A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-07 / 6. szám

Tárgyak és történelem A tallósi (Tomásikovo) vízimalom a Kis-Dunán Fotó: Kontár Ösi foglalkozásnak számított a Csallóközben a malomipar. A Nagy-Dunán hajómalmok, a Kis-Dunán cölöpös malmok működtek. Századokkal ezelőtt nemcsak a két Dunán, hanem a Csallóközt át- meg átszelő Dunaágakon is lehetett hallani a jellegzetes malomkelepelést. Nem egy csallóközi név őrzi még ma is e régi malmok emlékét. A várkonyi határ Malomhely nevű dűlője, a bösi Malomfölde vagy a nemesócsai Malomárok ennek ékes bizonyítékai. A régebbi időben a Kis-Dunán is hajómalmok állottak, majd ezeket váltották fel a meder egyre nagyobb eliszaposodása miatt a kevésbé gazdaságos ősi szerkezetű cölöpös malmok. Még századunk első felében a dunatőkési ágon számos ilyen malom létezett, de több malomról tudunk Eperjesen (Jahodná) is. A malmokat a malomépítés minden csínját-bínját ismerő mesterek, a faragómolnárok építették. Ebben az időben ugyanis a molnár egy személyben ács, hajóépítő, kerékgyártó és molnár is volt. Még a múlt század végén is találtunk olyan molnárokra, akik kitűnően értettek az ácsmunkához. Később, de főként századunk második negyedében már szünőfélben volt a vízimolnár mesterség, s így az ezermester molnár alakja is eltűnt. A képen látható a Csallóközi Múzeum tulajdonát képező hajómalom az igazi malom kicsinyített mása: minta. Eredetije Doborgazon állt, s még századunk első felében működött is. A hajó-malom, másik nevén alulcsapó vízimalom, két hajóból, mégpedig a parthoz közelebb, a vízfolyás irányában rögzített házhajóból s a vele párhuzamosan elhelyezett völgyhajóból áll. A két hajó között foglal helyet a lapátkerék, ennek tengelye a gerendely, a Csallóközben girindű. A malomhajó vázát keményfából készült bordák alkották, s ezekre erősítették a hajó testét képező fenyőfadeszkákat. Ezeknek a közét, a nyílásokat mohával tömték ki, úgynevezett varróléccel takarták be, s ezt a varrólécet iszkápával (eszkába) szögezték össze. Az iszkápát másképpen cigányszögnek is nevezték, mert cigánykovácsok készítették. A lapos fenekű hajó orra rendszerint szépen faragott magas orrtökében végződött. A hajóházat a keresztgerendákra építették. A két és fél méter magas, téglalap alakú hajóház mind a négy oldalán ajtó volt, s benne helyezték el az őrlőszerkezetet. A zsindelyes tetejű házat később — a malom megszűnte után — lakóházként használták. A völgyhajó mindenben megegyezett a malomhajóval csak éppen kisebb volt. A felcsapódó víz ellen Hajómalom kicsinyített mása a Csallóközi Múzeumban. Fotó: Prand! deszkaernyő védte, s ezen kapott helyet a hajólámpa is. Ezek a malmok mindig az öreg vízen működtek, s csak télre vontatták őket be valamelyik Duna-ágba. Itt szétszedték, majd a köbölfa (vontató fa) segítségével a partra húzták. Hangulatos, de nehéz mesterség volt a molnárság. Erről népdalaink is többször megemlékeznek. Mindent maga a molnár és legényei végeztek a gabonaszállítástól az őrlésig. Kenyérgabonát és takarmányt egyaránt feldolgoztak a kívánt minőségre. Nemcsak egy falu, hanem az egész környék molnárai voltak. A megőrölt gabonáért vámot szedtek. Régen fertállyal mérték a vámot. Egy zsák után negyed fertály gabona járt, ami 12 kg-nak felelt meg. MARCELL BÉLA Múlt számunkban véget ért a Zenei anyanyelvünk című, a szlovákiai magyar népdalkincset bemutató sorozatunk. Lapunkban most új sorozatot kezdünk Tárgyak és történelem címmel, melyben bemutatjuk Dél-Szlovákia múzeumainak, tájházainak, néprajzi szobáinak egyes jellegzetes tárgyait, régi foglalkozási és lakberendezési eszközeit. VÍZIMALMOK