A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-21 / 8. szám

A sarkvidéki Norilszk város uszodája a leghidegebb időben is „üzemel". Az úszni szerető gyerekeket a Vidám Delfin nevű autóbusz szállítja egészen a medencéig, nehogy megfázzanak. A Vidám Delfin természetesen a hazaszállítást is szívesen vállalja. Franciaország Kommunista Pártja 1980 végén ünnepelte megalakulásának 60. évfordulóját. Ebből az alkalomból készült Jean Effel bűbájos rajza, amelyen a születésnapi tortát maga Marianne tartja. Lőcse (Levoca) városának egyik érdekessége a Szent Jakab templom szárnyas oltára és annak szobrai. Nagy sikere volt annak idején a brüsszeli világkiállításon, hiszen valóban remeke a késői gótikának. Alkotója Lőcsei Pál mester, 1455 körül született opera készült. Ennek zenéjét Bartolomej Urbanec szlovák zeneszerző irta. Az operát a múlt év végén mutatta be a zólyomi (Zvolen) Tajovsky Színház Besztercebányán (Banská Bystrica) működő operaegyüttese, amely nem sokkal később már szlovákiai körútra indult a zeneművel. Felkerestem a szerzőt, Bartolomej Urbanec érdemes művészt, nyitrai otthonában, ahol visszavonultan él és alkot, s megkértem, válaszoljon néhány kérdésemre. Elsősorban is arra voltam kíváncsi, mi késztette arra, hogy Lőcsei Pál mester alakját operaszínpadra vigye. — Eddig két operámat adta elő a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház: 1976-ban a Hajnal asszonyát, (melynek megírására A. Casona spanyol író azonos című drámája ihletett), majd Peter Zvon drámájának, a Tánc a sírás fe/ettnek operaváltozatát. Már régóta izgatott a gondolat, hogy operában feldolgozom valamelyik szlovákiai képzőművészeti nagyság életét. Először Kupeckyre, a híres festőre gondoltam, de később egyre jobban lenyűgözött a nagy szobrász Lőcsei Pál mester alakja, amely már több tollforga-Lőcsei Pál mester operaszínpadon tót megihletett, de az én munkámban most jelenik meg először operaszínpadon. — Kik írták a szövegkönyvet? — Magyarországon is ismert Stefan Krcméry szlovák költő neve, aki már régi időkben előharcosa volt a szlovák—magyar kulturális kapcsolatok fejlesztésének számos szlovák verset ültetett át magyarba és sok magyar költői alkotást szlovákba. Az egyik szövegkönyvíró az ö lánya, Jela Krcméryová volt, a másik Alexandra Braxatorisová, a híres szlovák költőnek Andrej Sládkovicnak (családi nevén Martin Braxatorisnak) az unokája. Mindketten mindent megtettek, hogy jó szövegkönyvet írjanak, feldolgozva Lőcsei Pál mester életét, a művész és a patrónusok sokszor megalázó viszonyát, az igazi tehetség ellen indított intrikákat és a szobrász magánéletét. Érdekes, hogy a darab gyilkossággal végződik, a szobrász egyik fia megöli a másikat. Mint szerző az opera zenéjéről nem nyilatkozhatok, de úgy érzem, a szövegkönyvírók valóban dicséretre méltó munkát végeztek. — De mit mondana mégis a zenéről? — Előző operámat, a Tánc a sírás felett-et barokk motívumokra építettem, ennek az operának a zenéje, hogy úgy mondjam, reneszánsz ihletésű. Persze áttanulmányoztam majd minden ilyen szlovákiai zenei forrást, a lőcsei reneszánsz zenegyűjteményt, hogy megvalósíthassam elgondolásomat. Az opera „klasszikus": van benne kórus, balettbetét, de ugyanígy pantomim és karnevál jelenet is. Igyekeztem megfogni az egész kor zenei hangulatát. . . — Hány előadást ért meg eddig az opera ? — Besztercebányán úgy tudom, eddig kilencet, s a társulat a napokban indul el az operával szlovákiai körútra, majd végül Bratislavában is bemutatkozik vele. Játszották eddig Prievidzában, Zvolenban, áprilisban mutatják be Nyitrán. A társulatnak az az elképzelése, hogy játszani fogja minden olyan szlovákiai városban, amely kapcsolatba hozható Pál mester életével, igy Kassán (Kosice), Lőcsén, Iglón (Spisská Nová Ves), Bártfán (Bardejov), Eperjesen (Presov) és még több más helyen. A zenekart a turnén is Miroslav Smid fogja vezényelni, a rendező Koloman Ciliik, a koreográfus pedig Jozef Zajko. MÁRTON VÖLGYI LÁSZLÓ mukra. Lili, akit játszok, minden rosszat elvisel, ami vele történik, de csak úgy tudja kivédeni a támadásokat, ha látszólagos elmezavarba burkolózik. Átlátja a dolgokat, tüntet a viselkedésével, de nem jut ki az áthatolhatatlan ködből. Bevallom, kétszázas vérnyomással és emelkedett testhőmérséklettel lépek színpadra, és az első perctől ösztönösen érzem, merre tartok. — Bordó ruha, térdharisnya, magas szárú fekete cipő —• ez már ugye. a Rozsdatemető Észtere ? — Nem nagyon szeretem ezt a lányt. Zavar nála, hogy nincsenek átmenetei. Vagy hallgat, vagy ordit. Mint mindenki más a környezetében. Talán a sorsa is másképp alakult volna, ha nem csapja meg a családi korlátoltság szele. Hábetler-lányokkal telik meg az öltöző. Gizi és Hajnalka életre keltői most színes divatlapot nézegetnek, görögországi forgatásról és Bertolucci új filmjéről beszélgetnek; Borbás Gabi Mándy Ivánt hozza szóba. — Televíziós portréfilmjében kaptam szerepet; felszolgáló leszek abban a presszóban, amelyben Mándy az életét tölti. Különös, gyengéd szimpátiával átitatott kapcsolat lesz a miénk, hiszen az író félelemmel, ugyanakkor nagy szeretettel közeledik a női nemhez. Amikor színpadra szólítják, még egyszer a tükörbe v

néz, s megigazítja befont szőke haját. Átszellemült arcát látva biztosra veszem, visszafordulna, ha Eszternek szólítanám. G. Szabó László Máté Magda felvétele Esővel érkezett az alkony. Minél sötétebb van, annál kövérebb vízcseppek pattannak szét az ablakon. — Fáradt vagyok — töri meg a csendet Borbás Gabi a budapesti József Attila Szin ház öltözőjében. — Napok óta egyre inkább érzem, hogy fáradt vagyok, s rám férne már a pihenés. Ma is egész nap a szinkronstúdióban voltam. Hogy miért ez a bolondos iram? Nem tudom. De egyszer jól kialszom majd magamat, az biztos. A következő percben már a tükörben figyelem. Arcát, szemét lesem, míg el nem kapja a tekintetemet. — Rég volt ilyen sok munkám — mondja őszinte hangon, közben arcfestéket és hajtűket szed elö a fiókból. — Pályafutásom első éveiben sem volt okom a panaszra, mert érdekesnél érdekesebb feladatokkal láttak el, később azonban egyre többször fordult meg a fejemben, hogy változtatni kellene az életemen. Most már nem bánom, hogy tétováztam. Ügy látszik, az idő mindent megold. — A tavalyi évadra gondol? — Igen, arra is. Azzal kezdődött, hogy „örököltem" egy szerepet. Egy amerikai egyetemista lányt, aki a hétvégéket takarítónőként tölti egy tengerparti szállodában, közben milliomos szeretőre vágyik. — Nem zavarta, hogy korábban más valaki játszotta a szerepet? — Nem, dehogy. Egyébként akkor sem utasíthattam volna vissza, ha nem lett volna kedvemre való. A szerződésemben ugyanis az áll, hogy vállalnom kell, amit rám osztanak. Balzac Pajzán históriáinak vérbő komornája jut eszembe, akit hitelesen, humorral fűszerezve keltett életre. — Nagy örömünkre igazi műhelymunka részesei voltunk, hiszen Bodrogi Gyula, a zenés játék színpadra állítója olyan légkört alakított ki a próbákon, hogy mindenki fontosnak érezte magát. Tudta, mit és hogyan kell mondania, igy a kevés idö ellenére is nyugodtan dolgoztunk, s ráadásOl valamenynyien úgy játszottunk, ahogy nekünk tetszett. — Tudom, Berényi Géza Halmijáról is hasonló emlékei vannak. — Barlay Gusztáv, a darab rendezője ugyanis elhitette velünk a mű aktualitását, s ettől minden instrukciója fontos volt szá-A magyarországi Kaposvár jurtának nevezett új óvodája nem közönséges építmény, berendezése ugyanolyan szokatlan, mint a külseje. A gyerekeknek azonban különösen tetszik.