A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-30 / 35. szám

Szepsi. Lélekszáma állandóan nő. Megha­ladja a hatezret. A CSEMADOK tagságát tekintve szintén ez a járás legnagyobb helyi szervezete? — Természetesen. Ötszáz tagunkkal or­szágos méretben is a legnagyobb szerveze­tek közé tartozunk. A tagtoborzást persze tovább folytatjuk. A lakosság tíz százalékát kitevő CSEMADOK-tagság elérésére törek­szünk. — Mit tudsz mondani a tulajdonképpeni tevékenységről? — A harminctagú munkásénekkar tizenöt éves. Vezetője Ternei Árpád. Karnagya Szombathy László. Tavaly első lett a munkás­énekkarok járási versenyén. Rendszeresen felújítja repertoárját. Makrancon a hnb kéré­sére nevelő hangversenyt adott. Napirenden a jó nevű kórus fiatalítása. A tizenöt éves énekkar tervében szerepel továbbá — a járási és kerületi versenyeken kívül — egy munkásénekkari fesztivál szervezése. Nem mondható el ennyi jó a színjátszó csoportról, amely az utóbbi időben nem is fejt ki tevé­kenységet. Ennek ellenére Egri Gabriella ve­zető megígérte, hogy a közeljövőben beta­nulnak egy színdarabot. A kisszínpadi forma kedveltebb. A Szepsi Csombor Márton Iro­dalmi Színpad már országos versenyeknek is résztvevője volt. Tavaly városunk nagy szü­löttének, Szepsi Csombor Mártonnak Euro­­pica Varietas című művéből mutattak be összeállítást. Az emlékezetes Szepsi Csom­bor emlékesten is fellépett az irodalmi szín­pad, amelynek Répás Teréz a vezetője. — Nemrégen a művelődési klub is mega­lakult. Mi történt azóta? — A klub vezetői éves és hosszútávra szóló tervet dolgoztak ki. Tervüket a CSE­MADOK Központi Klubtanácsa is jóváhagyta. A klubélet egyre népszerűbb. Az elhangzott előadások vonzóak. Ady emlékest; A szoci­alista ember és a szépirodalom; A Nagy Morva Birodalom; Néptánc a Bódva völgyé­ben; Szepsi társadalmi és kulturális képe, jelene és holnapja; József Attila a proletár­forradalom költője; mind-mind érdekes és vonzó téma. Általában negyvenen-negyven­­öten hallgatták meg ezeket az előadásokat. Szerveztünk író-olvasó találkozókat is Gál Sándorral, Ozsvatd Árpáddal, ezeknek a ta­lálkozóknak a látogatottságával azonban nem vagyunk elégedettek. — Mi az, ami még említésre méltó a helyi szervezet tevékenységében? — Két éve működik a tizenhét tagú női éneklöcsoport. Legnagyobb sikerének köny­veljük el az idei Tavaszi szél... országos döntőjében való szereplését. Áji népdalokat énekelt Kodály Zoltán gyűjtéséből a Csere­háti új kenyér című műsorban. Második helyükre büszkék vagyunk. Nagy Jánosné tanítónő vezeti az éneklőcsoportot. Remák Béla vezetésével néprajzi csoport is tevé­kenykedik. A céhmesterségek kapcsán fellel­hető szellemi és tárgyi értékeket gyűjtötte össze s dolgozta fel. A Mikó Bálint vezette háromtagú citerazenekarunkat is említeni szeretném. Tavaly a zselizi (Želiezovce) Or­szágos Népművészeti Fesztiválra és Gomba­szögre, az Országos Kulturális Ünnepre is hivatalos volt. — Milyen a szervezeti élet? — A huszonegy tagú vezetőség minden tagja konkrét feladatot kap. Jelenleg hullám­völgyben vagyunk. Egy-egy sikeresebb akci­ónk azonban felrázza a tagságot. Szerencsé­re mindig akad két-három olyan személy, akiknek az idejéből is futja, családi körülmé­nyei is megengedik, hogy az átlagosnál jóval többet vállaljanak. Közreműködésükkel gyor­san kikerülünk a hullámvölgyből. — S az együttműködés? — A városi nemzeti bizottsággal és a városi pártszervezettel jó a kapcsolatunk. A tömegszervezetekkel szintén. A bodollói szövetkezet elnöke. Köteles Ágoston mérnök anyagilag is támogatja tevékenységünket. A magyar pedagógusok is szépen bekapcso­lódnak a CSEMADOK munkájába. Énekel­nek. csoportokat vezetnek, eredményesen felkészítik a gyermekeket a vers- és próza­mondó versenyekre. Lelkes munkájuk révén vált ismertté a Fehér liliomszál gyermek­­tánccsoport. — S a helyiség? — A vnb a helyi szervezet rendelkezésére bocsájtott egy nagyobb termet. Jó helyen, a város közepén. Rendbe tettük, hasznát vesz­­szük. Persze, még ez sem az az igazi helyi­ség, amelyre vágyunk. — Mi az, aminek nem örültök? — Hogy ebben az évben még nem volt a tavalyi Szepsi Csombor Márton esthez ha­sonló akció, amellyel felrázhattuk volna a tagságot. A vezetőség nagy dilemmája: több akciót kevésbé jól vagy csak néhányat, ki­emelkedően jól!? — Mire készültök a közeljövőben? — Nagyobb rendezvény keretében szeret­nénk megünnepelni a tizenöt éves énekkart. Újra próbálkozunk a színjátszással. A klub­­rendezvények eddig bevált módjait is tovább akarjuk fejleszteni... Hirtelen félbeszakad a beszélgetés. A fele­ség feketekávét tesz az asztalra. Hörpintget­­jük, miközben beszélgető társamon felejtge­­tem a tekintetem. Barna, napégette bőre arról árulkodik, hogy sok időt tölt a szabad­ban. Ugyanilyen sok időt tölt el zárt helyisé­gekben is esténként, amikor egy-egy csoport próbál. MÁCS JÓZSEF vételünket. A műsor most is változatos és színvonalas volt. A 750 éves Kassáról tartott érdekes elő­adást Gazdag József, az Új Szó munkatársa. A klubtagok egy csoportja Az asszonyok nagy érdeklődéssel hallgatták, sőt többen hozzá is szóltak (Lakatosné, Csu­­dákiné); Lipták kultúrtárstól pedig színes kiegészítő hozzászólást hallottunk. Olyan dolgokról is említést tett, amelyekhez váro­sunk egyik idegenvezetőjeként jutott. A kísé­rő műsor egyik kiemelkedő száma volt a kassai konzervatórium legjobb növendéke­inek előadása. Adam Gizelle, Csajkovszkij Diótörö és Csipkerózsika balettjeiből adtak elő részleteket nagy sikerrel. Vezetőjük Ha­lász András. Király Berta, a Thália Színház tagja, József Attila verseiből adott elő. Kiegyensúlyozot­tan, szépen, jó artikulációval szavalt. Olyan tetszést aratott, hogy ismételni is kellett. Utána Hemerka Olga, a klub vezetője lé­pett „porondra". Adynak egyik hangulatos versét mondta el, a 60—70—80 év felé ballagó asszonyoknak ajánlva; Én kifelé me­gyek ... A műsort a kis Görcsös Ági és anyukája fejezte be. Értékes magyar-csángó és szé­kely népdalokat adtak elő stílusosan, a nép­dal előadásának megfelelő egyszerűséggel. HEMERKA OLGA Gazdag József felvételei MÉLTÓ UTÓDOK Fülekpüspöki (Biskupice) „Palóc" néptánc­együttese révén lett ismert. Molnár Tibor, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke még 1968- ban elhatározta, hogy falujában újra feleleveníti a népitánc-csoport munkáját. El­határozását tettek követték. Megszervezték a „Palóc" együttest. A tánccsoport népi zenekarát Nosko Károly vezeti. A „Palóc" 1969- ben már sikeresen mutatkozott be a CSEMADOK ragyolci (Radzovce) dal- és táncünnepélyen. Azóta országosan ismert a néptánc-cso­port. Állandó résztvevői a zselizi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztiválnak, ahol többször részesültek elismerésben, s több­ször végeztek az első, második vagy harma­dik helyen. Időközben megalakult a férfi és a női éneklöcsoport is. S a néptánc-csoportból népi együttes lett, amely már több mint tíz éve tevékenykedik rendszeresen. Az utóbbi időben problémák is felmerültek mind a szakmai vezetést, mind az utánpótlást illető­en. Az anyagi gondokat már nem is említem. Főleg ez az oka annak, hogy országos verse­nyeinken a „Palóc” népi együttes nem tud előbbre jutni a ranglétrán. A helyi szervezet vezetősége az utánpótlás problémáját mér megoldotta. 1978 őszén életre hívta az „Apró Pa!óc"-ot. A szülök megértésükről, támogatásukról biztosították Molnár Tibort, a helyi szervezet elnökét. Az „Apró Palóc" vezetésével Deák Piroska hely­beli óvónőt bízták meg, aki elvégezte a Népművelési Intézet hároméves koreográfusi tanfolyamát. Az „apró palócok" nagy lelke­sedéssel láttak munkához. Méltó utódjaik akarnak lenni a felnőtt „Palóc"-nak. Szorgal­mukat siker koronázta. Az 1979. évi zselizi Országos Népművészeti Fesztiválon az elő­kelő második helyen végeztek kategóriájuk­ban. Deák Piroska vezetésével szorgalmasan dolgoztak. S ennek az eredménye nem ma­radt el. A néptánc-csoportok idei járási ver­senyén kategóriájukban az első helyen vé­geztek. így jogot szereztek a kerületi verse­nyen való szereplésre. A kerületi versenyt június közepén tartot­ták meg Likavában, a közép-szlovákiai kerü­letben. A fülekpüspökiek itt is megállták a helyüket. Kanásztáncukkal kategóriájukban elnyerték a fődíjat. Teljesítményüket még külön is jutalmazták. Hinni és remélni szeretnék, hogy az illeté­kes járási, állami szervek nemcsak tudomá­sul veszik a „Palóc" sikerét, de a módját is megtalálják annak, hogy a tízéves fülekpüs­pöki népi együttest megfelelő anyagi támo­gatásban részesítsék. Erre fel is jogosítja őket az elért eredmény. Hiszen a felnőtt tánckar is idén a Žiar nad Hronom-i kerületi minősítő versenyen, ahol, sajnos, kölcsön­kért ruhákban, csizmákban léptek fel, kate­góriájukban első osztályú minősítésben ré­szesültek! Az együttes fenntartó szervének, a CSE­MADOK helyi szervezetének szüksége van a nagyobb anyagi támogatásra. Jó lenne, ha az illetékes járási szervek megszívlelnék a régi közmondást: „Kétszer ad, aki gyorsan ad". Mert félő, hogy a tíz év óta dolgozó, szép sikereket elérő lelkes emberek kedvü­ket vesztik, abbahagyják tevékenységüket, s az együttes megszűnése pótolhatatlan vesz­tesége lenne nemcsak a losonci járás, de egész nemzetiségi kulturális életünknek is. CSÁK ISTVÁN 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom