A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 5. szám

Rubato m IMagyszelmenc (Veiké Slemence) Énekelte: Ádám Sándorné (64) Gyűjtő: Ág Tibor, 1959 Sze—t-e—ti q hql q hi^deg vi zet, « « í -Sze-ret-ne —lek ba-bam de nem le hat. Mas sze-me—be fo—90I ka—can -tű—ni, p m Mos-nak fo—gol sze—rel—met i qei ni. Szerettelek, de már annak vége. Van már nékem szebb szeretőm, mint te. Elszakadt a mi szerelmünk lánca. A BODROGKÖZ ÉS UNG-VIDÉK NÉPZENÉJE 11. Mai számunkban közölt új stílusú népdal a régi dallamokra jellemző öt­fokú hangsor jellegzetes dallamfor­dulatait őrzi, annak ellenére, hogy szerkezetileg már az új stílus, vissza­térő szerkezetét követi. (Az első és az utolsó sora azonos.) A népdalt, amely nemzedékről nemzedékre hagyományozódott, az alkotója nem írta le. Ez a művészet kollektív alkotás. Szoros alkotókö­zösség nélkül nem képzelhetünk el népművészetet. Ennek ellenére az egyén alkotó szerepét sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Egy-egy művész teremtője minden népi alko­tásnak, vagy minden új változatnak is, de a közösség szerepe az alkotá­sokban mindenképpen az irányadó. A közösség az, amely megszabja a mű­vészet ízlésbeli, stílusbeli kereteit. A népi alkotás megszületése után a közösség alakítja, csiszolja, formálja még tökéletesebbé éppen a szájha­gyományszerű terjedése folytán. A nép kultúrája óriási időket képes egységbe foglalni. Az ősközösségi társadalom hagyományaitól a husza­dik században átvett és asszimilált elemekig mindent. Sok népdalunk, népi szokásunk eredete ősi időkre vezethető vissza. Ezzel szemben az új magyar népdalstílus csak kb. 150— 200 éves. De még ebben az újban is fel-felbukkan az ősi keleti örökség néhány olyan vonása, amely tudat alatt ott él még ma is a falusi embe­rekben. A népdal alkotóját nem ismerjük, de még ha ismernénk is név szerint — mint pl. a díszítőművészetben, egyes hímzések vagy faragások alkotóit is­merjük — az alkotások közösségi jellegén ez mit sem változtat. Mi különbség van tehát a műzene, helyesebben a művészi zene és a népzene között? Ezt a különbséget könnyen megért­hetjük, ha figyelembe vesszük azt, hogy addig, amíg a hivatásos alkotó­művész (költő, író, zeneszerző) a kö­zösség érzelmeit is a legegyénibb for­mába önti, a nép a legegyénibb érzel­meit is a közösség hagyományos for­máin keresztül fejezi ki. Ezért a népművészetben, így a nép­zenében is, általános eszmék, a nép egészének érzelmi világa jut kifeje­zésre. ÁG TIBOR o Jt

Next

/
Oldalképek
Tartalom