A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-06 / 49. szám

FOLYÓIRAT Galaktika (Tudományos-fantasztikus antológia) Jules Verne, Arthur Conan Doyle, William Golding, Edgar Allan Poe, Mark Twain ... Elég e röpke felsorolás, hogy felvillantsuk, milyen erős hagyományai vannak a tudomá­nyos-fantasztikus irodalomnak a világiroda­lomban. Míg a XIX. — és korábbi századok fantasztikus irodalmát a cselekményesség, a dús fantázia és a történetfüzés leleményes­sége jellemzi, a XX. század úgynevezett science fiction (vagyis sci-fi) irodalmára a cselekményességen túl az írói ábrázolás kifi­nomultsága, árnyaltsága a jellemző. Termé­szetesen ez csupán a jó értelemben vett és valóban igényes sci-fi írásokra és Írókra vo­natkozik (mint Bradbury, Asimov, Clarke vagy Pohl). A kortárs sci-fi szerzők közül talán Bradbury rendelkezik a hangulatterem­tés oly mértékű mágikus erejével, hogy a látszólag legérdektelenebb cselekményt is képes teljes írói-művészi vértezetben felcsil­­lantatni. (Pl. A lélek kútja, A szél c. novellá­iban) Az ötvenes évek közepe táján a tudomá­nyos-fantasztikus irodalomban egy új irány­zat ütötte fel a fejét, az ún. „speculative fiction" — azaz töprengő irodalom. A hatva­nas évek közepéig számos új tehetség buk­kant fel, s a hagyományos sci-fi művelői közül is számos író csatlakozott a „töpren­­gők" mozgalmához. (J. G. Ballard, J. Brun­­nar, Aldiss, Moorcock...) S míg a tudomá­nyos-fantasztikus kiadványok korábban ide­gen civilizációkról, távoli csillagködök csáp­fejű lényeiről szóltak, most a nyugati (és keleti) sci-fi olvasók figyelme a néger gettók­ra, Vietnamra, vagy éppen Dallasra terelő­dött — a speculative fiction művelőinek köszönhetően. A hatvanas évek „fanti" (így magyarosították nemrég a sci-fi kifejezést, nagyon is találóan) kiadványainak lapjain az LSD-ről, a hippikommunákról és a szexuális forradalomról beszéltek a szerzők. Kétségtelen, hogy remekművek is szület­tek, mint Harlan Ellison: Repent, Harlequin! — Said the Ticktockman (Vezekelj, Bohóc! — szólt a Tiktak-ember) című Nebula- és Hugo-díjas (1966) novellája. Létrejött ugyanakkor ebben a műfajban egy sereg, helyenként bár virtuóz módon megírt, szűr realista szövegfolyam is (Pl. Ballard: A ke­gyetlenség kiállítása, avagy Szerelem és na­­.palm: export az USA-ból), melyek kemény­hangú vádbeszédek ugyan egy adott kor és társadalom eltorzitói ellen, véleményem sze­rint azonban „hosszú távon" ezek a művek nem tudják megállni helyüket a világiroda­lom (de még a fanti) fő vonalában sem. E kicsit talán hosszúra kerekedett „beve­zető" után hadd hívjam fel a T. Olvasó figyelmét a GALAKTIKA című kéthavonta megjelenő tudományos-fantasztikus antoló­giára, amely betekintést nyújt a sci-fi iroda­lom rangos művelőinek műhelyébe, a sci-fi irodalom történetébe s nem utolsósorban érdekfeszítő és gondolatébresztő olvasmá­nyokat kínál njjnden olvasó számára. A fo­lyóirat a Móra Könyvkiadó gondozásában jelenik meg, s a kiadó 1973-ban, a Szoci­alista Országok Sci-fi íróinak II. konferenci­áján díjat nyert a GALAKTIKA kiadásáért; 1974-ben, Grenobleban a II. Európai Scien­ce Fiction Kongresszuson a GALAKTIKA „A legjobb európai science fiction magazin" díjat kapta meg. Kiss Péntek József KIÁLLÍTÁS Fiatal képzőművészek alkotásai Kiállítássá rendeződött a nyáron Nyárasdon festett, faragott, fényképezett és rajzolt alko­tások java. Az országossá nőtt mozgalom iránti nagy érdeklődésnek szép bizonyítéka volt az októberi tárlatnyitás a Dunamenti Múzeumban. A napok óta az embereket inkább otthon tartó, szakadó eső ellenére is zsúfolásig megtelt a kiállítóterem. Az érdek­lődők mellett szép számmal megjelentek a művészek is, akik készségesen elmesélték, hogyan ihlette őket az öreg Duna és az itteni táj, az emberek élete műalkotásokra. Ugyan­ez alkalommal a „hazai", komáromi iparmű­vészek egy kis csoportjának textilmunkáit is bemutatták stúdiókiállítás keretében a mú­zeum egyik folyosóján. Ez az együttes kiállí­tás jó példája annak, hogy milyen termékeny lehet az egy közösségben való alkotás, a más-más eszközökkel: ecsettel, fényképező­géppel, vésővel dolgozók rövid munkás együttélése. Szép anyagot hozott össze a művészgárda. Sajnos a katalógus nem készült el időre, csak a Stúdió '79 részére. S azt sem hallgat­hatom el, hogy csapnivalóan rossz volt a világítás. Az is rejtélyes, hogyan lett Szénás­­sy Attila madarából „papagály" a kép alatti feliraton és a katalógusban?! Elismeréssel kell szólni viszont a megnyi­tót bevezető szépirodalmi-zenei betétről, és nem utolsósorban az egész kiállítás mélyebb megértését segítő színes diaképekről. A tá­bori fényképészek remek zenekiséret mellett mutatták be a Duna ihlető szépségét kora hajnaltól késő estig, beleszőve az alkotás vásznon, fában megtestesülő egy-egy moz­zanatát. A komáromi tárlat egy vándorkiállításnak első nagy állomása; innen Dunaszerdahelyre kerül az anyag, remélhetőleg már katalógus­sal. Stubendek László KÖNYV Láng János: A mitológia kezdetei Nemzetközi viszonylatban is jelentős marxis­­tá mitológiai munka jelent meg nemrég a Gondolat Kiadó fontos Társadalomtudomá­nyi Könyvtár sorozatában. A közelmúltban elhunyt Láng János tanulmánya „az ősi né­pek elbeszélései"-ről szól. A szerző utolsó müvében arra vállalkozik, hogy az archaikus népek meséinek, elbeszéléseinek és míto­szainak elemzésén keresztül a primitív gon­dolkodásmód rekonstrukciójára tegyen kí­sérletet. A különös sorsú szerző (1909-ben szüle­tett, megjárta a második világháborút, a felszabadulás után fontos közéleti tisztsége­ket töltött be közgazdászként s csak nyugdí­jaztatása után kezdett el komolyan foglal­kozni az őstörténettel s mitológiával) mege­lőző két könyve (Lélek és isten. Az őstársa­dalmak) után „A mitológia kezdetei”-röl ir felfedező erejű tanulmányt s felfedezése nyilván jelentős lépéssel viszi előbbre e külö­nös tudománynak marxista megközelítését. Láng János az ún. kettős természet motívu­mával magyarázza az ősi népek elbeszélése­inek a keletkezését (kettős természet alatt azt érti, hogy hajdan az emberek természeti tárgyak vagy jelenségek, s főként állatok nevét viselték, s így pl. egy Nap vagy egy Farkas nevű ember az elbeszélésekben egy­részt úgy viselkedik, mint az emberek, más­részt viszont úgy, mint egy farkas, vagy mint a nap). Foglalkozik a szerző mindazokkal a motí­vumokkal, amelyek szinte valamennyi primi­tív nép elbeszéléseiben jelentkeznek (Lélek- és szellem-motívumok, A Jákob-lajtorja, Az óriások, Prométheusz, Az emberek teremté­sének, A halottak feltámasztásának motívu­ma, az Orpheusz-motívum) s megkísérli föl­tárni az ezek mögött húzódó alapvető pszi­chológiai törvényszerűségeket. Láng János könyve nehéz, de fontos olvas­mány. Jó szívvel ajánlhatjuk minden mitoló­giával, őstörténettel s vallástörténettel fog­lalkozó vagy ezek iránt érdeklődő olvasónk­nak. —esi— SZÍNHÁZ Elektra Már akár hagyománynak is tekinthető, hogy a Szlovák Nemzeti Színház operatársulata a Bratislavai Zenei Ünnepek programját a kor­társ szlovák zeneszerzők egy-egy új színpadi alkotásának ősbemutatójával, vagy a világ operairodalmának valamely különösen igé­nyes müvével gazdagítja. Az elmúlt évek során — többek között — Eugen Suchoň és Ján Cikker operái, illetve a Fidelio (Beetho­ven), a Salome (Strauss), a Borisz Godunov (Muszorgszkij) után ez idén az egyetemes operairodalom egyik legnehezebb .zenemű­vét: Richard Strauss egyfelvonásos tragédi­áját, az Elektrát tűzte műsorára. Ez az opera tulajdonképpen nem valósá­gos színpadi dráma, hanem Elektra indulat­kitöréseinek, érzelemhullámzásainak zenei formába öntött rajza. Strauss korábbi operá­jához a Saloméhoz hasonlóan, itt is a szim­fonikusán kezelt zenekar a cselekmény fő­hordozója, az énekszámok ebbe beleágyazva hangzanak el a színpadon, ami a zenedráma szereplőit az általában igényesnek mondott feladatnál is bonyolultabb próbatétel elé ál­lítja. A bratislavai előadásban, hűen Strauss szelleméhez, elsősorban az expresszionista elemek kerülnek előtérbe. Zenei hangzás, színészi játék és színpadkép dolgában egya­ránt. A zenekart Tibor Frešo vezényli gondo­san ügyelve arra, hogy a zene összetett ritmikája, a harmóniák fellazítása és a tom­bolva egymásra törő hangzuhatagok lénye­gében Elektra lelki állapotának kifejezői. Mi­roslav Fischer rendezésében is a hangulat­teremtés és a jellemábrázolás naturalista eszközei kapnak hangsúlyt, ami hitelessé, kifejezővé teszi a végletekig korbácsolt em­beri szenvedélyek már-már hisztérikus indu­latkitöréseit. A címszerepben Elena Kittná­­rová nyújt nagyszerű teljesítményt. A zene­ileg hallatlanul kényes, már a politonalitás határán mozgó énekszólamokat is magabiz­tosan s kellő gradációval adja elő. Krüszot­­hémisz szerepében Anna Starostová nyújt emlékezetes élményt jelentő alakítást. Klüta­­imnésztra alakjában Oľga Hanáková drámai mezzoszopránja kitűnően érzékelteti a bántó lelkiismeretfurdalás és a jövőtől rettegő férj­gyilkos asszony lelkületét. Oresztész szere­pében Juraj Hrubant, Aigiszthoszként pedig Gustáv Papp arat megérdemelt sikert. A Szlovák Nemzeti Színházban látott Elektra minden tekintetben bravúrnak szá­mít. Évadnyitó premier lévén, joggal várjuk a folytatást. (miklósi) A bulgáriai Komarevo faluban élő Penko Marinov régi gőzgépeket gyűjt. Gyűjte­ményének egyik legérdekesebb darabja ez a példásan karbantartott cséplőgép. Paco Rabanne tervező felfedezte a fém szépségét: ez a hajviselet az ő ötlete. Semmi kifogásunk ellene, de hát az egész úgy néz ki, mintha a hölgy elfelej­tette volna kiszedni a hajcsavaróit. Bonny kéthónapos és a londoni állat­kertben született. így hát ö az első fog­ságban született puma. 8

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom