A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-14 / 7. szám

HÉT Következő számunk tartalmából: Keszeli Ferenc: EMBEREK A MÓLÓN Gál Sándor: „TARTOZIK ÉS KÖVETEL" Varga Erzsébet interjúja dr. Bertók Imre kandidátussal Sárközy Dénes: GÉPI ADATFELDOLGOZÁS A MEZŐGAZDASÁGBAN Az első oldalon riportkép a Versenyben a világpiacon című íráshoz. A címlapon Kontár Gyula, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava. Obchodná u. 7. Telefon: 332—865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János, Telefon: 334—134, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 332—864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Híriapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., Kosice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SUTI 6/46. A BEJELENTETT ÚJÍTÁSOK ÉS TALÁLMÁNYOK SZÁMÁT TEKINTVE CSEHSZLOVÁKIA /A VILÁGRANGLISTA ÖTÖDIK HELYÉN ÁLL; EZEK MEGVALÓSÍTÁSÁNAK S GYAKORLATI ALKALMAZÁSÁNAK DOLGÁBAN VISZONT CSAK A TIZENHARMADIK HELYEN SZEREPEL HAZÁNK E LISTÁN. ÍGY NAGYON SOK MEGVALÓSÍTÁSRA SZÁNT ÖTLET ÉS JÓ KEZDEMÉNYEZÉS VESZIK KÁRBA. ÁLTALÁNOS TAPASZTALAT, HOGY AZ ÚJÍTÓMOZGALOM ÉS A SZÉLES KÖRŰ MŰSZAKI FEJLESZTÉS EREDMÉNYEI ALKALMAZÁSÁNAK DOLGÁBAN MIND A KUTATÓINTÉZETEK, MIND A KÖZÉPSZINTŰ IRÁNYÍTÓ SZERVEK MUNKÁJÁBAN EGYELŐRE MÉG SOK A FOGYATÉKOSSÁG, A KÖVETKEZETLENSÉG. A TERVEZETT KUTATÁSI ÉS FEJLESZTÉSI FELADATOK EGY RÉSZE CSUPÁN MEGKÉSVE VALÓSUL MEG, A GYAKORLATI ALKALMAZÁST NYERT ÚJÍTÁSOK, TALÁLMÁNYOK JELENTŐS HÁNYADA PEDIG — A RUGALMATLAN IRÁNYÍTÁS RÉVÉN — SOK ESETBEN A VÁRTNÁL CSEKÉLYEBB HASZNOT HOZ! ERRE A PROBLÉMÁRA FIGYELMEZTETNEK A CSKP KB ÉS AZ SZLKP KB UTÓBBI, KÖZ. GAZDASÁGI KÉRDÉSEKKEL FOG LALKOZÓ PLÉNUMAINAK HATÁROZATAI IS. színűleg csak mechanikusan, elfásultan végezném. Viszont én szeretem tudni, hogy mit, hogyan és miért teszek. És ha kedvvel dolgozom, óhatatlanul is eszembe jut valami újdonság. Egyszerűen könynyíteni, ésszerűsíteni akarok a munkán. Miért ne indítványoznék valamit, ha abból az embereknek is, az üzemnek is haszna lehet. — Úgy hírlik, hogy a korábbi évekhez viszonyítva ebben az üzemben az utóbbi időben kevesebb lett az újítás. Megcsappant az emberek kedve, nem kezdeményeznek ? — érdeklődöm az üveggyár művezetőinek egyikétől. — Talán nem építünk eléggé az öntevékenységre, az emberek leleményességére, hanem inkább szervezni próbáljuk az újítómozgalmat. Az ilyesmi bizony nem megy simán — válaszolja készséggel, de aztán hozzáfűzi még: — Az üveggyártás gazdag hagyománya ellenére bonyolult technológiával dolgozunk. Megalapozott tudással, nagy-nagy gyakorlattal kell rendelkeznie annak, akinek valamilyen javaslatát figyelembe vehetjük. A Csehszlovák Tehergépforgalmi Vállalat karbantartó műhelyében egy határozott, szókimondó fiatalember az újítási előadó: — Véleményem szerint az a baj, hogy az embereknek a hosszadalmas ügyintézés sokszor elveszi a kedvét. Ha valaki azt akarja, hogy találmányszámba menő ötletét vagy újítási bői nyilvánvaló, hogy az újítómozgalom érdemes ötleteinek gyors és rugalmas gyakorlati alkalmazása a munkatermelékenység növelésének és a rejtett tartalékok feltárásának egyik leghatékonyabb módszere. Ezért hát valóban elgondolkoztató, hogy az ötleteiket kínáló újítókat miért is éri oly gyakran meg nem értés, szinte lépten-nyomon tapasztalható gáncsoskodás. íme, egy-két példa. Az épületelemgyár újítási előadója előtt halomnyi irat. íróasztalától néhány lépésnyire, olajos munkaruhában, egy lakatos áll és néhány türelmes mondat után kifakad : Három hónapja már, hogy beadtam a javaslatomat, mi van vele ? ... Az előadó belelapoz a vastag dossziékba és azt feleli, hogy a szakértő addig nem nyilatkozik, amíg a gazdaságossági kalkuláció elienszámításait nem végezték el. A lakatos dühös: Szóval tologatják a papírokat! Pedig előírás szerint két hónapon belül választ kellett volna kapnom ... Hát tudja mit, engem már nem érdekel az egész! — mondja haragosan és enyhén bevágja az ajtót. Egy nagy műszergyár újítási felelősével vitatkozik a fiatal technikus: Nevetséges azt állítani, hogy nekem munkaköri kötelességem e feladat megoldása. Az én kötelességem csupán annyi, hogy a megszokott módszerekkel elvégezzem a kiadott feladatokat. Arra senki sem kötelezhető, hogy újítási javaslatokat dolgozzon ki. Ha viszont mégis eszébe jut valami okos ötlet, az nem tekinthető munkaköri feladatnak. Egyébként is kértem, hogy ne N.-nek adják oda bírálatra, mert egészen más területen dolgozik. Persze, hogy nem MlMMim A Martini Gépgyár köszörűműhelyében beszélgetünk. A művezető egy szép, modern gépre mutat. — Külföldi licenc alapján hazánkban gyártották. Mi is megrendeltük, de amikor ideszállították, kiderült, hogy az illetékes üzletkötők megfeledkeztek az egyik fontos alkatrészről, amelyet a licenccel együtt kellett volna megvásárolni. A gépet, természetesen, nem tudtuk munkába állítani. Vártuk, majd csak megveszik és teszállítják a szükséges tárcsát. A régi köszörűvel bajlódtunk, lassan ment a munka, sokszor bizony túlórázni kellett. Bosszantott a dolog, ézért egyik szakival elhatároztuk, hogy megcsináljuk azt a tárcsát magunk. Egyszerűen fájt a szívünk, hogy ez a vadonatúj köszörű itt hever parlagon. — Hallottam, hogy kifogyhatatlan a javaslatokból. Mi készteti a kisebb-nagyobb műszaki változtatásokra? — kérdezem a gyár egy másik technológusától. — Az, hogy eredményesebb legyen a munka. Szerintem az ember alapvető tulajdonsága, hogy nemcsak a kitaposott úton jár, hanem a saját fejét is használja. — Mondják, hogy mindig új ötletekkel áll elő. Vajon miért? — faggatom a breznói vasgyár egyik darukezelőjét. — Ha nem érdekelne a munkám, valójavaslatát elfogadják, akkor a Találmányügyi Hivatalhoz vagy munkahelyének újítási előadójához kell fordulnia. A javaslat érkeztét az előadó szinte percnyi pontossággal bejegyzi a naplóba, aztán önálló iratrendezőt nyit az „ügynek" és az anyagot eljuttatja a téma szakértőjének: bírálja el. A szakértő először ellenőrzi, hogy nem született-e már hasonló ötlet; s amennyiben nem, úgy érdemben is foglalkozni kezd a javaslattal. Természetesen számvetést is készítenek: megéri-e, hogy foglalkozzanak a témával ? Az újítás végül az „egyszemélyi elbírálóhoz" kerül, aki a szakértők és a kalkulátorok véleményét figyelembe véve végleges döntést hoz. A törvény értelmében az egész eljárásnak megszabott határidőn belül kell lezajlania, és ha a javaslat gazdája elégedetlen a döntéssel, akkor panaszával a vállalati szakszervezeti bizottsághoz fordulhat. A decemberben zárult tervciklus erre vonatkozó adatai nem állnak még rendelkezésemre, de talán az sem lesz érdektelen, ha illusztrálásképpen az ötödik ötéves tervidőszak találmányügyi „mérlegét" közlöm. Hazánkban a hetvenes évek első felében 30 434 találmányt és 1 062 583 újítási javaslatot nyújtottak be. A megvalósított ötletek gazdasági haszna összesen 21 milliárd koronára rúgott. Mindebvállai érte felelősséget, mert részleteiben nemigen ismeri ezt a problémát. Az újítási ügyekkel foglalkozó előadó azzal próbálja megnyugtatni az ingerült fiatalembert, hogy kezébe veszi a telefont s megsürgeti a négy-öt hetet késlekedő szakvéleményt. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom központi székházában ONDREJ BÚCI mérnök, a közgazdasági osztály vezetője elsorolja a találmányok és újítások alkalmazásával járó leggyakoribb nehézségeket. (Csak mellékesen jegyzem meg. hogy az osztályvezető véleménye minder tekintetben egybevág a Találmányügyi Hivatal dolgozóinak erre vonatkozó nézetével!) Nos hát: Egyre bonyolultabbak a gépek és a gyártási folyamatok, állandóan emelkedik a termelékenység. Mindez látszólag megnehezíti a találmányok vagy a kisebb-nagyobb újítások rugalmas alkalmazását, mert — a szűk látókörű gazdasági vezetők véleménye szerint — azok kikísérletezése a termelés rovására megy. Minden üzemben egyre szigorúbb s