A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-03 / 1. szám

Tempo fiiuto £ Do—ha-nyos Iqny, ha be—megy a paj—to ba n 1

rjr-Nagytárkány (Veiké Trakany) Énekelte: Hoksz Lajosné Puskás Magda (29) Gyűjtő: Ág Tibor, 1970 Dohányos lány nem alszol az éjszaka. Míg a százhúsz póré be nem lesz rakva. Eljött már az éjfélnek az Ideje, Be van már a százhúsz pórénak fele. SzAz. — húsz po —ret le—hány egy éj-— sza—ká—ra. mmmmmmmmm^mmmmmmmmmmmma^mmmmamm A BODROGKÖZ ÉS UNG-VIDÉK NÉPZENÉJE/7. A munkadalokkal sorozatunkban már foglalkoztunk. Az eddig gyűjtött munkadalok között többféle műfajhoz tartozók vannak. Pl. vajköpülés, fejés, cölöpverés és hasonlók. Ezek általában a munka ütemét szabályozzák, szövegük tréfás, néha drasztikus, olykor epikus jellegű. Dallamuk egyszerű, néhány hangot ismételgető, többnyire trichord dallam, amely nem sorokra tagolódó strófikus szerkezetű, hanem a mozgáshoz kapcsolódó ütempárokból tevődik össze. A hagyományos foglalkozások közül főleg a pásztoroknak van említésre méltó saját dalkincsük. Kevesebb molnár,- halász- vagy hajósdalt ismerünk. A vízimolnárok dalaiban csakúgy, mint a céhes iparosok dalaiban sok az idegen jövevény dallam, de szövegükben is érezhető, hogy a mesteremberek között sok volt az idegen. Egy csallóközi hajósdalunk is a német terminológiát őrizte meg: Haj, ló, haj, ló, haj, ló, a Duna partján. Megy a terhes bárka a Duna hátán. Hat szál kötél húzza, majd csak haza ér. Vasszermajszter part felől, mindig vizet mér. A mezei munkásdalok jobban megőrizték a hagyományos paraszti jellegüket. A kapitalista gazdasági rendszer egyik fő jellemzője, a szabad bérmunka mind nagyobb méretű alkalmazása. Ennek következtében a nincstelen falusi tömegek mezőgazdasági bérmunkássá váltak, ami a népköltészetükben is természetszerűen tükröződik. A mezei munkásdalok többsége panasz-és szerelmi dal, magáról a munkáról elég ritkán énekeltek. Ezért különösen figyelemre méltó a csaknem egész Bodrogközben szélesen elterjedt, új stílusú dallamra énekelt summásdal, amelyet Nagytárkányban (Veiké Trakany) sikerült rögzítenünk. Elterjedtségét egy mokcsai (Moköa) változat is igazolja: Ha akarok újesztendőt csinálok. Már én többet a dohányba nem járok. Megmosom a dohánytól a kezemet. Nem eszek már több keserű kenyeret. Sápadt vagyok, mint a dohány levele. Megsápaszt a számos dohány ereje. Reggel négytől este tízig fenn lenni. Jaj, de meg kell a dohányba szenvedni. Ez a változat tulajdonképpen panaszdal, ellenben a mai számunkban közölt nagytárkányi változat már a munkáról szól. Gyűjtésünkben ez a műfaj csak kis mértékben szerepel. Nagyon fontos lenne, mindezeket a munkásdalokat és nemcsak a mezei munkásdalokat, hanem a munkásmozgalmi dalokat is mielőbb rögzíteni, mert tíz-húsz év múlva már senki sem fog rájuk emlékezni. ÁG TIBOR