A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-14 / 11. szám

nyilvántartást. Várja a kérdéseimet. Én meg várom a válaszait. A fiatal, mind­össze néhány éves múlttal rendelkező üzemnek tizenhárom mérnöke, hatvan­három szakközépiskolai végzettségű al­kalmazottja és sok betanított munkása van. Tizennégyen szakközépiskolai vég­zettséggel munkásként dolgoznak. — Az ok? — kérdezem Palmont Ist­vántól. — A jobb kereset. Meg a kevesebb gond. Nem tudjuk rábeszélni őket a gazdasági vezetésre. — Folyamatos-e az utánpótlás? — kérdezem Beta Tibortól. — Ez a vidék nem gépipari jellegű, tehát fokozottabb gondot kell fordítani a szakmunkás-fiatalok képzésére. A helyzet viszont olyan, hogy a piesoki vállalatunk középfokú szaktanintézete már nem képes több tanuló befogadá­sára. S a járás határain túlra küldeni az érdeklődő fiatalokat, megnehezíti a to­borzást. — Mi a megoldás? — Évzáró pártgyülésünkön foglalkoz­tunk ezzel a gondunkkal. Arra a megál-A tanácsai aranyat érnek. Tornaiján la­kik, de Vályban született. — Ön szerint mi a jelentősége a szo­cialista brigádnak? — szakítom félbe Gembicky Miroslavot. — Minden negyedévben értékelik munkánkat. Munkateljesítmény, minő­ség stb. szerint. Értékelő szempont to­vábbá a rend és a tisztaság, a krónika­vezetés, a szemléltető agitáció, az újí­tási javaslat, a szakmai és politikai kép­zés növelése, együttműködésünk az ál­talános iskola úttörőivel, kirándulás és kulturális tevékenység. — Havonkénti tervteljesitésük ? — 115—118 százalék. A bronz foko­zat várományosai vagyunk. — Csak férfiakból áll a brigád ? — Van egy nötagunk is. A zsóri Mi­halik Irén. A férje is itt dolgozik. A fiatalasszony azonban most nem tar­tózkodik az üzemben. Beteg a gyereke, orvoshoz ment. — Közeleg a CSKP XVI. kongresszu­sa. Hogyan érinti ez a fiatal üzemet? — fordulok Beta Tibor igazgató-helyettes­hez. Az üzem még az atszervezes a/lapotaban lapításra jutottunk, hogy a járás terüle­tén kell kialakítanunk a szakmunkás-fi­atalok képzésének feltételeit. Azok szá­mára magyar nyelven természetesen, akik a magyar tanítási nyelvű általános iskolából jönnek, ők a jelentkezőknek megközelítőleg a nyolcvan százalékát teszik ki. Ismét többen leszünk. Gembicky Mi­loslav nyit be. A nehéz megmunkáló gépek csarnokából. Beta Tibor úgy mu­tatja be, mint üzemük tizennyolc tagú szocialista brigádjának vezetőjét. Har­minckét éves, nős, párttag, falujában, Sajógömörön hnb-képviselö. Gimnázi­umban érettségizett, s megszerezte a szakmunkás-bizonyítványt. Leül kö­zénk, s a brigádjáról beszél. — Darnyi Pista most fejezi be a főis­kolát. Zömmel fiatalok a brigád tagjai. De néhány idősebb is van köztünk. Például Orosz Árpád, aki 1952-töl dol­gozik a Piesoki Gépipari Vállalatnál. Tapasztalt ember, szakképzett munkás. — Üzemünk minden dolgozója tett felajánlást. Tizenkétezer-százhetvenhá­rom órát dolgozunk társadalmi mun­kában a kongresszus tiszteletére. Ener­gia- és anyagmegtakarításunk felaján­lott értéke 102 835 korona. Ezen kívül összegyűjtünk 490 tonna acélforgács-és 20 tonna vashulladékot. Harminc­négy dolgozónk önkéntes véradást is felajánlott. íme egy fiatal üzem. A gépipari jelle­gűnek nem mondható rimaszombati já­rásban. Zömmel itteni születésű embe­rekkel, akik évszázadok óta élnek a tájon, a dimbes-dombos Gömör tornai­jai részén. A gépipari üzem csupán néhány éves. Még csak illeszkedik a tájba, az itt lakó emberek szókincsébe, s mivel be­szélni nem tud, nem mondhatja a paló­cok ízes nyelvén, immár létezem, a javatokat akarom, fogadjátok el... MÁCS JÓZSEF Hétvégi levél Ez év február elején már érződött a levegőben a tavasz szele, és hogy ez mennyire igaz, néhány nap múl­va Bratislava utcáin megjelentek az első hóvirágárusok, ami mindig csalhatatlan jele annak, hogy las­san, de biztosan véget ér a tél. Ezen mit sem változtat az sem, hogy imitt-amott még hidegre fordul az idő a hónap végén. De ez már csak a tél utolsó megnyilvánulása, vagy ahogy az öregek mondták; a tél már az utolsókat rúgja. Mérföldes lép­tekkel közeledik tehát a tavasz. Megkezdődik a mezőgazdaságban a döntö tavaszi és nyári időszak, amikor minden szövetkezet határát ellepik a gépek, emberek, megkez­dődik a harc az új termésért. A hetedik ötéves terv első évébe lép­tünk, melyben mezőgazdaságunk előtt nagy feladatok állnak, nem­csak a kenyérgabona termelése te­rületén, de szükséges, hogy kellő mennyiségű takarmányt termeljünk, mert ez az állattenyésztés tovább­fejlesztésének az alapja. Nem ki­sebb feladat a zöldségtermelés fo­kozásának kérdése stb. Mindenki megérzi tehát a tavasz közeledtét, és ezt szerkesztőségünkben mi is érezzük. Ezért elhatároztuk, hogy két-három riport keretében megis­mertetjük olvasóinkat azzal, hogy egy-egy dél-szlovákiai járás milyen mezőgazdasági termelési tervek megvalósítására készül az 1981-es évben. Továbbá mit tesznek a járás­ban a tervek politikai és szervezési biztosítása érdekében, különös hangsúllyal a tavaszi mezőgazdasá­gi munkák biztosítására és ezzel kapcsolatban a mezőgazdasági géppark javítása érdekében, mert a tavaszi és őszi munkák elvégzése nagyban függ attól, hogy milyen operatív gépparkkal rendelkezik egy-egy egységes földmüvesszö­vetkezet. Ám a legnagyobb megle­petésemre, amikor a megbízott ri­porterek visszatértek, arról számol­tak be, hogy még egyik járási ter­melési igazgatóság sem dolgozta ki az 1981-es mezőgazdasági tervet. Hogy ez még néhány hetet várat magára. Ezért tehát a riportok nem szólhatnak az egész járás helyzeté­ről, meg kell elégednünk azzal, hogy néhány szövetkezet elképzelé­sei alapján alkotunk képet azokról a feladatokról, melyek a járás előtt állnak. Látszólag nem történt sem­mi, hisz az olvasó úgysem tudja, ha a riportot elolvassa, hogy milyen volt a szerkesztőség elképzelése. Csak ennek kapcsán ötlött fel ben­nem a kérdés, hogy ha már a tavasz itt kopogtat az ablakunkon, mikor is fog összeállni a járási termelési terv. Valóban csak akkor, amikor már a mezőgazdasági munkákat teljes gőzzel kell végezni? Ha ez így van, akkor ez nem jó. Én ugyanis mindig úgy képzeltem el, hogy a téli időszak a mezőgazdaságban a ter­vezés és a felkészülés ideje. Hogy már a téli időszakban teljesen vilá­gosnak kell lenni, hogy mit és ho­gyan fogunk csinálni és mennyit akarunk termelni. Lehet, hogy én nagyon naiv vagyok, de azt viszont tudom, hogy a tél folyamán még a kiskertészek is terveznek, hogy mennyit fognak termelni ebből-ab­ból, figyelembe véve az elmúlt évi fogyasztást, no meg azt is, hogy megnövekedett a család. Én azt hiszem, hogy ez az elv még jobban kellene hogy érvényesüljön a nagy­üzemi mezőgazdasági termelés irá­nyításában. Tehát ezért is megle­pett, hogy még február elején nem volt átfogó járási mezőgazdasági termelési terv. Ám meggyőződé­sem, hogy terv az lesz, sőt a tavaszi munkák is időben megindulnak, anélkül is, hogy az újságok erről írnának. Mert a szövetkezeti dolgo­zó, tapasztalataim szerint, már alig várja, hogy kimehessen a földekre szántani, vetni. Ma még azonban a tavaszi és nyári mezőgazdasági munkákra való felkészülésről van szó. Ehhez a felkészüléshez tartozik a mezőgazdasági gépek javítása és nem utolsósorban a vetőmag előké­szítése. Mert ugye, a tavasz meg­kérdezi tőlünk, mit csináltunk télen annak érdekében, hogy minden mezőgazdasági munkát gyorsan és jól elvégezhessünk majd. Megkér­dezi tőlünk, hogyan tartottuk be az agrotechnikai határidőket, mert a természetet nem lehet becsapni, csak önmagunkat. Bizony megkér­dezi tőlünk a tavasz, hogy a tél folyamán mit csináltunk, milyen a gépek megjavításának minősége, vajon kihasználtuk-e a téli idősza­kot a a pótalkatrészek beszerzésére vagy legyártására, mely kérdés min­den esztendőben sokszor fékezi a mezőgazdasági munkák folyamatos elvégzését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom