszínnel, majd 3 sor a minta színével, a szőnyeg rámáját képezi. A széleken három üres sort hagyunk, ezt a kész szőnyegen visszahajtjuk és a munka visszáján eltisztázzuk Mintánk nagyobb lyuktávolságú, drapp színű keresztszemes alapra, suba szönyegfonallal, keresztöltéssel készült. A j minta bármilyen méretű szőnyeghez al-ASZTALI ÖRÖMÖK, ASZTAL KÖRÜLI BOSSZÚSÁGOK Hozzávalók: 6 del tej, 20 dkg dara, i 8 dkg daj, 2 db tojás, 4 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliacukor, 1 del vörösbor, fél citrom leve, 1 evőkanál pudingpor, 7 del meggy- vagy cseresznyebefőtt, só. Készítése: A tejhez hozzáadunk 2 evőkanál cukrot, vaníliacukrot, kevés sót, a vaj felét, felforraljuk majd lassan hozzákeverjük a darát, és még 3—4 percig sűrűre főzzük, levesszük, majd forrásban levő vízbe evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle. 4—5 percig forraljuk, kiszedjük, hogy megkeményedjenek. Tálra rakjuk és olvasztott vajjal meglocsoljuk. A kompót levébe két evőkanál cukrot teszünk és felforraljuk, majd hozzáadjuk a vörösborban elkevert pudingport és még kb. 5 percig főzzük, végül hozzáadjuk a citromlevet, levesszük a tűzről és belekeverjük a meggyet vagy cseresznyét, tálalásnál ráöntjük a galuskákra. „Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek," Természete már ez magyar embereknek. Arany Jánosnak elhihetjük, hogy igy volt ez akkor (a Családi kört 1851-ben írta). Most másképp van. Magán- és közügyekben annyi lett a beszélnivalónk, hogy alig győzzük idővel. A szótlan családi vagy üzemi étkezések a gyász jeges fuvallatát árasztanák. Lapjaink egyik állandó témája; mit és mennyit kell és szabad enni, meg mindaz, ami az egészséges táplálkozással kapcsolatos. A jelek szerint egyhamar nem sorvad el ez a témakör. De vannak a táplálkozási kultúrának más izei, izetlenségei is. Üzemi ebédlő. Élénk társalgás, edénycsörömpöléssel körítve. A hangulat barátságos, de egyik asztalnál orvosi szakkifejezéseket hallunk, laikus tájszólásban. Valakinek a súlyos betegségéről van szó, s az asztaltársak hasonló és még súlyosabb eseteket sorolnak fel. Ahogy a kórteremben, a rendelők folyosóin szokás — ott is helytelenül, de legalább a helyzetből adódóan. A tejfölös zöldbableveshez sehogy sem illenek a tragikus történetek. Terítékre kerülnek egyéb kellemetlen ügyek is. Kibírhatatlan szomszédokról, komisz gyerekekről, pokolba való kollégákról (akik persze nincsenek jelen). Egy másik asztalnál a levesről, húsról, főzelékről beszélnek — étvágytalanitó kritikai megjegyzések kíséretében. „Undorító" helyett igy illenék: „Én több tejjel és fokhagymával fözöm a spenótot." „Nem szeretem a csalamádét." „A vadasmártásba én több mustárt teszek." Vagy még ennyit se mondjunk, mert a közelünkben ülők talán egyszerűen éhesek, és pillanatnyilag nem óhajtanak a szakácsművészet pikantériáival foglalkozni. A tápanyagokat felszívódás útján hasznosítja a szervezet — jaj de prózai dolog! De ez a vegykonyha termeli a legszebb érzelmeinket, a legjobb gondolatainkat, a zsigerekröl pumpálódik erő és akarat az agyba. Kötelességünk az evést az abrakolás szintje fölé emelni, ezért tegyük — ésszerű határok között — szertartássá. Különösen, ha együtt van a család. Például: férfiaknak ünnepnapon, családi körben zakó, nyakkendő túlzás, de alsóneműben otthon és kánikulában se telepedjenek asztalhoz. Egészséges a fesztelen társalgás. A csevegésbe a tréfálkozástól a napi tennivalók megbeszéléséig minden belefér. Hagyjuk azonban a kiélezett, drámai jeleneteket, amilyen például a gyerek jelszavakkal, vezényszavakkal történő gyors nevelése, irányítása. Minderre máskor találjunk időt és alkalmat. Politikusok, diplomaták úgynevezett munkaebédeken fontos kérdéseket tálalnak fel egymásnak, de a világ megváltását máskorra halasztják. A kulturált étkezés formáiról mindig szívesen gondoskodtak a nők: példamutatással és a tőlük megszokott finomsággal, szükség esetén tapintattal, eréllyel. Az asztal örömeit, a jó étvágyat kár neveletlen viselkedéssel elrontani! 91