A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-21 / 8. szám

Csak egy percre. A dunaszerdahe lyi (Dunajsk Streda) járásban főleg a testnevel' szakemberek kő rében szinte már megszokott, hogy CSIBREY 1ST VÁN a járási spartakiád aktív szervezője. És hogy ezt mennyi re komolyan veszi, azt „A kiváló munkáért" állami kituntetes is bizonyítja. — Hol dolgozik ? — A járási nemzeti bizottság tervező osztályának vagyok a vezetője. — Miért kapta a kitüntetést? — A járási spartakiád megszervezéséért. De meg kell mondanom, hogy ez nemcsak az én érdemem. Tagja voltam a járási törzskarnak. amelyben a városi nemzeti bizottság mellett valamennyi társadalmi szervezet képviseltette magát. — Mióta tagja a törzskarnak? — Még 1958-tól. Ezenkívül tagja vagyok az ötévenként megrendezésre kerülő Szlovákiai Testnevelési Ünnepségek elnökségének is. — Mikor kezdtek el készülni a spartakiádra ? — Elhatároztuk, hogy a járás kedvező éghajlati viszonyaira való tekintettel elsőként rendezzük meg az országban a járási seregszemlét — a munka ünnepén. Összeállítottuk hát a munkarendet, közben lezajlott Prágában is az ezzel foglalkozó munkaértekezlet, majd fokról-fokra megkezdtük a tanítást. Később, a tömeges begyakorlásnál pedig ügyelnünk kellett arra, hogy minden vonalon egyforma ütemben haladjon a munka. — A gyakorlatozúkat végül is össze kellett hozni... — Igen, a járási sportpályán. Itt csiszoltuk a gyakorlatokat. Ilyenkor szükség volt a törzskar többi tagjára, ök biztosították 1000— 1200 tornászunk számára egyebek között a szállítási eszközöket, mert ekkora tömeget lehetetlen lett volna hetenként mozgósítani. — Hány gyakorlaton vettek részt a tornászok ? — Tizenötből tizennégyben. — Következett Prága. A válogatás.. . — Igen. Gyakorlatok szerint irányszámok alapján döntöttük el, hányszor 6—8—10 tagú csoport képviselheti járásunkat. Erre az utazásra tornászaink szívvel-lélekkel készültek, kemény munkát végeztek. így nem csoda, ha az országos bemutatóra nehéz volt kiválogatni a csoportokat, és akik eljutottak Prágába, kitüntetésként fogadták az utazást. — Megérte? — Strahov előtt sem tudtam volna nemmel válaszolni. De az országos bemutatón, még a mostoha idő ellenére is mosolygós arcok láttán döbbentem rá — nem is tudom hányadszor — arra, hogy a spartakiád-bemutató a testkultúránál sokkal több — barátságkötések, közös izgalmak és örömök színtere. — Mi a helyzet most, a spartakiád után ? — Tornászaink továbbra is össze-összejön-nek. tulajdonképpen egymás miatt keresik fel újra a tornatermeket. Gondot okoz viszont, hogy ezekből kevés van a járásban, de ha minden úgy sikerül, ahogy szeretnénk, már nem sokáig. -sánta-FIÚK, LÁNYOK! Hív benneteket az Udvardi Mezőgazdasági Szakközépiskola. Négyévi tanulmányi idő után szakérettségit lehet tenni mezőgazdasági gépészeti, illetve állattenyésztési szakon. Erre a szakra egyaránt felveszünk lányokat és fiúkat az általános iskola nyolcadik vagy kilencedik osztályának elvégzése és sikeres felvételi vizsga után. A tanulók teljes értékű szakközépiskolai érettségit szereznek, és lehetőségük nyílik főiskolai továbbtanulásra. Továbbá felveszünk fiúkat az általános iskola nyolcadik vagy kilencedik osztályának elvégzése után mezőgazdasági gépész szakra. A tanulmányi idő itt három év. A végzett növendékek a dolgozók szakközépiskolájában szerezhetnek érettségi bizonyítványt. A bentlakást korszerűen berendezett diákotthonban biztosítjuk. A sportolási lehetőségek biztosítottak: jól felszerelt tornaterem, sportpálya, valamint 25 méteres úszómedence áll rendelkezésre. A mezőgazdasági gépész szakon a szakmunkásbizonyítvány mellett a T, B, C kategóriájú járművezetői jogosítvány, valamint a láng-és ívhegesztői jogosítvány megszerzésére is lehetőség van. Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen a következő címen: Riaditelstvo SOUP, Gottwaldovo nám. 2, 94131 Dvory nad Zitavou R. FUCHS: AMIKOR MINDENKI GYÓGYSZERSZAKÉRTŐ LESZ HOCMAN GÁBOR VEZETŐ A mosoda ajtaja megnyikordult, és a sötétszemüveges férfi rátett egy nagy halom szennyes holmit a pultra. Udvariasan köszönt. — Jó napot kívánok. Kérném ezt kimosni. A fehérköpenyes ifjú nö váratlanul kedvesen rámosolygott. — Hát persze. Ingek, alsónadrágok, törülközők. Három nap múlva kész lesz, tessék a blokk ... — Köszönöm. A viszont... — Egy pillanat, legyen szíves, várjon még egy kicsit. Mielőtt még ezt a holmit kimosnánk. át kell adnom önnek néhány hasznos tudnivalót. A szőkehajú ifjú nő mély lélegzetet vett és gépies hangon rákezdte: — Az ön fehérnéműjére a mi Himző Annánk fogja felvarrni az ismertető jeleket, Kolora gyártmányú színes cérnával, rozsdamentes acélból készült tűvel, sajátkezüleg. — Köszönöm a felvilágosítást, de nekem már mennem kell. — Csak egy percre még. A fehérneműjét aztán innen, a begyűjtőből a mosodába gépkocsivezetőnk, Cseles Jóska szállítja Robur típusú furgonján. A ki-berakodásnál meg Zsíros Károly segít neki, hogy ne legyen egyedül. És hogy a kocsijuk mindig rendben legyen, arra saját szerelőnk ügyel, Kotrbák Alajos. — De kérem nekem már valóban mennem kell! Adja ide a blokkot és alászolgálja! Azt hiszi talán, hogy engem ez a szöveg érdekel? Én ide csak azért jöttem, hogy kimosassam a fehérneműmet! — Csak nyugalom. A mosásról a mi kitűnő mosónőink gondoskodnak, Dubák Etel és Budák Józsa. Erre a célra szenny-nyelö legmodernebb mosóporunkat használjuk, a mosást pedig legjobb automatikus mosógépünk, az Autotép végzi el. A mosodai kollektíva tagjai a legjobb munkatársaink közé tartoznak, tavaly kitüntető oklevelet kaptak. — De értse meg, kisasszony, ez engem egy cseppet sem érdekel! Én csak a fehérneműmet szeretném kimosatni. Semmi mást. Ezek a nevek a számomra teljesen semmitmondók. Kiacija már végre azt a blokkot? — Még egy pillanat. A kimosott fehérneműt aztán kitűnő vasalónőink. Ella, Bella, Lina és Karolina vasalják ki. Munkaközben CSAKEGY gyártmányú köpeny lesz rajtuk. És hogy a villanyvasalóikban mindig legyen áram, arról villanyszerelőnk, Rázós Alfonz bácsi gondoskodik. — De kisasszony, könyörgöm ... — A kivasalt fehérneműt Szögecs Ildikó csomagolja be, és újra Cseles József meg Zsíros Károly szállítják ide vissza, itt, az átvevöhelyen meg tőlem kapja vissza a holmiját. A nevem Csendes Éva. — De kedves kisasszony, miért mondja el mindezt? Hisz ehhez nekem semmi közöm sincs. Nem érdekel! Csak az időmet lopja. Hát akkor miért kell ezt nekem mind végighallgatnom? — De, kedves rendező úr. Hiszen, ha én nézem meg a maga valamelyik művét, filmjét vagy tévéjátékát, akkor én is kénytelen vagyok bevezetőül megismerkedni egy egész csomó névvel, a fövilágosítótól a kisegítő fodrásznöig, olyan nevekkel, amelyekhez nekem egyáltalában semmi közöm nincs, amelyek engem egy cseppet sem érdekelnek, amelyek csak az időmet lopják és képesek tökéletesen lerontani a film bevezetőjét! — Olyan kis kerek, fehér tabletták, és a közepükön olyan kis rovátka van, doktor úr... Érti már, miről beszélek? Meg olyan mulatságos a nevük . .. Persze tudja már, doktor úr, hogy mire gondolok, ugye? Arra a tablettára, amelyet a szomszédomnak írtak fel, és annyira használt neki! — Nem, doktor úr, ezek olyan hosszúkás, piros kapszulák, amelyek egyáltalán nem segítettek a barátnőmnek, és nekem egyáltalán nem tetszenek ... — Á, doktor úr: maga azokról a hatszögletű zöldes pirulákról beszél, amelyek a szegény férjemnek az életébe kerültek! Szegény rálépett egy olyan müanyagdobozra, amelyben ezek a pirulák voltak, elesett, a halántékát beleverte az asztal szólébe, és ... Bizony, sokan, nagyon sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy éppen azt az orvosságot adják nekik is, amelyiket a szomszédnak vagy másvalakinek írtak fel, s emellett halálosan megsértődnek, ha az orvos nem hajlandó kérésüket teljesíteni. Nemrég pedig ráadásul megjelent és a gyógyszerfogyasztó társadalom közkincsévé vált a gyógyszerészeti kézikönyv, amely temérdek adatot tartalmaz az orvosságokról, adagolásukról, hatásukról és a velük járó mellék-tünetekről. Amikor majd ebből a segédkönyvből mindenki megtud mindent az összes gyógyszerről — akkor a csésze kávé mellett folyó ráérő csevegés jellege is merőben megváltozik. — Tudja, kedveském, az én doktorom fentiacin-karboxilklorídot irt fel nekem. Én azonban úgy vélem, hogy éppen ettől súlyosbodott a gasztritiszem, bár nem annyira, mint amikor klórmezont szedtem. Majdnem a vajaskenyérre rakosgattam, úgy habzsoltam- — de édeskeveset segített. — Ez a maga véleménye — kapcsolódik bele a beszélgetésbe Larsson asszony. — Én viszqpt úgy hiszem, hogy ezek a nagy fehér, kerek ostyák — erre a bizonyos fentiacinkarboxilkloridra gondolok — kimerültséget, a tájékozódóképesség elveszítését idézik elö, az izmok spontán összehúzódásával .. . meg nagy mennyiségű svábbogár megjelenésével járnak... Semmi rossz sincs abban, ha valaki tudja, milyen orvosságot szed és miért. De roppantul fontos, hogy szigorúan az orvos által előírt adagolásban szedje. Komoly tudományos (sic!) vizsgálatok bebizonyították, hogy a páciensek 92—104 százaléka teljesen helytelenül szedi a gyógyszereket. Hogy egyes vizsgálatoknál a mutató meghaladja a 100 százalékot, ennek oka az, hogy a páciensek egy része a neki felirt gyógyszereket megosztja barátaival és ismerőseivel, azok pedig ugyancsak helytelenül szedik őket — tehát egészségüknek nem hasznára, hanem inkább kárára válnak. ,A felírt gyógyszerek csereberéje szűk baráti körben — rossz, bár igencsak elterjedt szokás. És milyen érdekes: olyan emberek, akiknek eszébe sem jutna kölcsönadni bárkinek az autóját, a pénzét vagy akár a feleségét — a légnagyobb örömmel adják kölcsön boldog-boldogtalannak a saját gyógyszereiket, és szentül hiszik, hogy jó cselekedetet müveinek! Fordította: Gellért György I n