A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-14 / 7. szám

Ha egy faluban összegyűjtik a régi népélet mindennapi tárgyait, eszközeit, s mindezt megfelelő környezetben, tehát egy régi falusi házban kiállítják, akkor azt mondják: falumúzeumot nyitottunk. Ha ugyanezt egy városban teszik, akkor tájházról beszélnek, — talán csak azért, mert holmi kézenfekvőnek tetsző logikai következtetés szerint a falumúzeum intézménye és fogaima nehezen fér össze a városi környezettel. Pedig hát csaknem minden város valaha falucskaként kezdte ... De sebaj, ha ezt elfelejtik. A fontos az, hogy vannak emberek, akik nem felejtik el azt, hogy hajdan is éltek emberek, apák, nagyapák, ismerős és ismeretlen ősök, kiknek emlékezetét nemcsak az illendőség okán kell megtartani. Mert valóban nemcsak illik tudni, hanem szükséges és hasznos is tudni azt, hogy éltek ők. És módfelett érdekes is. Túl mindezen: a múltat tudni kell. Ebből indult Varga László is, a nagymegyeri történelemtanár, amikor évekkel ezelőtt a diákjaival öszszegyűjtötte a forradalmi emlékszoba anyagát, és ugyanez a tudat hajtotta őt akkor is, amikor elhatározta, hogy a következő lépés a tájház lesz, vagy ha úgy tetszik: falumúzeum a város közepén. Mert bár a város több tunkba. Ezenkívül Varga Lászlóék előtt nyitva állt a lehetőség, hogy a CSEMADOK városi szervezetén belül, a város, a járás hozzájárulásával, eszmei és anyagi támogatásával megvalósuljon a tájház. Már folyt a gyűjtőmunka, már volt alkalmas — bár igencsak rozoga — épület, amikor szinte véletlenszerűen megszületett egy nemzetközi honismerti tábor gondolata, melynek megvalósítása alig néhány hónapot váratott csupán magára. Úgy gondolták, hogy a Duna túloldalán, Magyarországon, Komárom és Győr-Sopron megyében sem haszontalan keresni a szakmai segítséget, hiszen a két tájegység néprajzi azonosságai adottak. mint ötszáz esztendővel ezelőtt kapta városi jogait Mátyás királytól, falusi jellegét részben máig is megőrizte. Az ősi népéletet bemutató néprajzi értékű tárgyak összegyűjtésére tehát igencsak alkalmasnak bizonyult a terep, s ráadásul példa is volt már a járáson belül nevezetesen a somorjai példa, ahol mint tudjuk, pompásan vizsgáztak már ebből a tantárgyból. Olyan ember kellett tehát ide, Nagymegyerre is, aki nemcsak elhatározni, de cselekedni is tud. Varga Lászlónak jó alapozása volt. Annak idején a galántaigimnáziumbanMórocz Károly diákjaként olyan hasznos néprajzi gyűjtőmunkának volt a részese, melynek értéke, rangja azóta — ha