A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-18 / 42. szám
REGULY ANTAL, a múlt század kiváló magyar nyelvtudósa és etnográfusa szinte egy teljes évszázadon át úgy élt köztudatunkban, mint a finnugor rokonság feltárásának úttörő kutatója. Az olvasók széles tábora tudta, hogy a világhírű utazó járt a lappok, a vogulok s az osztjákok földjén, tanulmányozta a keleti finnugor nyelveket stb. A szakemberek ismerték munkájának ide vonatkozó anyagát, gyűjtésének gazdag tárházát Ám Reguly hazai földön végzett kutatásairól a legilletékesebbek is csak vajmi keveset tudtak. A Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában heverő mintegy ötszáz oldalas gyűjtésanyagára csak 1952-ben hívta fel a szakemberek figyelmét Balassa Iván. A több mint egy évtizedig kallódó kéziratokat végül Selmeczi Kovács Attila rendezte sajtó alá, s a kiadást 1975-ben az Egri Múzeum tette lehetővé. Ekkor látott napvilágot a tudós kutató palóc gyűjtésének anyaga Reguly Antal palóc jegyzetei 1857 címmel. A százötven-egynéhány oldalnyi füzetecske Bevezetőjében Selmeczi Kovács Attila így ír: „Meggyőződésem, hogy a majdnem 120 évvel ezelőtt lejegyzett sok szempontú gyűjtés mint jól használható forrás jelentősen hozzájárul a palóckutatás eredményeihez". Az említett szerző bevezető tanulmányában továbbá olvashatunk a palóckutatás kezdeteiről: A Tudományos Gyűjtemény 1817-i kötetének felhívásáról, Szeder Fábián úttörő jellegű cikkéről. Pintér Sándor értékes könyvéről stb. Reguly palóc jegyzetei kapcsán Getmeczi Kovács Attila elmondja, hogy „a munka tudománytörténeti jelentősége nemcsak a néprajz, hanem szinte valamennyi rokontudomány számára figyelemreméltó". Reguly fő érdeme ugyanis, hogy a palóckutatásban „modern szemléletet és módszert alkalmazott", továbbá „összevetette az egyes etnikus jellemzőket a szomszédos területek népeinek hasonló adataival". Selmeczi Kovács Attila Reguly közzétett jegyzetei alapján cáfolja azt a korábbi állítást miszerint a tudománytörténet 1880-ig (Pintér Sándor: A palócokról c. könyvének megjelenéséig — Cs. K. mejg.) nem tart számon jelentősebb kutatót a palócok körében. „Pedig — amint a szerző írja — több mint két évtizeddel megelőzve Pintér Sándort, akit a legjelentősebb palóckutatónak tartanak, járt a palócok között egy igen sokoldalúan képzett, nagy gyűjtési tapasztalatokkal rendelkező fiatal tudós: Reguly Antal. Reguly kora tudó mányos kutatását jelentősen felülmúló komp lex gyűjtési módszerrel dolgozott: antropoló giai mérések, leírások mellett nyelvjárási, et nográfiai, geográfiai kutatásokat végzett. A fiatal kutató több alkalommal is beutazta a Felvidéket. Először 1838-ban, tanulmányai befejezése után járt a Palócföldön. Hosszabb időt azonban csak 1857-ben töltött ezen a vidéken. Augusztus 31-én indult Pestről. Vá cig vonaton utazott, onnan fiákerrel folytatta útját Balassagyarmat felé. Járt Szécsényben, Losoncon: hosszabb időt töltött Fülek környé kén és a gácsi járásban. Útinaplójában egyébként ilyen feljegyzéseket olvashatunk: „A vidék agyagos föld, tulajdonképpen magas fennsíkot képez, amely azonban völgyek, völgyteknők által úgy keresztülszabdalt hogy az ember akadályokon utazik le s fel." Losonc és az oda vezető útja kapcsán pedig ezeket jegyezte fel: „ Vükétől emelkedik az ember a losonci ptátóra, ahová 9 órakor érkezem meg. és a Koronában szállók meg... Mischura REGULY ANTAL palóc n m . w / h wc gyűjtéséről Eugén szolgabíróhoz megyek. Megjelöli körzetének, a gácsi járásnak palóc helységeit. Megnézzük a várost, a református és evangélikus iskolát. Felkeresünk egy magaslatot, hogy áttekintsük a környéket." Reguly alapos „geographiai és ethnographiai" jegyzeteit nagy haszonnal forgathatja a mai kutató is. Mindenkor érdemes odafigyelni arra, amit Reguly Antal a palóc tájról s a palóc emberről mond. Szerinte „elszánt bátor ember" az itt élő palóc és „kitartó a munkába". Feljegyzéseiben a palócok kisebb népcsoportjait külön-külön is jellemzi. Az ipolymentiekről pl. ezt jegyezte föl: „Jobb módú, értelmesebb, nyíltabb, bátrabb, életrevalóbb, szorgalmasabb. Magas, hosszú nyakú, nyúlánk fiatal korában, 25 éves koráiul fogva már kezd lassan hízni. A „Karancs és medvesi" népről pedig így vélekedett : „Kisebb és gyengébb, aránylag szélesebb, mind magos, rövid nyakú, vékony csontjai, ha megöregszik olyan mint a skelett az egész teste." Jegyzeteiben elszórtan nagyon sok utalást találunk a palócok mentalitásával, nyelvével, táplálkozásával, öltözködésével kapcsolatban is. A palócok vallásosságáról pl. ilyen szellemesen írt Reguly: „A palocz mindig beszél, csak a templomban nem, ott alszik. A vallásosság szokása csak úgy mint a lónak az hogy befogják." Ugyancsak szellemes feljegyzéseket készített a nép hiedelemvilágáról, babonáiról is. A tízes számú jegyzetben ezzel kapcso-J. Dubeň felvétele latban pl. a következőket olvashatjuk: „Szellemiséget lát abban, ha valaki nem tanulván az orvosi tudományt, mégis gyógyít, úgy nézi mintha Isten által volna különösen megáldva; ez össze függ hajlamával a babonára a népnek, ha mondatik neki, hogy napfelkeltekor vegye az orvosságot, vagy méretlen máj mindjárt több, mintha mérve volna." A nagycsaládon belüli szoros kapcsolatokra, illetve az erős rokoni szálakra s az együvétartozás tudatára utalnak Reguly következő sorai, melyeket fülekpüspöki gyűjtése során jegyzett föl: „Az atyafiságot roppantul tartja és nem tesz különbséget az első vagy tized izbeli rokonságban, néki a komája sógora is sógora." Fontos adatokat szolgáltat Reguly az egykori palóc állattartás feldolgozásához is. Többek közt megjegyzi, hogy a felvidéki palóc „ Télben az ökröt istállóba tartja és nem fogja be, félvén, hogy elcsúszik és eltöri a lábát. Jobban tartja mint az alföldi, minthogy több takarmánya is van mint az alföldinek, és mindég jobb takarmányt ad az ökörnek mint a lónak, mindég négy ökörre! jár és két ökrön szántani csak szorultságba teszi". Aprólékosan feldolgozta továbbá a palóc ember táplálkozását. Az étrendet napok szerint jegyezte le. Kétszáztizenkettes jegyzete alapján így nézett ki a hajdani „étlap": „Vasárnap reszelt tészta levesbe és káposzta öregen. Hétfőn bableves. Kedden krumpli leves és káposzta öregen. Szerdán ázalék leves (borsó, lencse vagy káposzta) száraz tészta (metéli gége, haluška). Csütörtök rántott leves tojás belé, káposzta. Péntek bableves melléje száraz tészta (laska, gége). Szombat lencse leves melléje zsíron sült krumpli mint száraz étel". A munkafolyamatok közül Reguly a kenderfeldolgozást írta le részletesebben. Az ünnepek szokásai közül a naptári ünnep eseményeire utal helyenként. Aprólékosan feldolgozza viszont az emberi élettel kapcsolatos szokásokat, miközben érinti azok hiedelemkörét is. A palóckutatás során hosszú időn keresztül vitatott kérdés volt a palóc terület pontos körülhatárolása. Reguly Antal már a múlt század közepén is a Mátra hegy táját, Salgótarján környékét, a Medves alját, a Karancs vidékét és az Ipoly mentét tartotta a palóc vidék központjának. A mai Szlovákia területéhez tartozó községek közül jelentősebb gyűjtést végzett pl. Rappon, Kismulyadon, Terbeléden, Ipolygalsán, Fülekpüspökin és Persén, de vannak adatai Vükéről, Panyidarócról Pincről, Ajnácskőről, Várgedéről és Jánosiról is. Igen értékesek, alaposak és úttörő jellegűek antropológiai jegyzetei, bár ezeket „a terminológiai készlet miatt" német nyelven készítette. Ezzel kapcsolatban Selmeczi Kovács Attila az említett bevezető tanulmányban leszögezi, hogy „Reguly Antal mint antropológus is úttörő munkát végzett. A múlt század közepén Magyarországon a koponyakutatás még szinte ismeretlen volt. Reguly oroszországi útján elsajátított és később tovább bővített antropológiai, főképpen kraniológiai és fiziognómiai ismereteit teljesen előzmények nélkül alkalmazta hazai gyűjtései során. Kraniológiai tanulmányokat rajta kívül senki sem végzett még ebben az időben". Végezetül csak annyit: Reguly közzétett palóc jegyzeteire a mi néprajzosainknak és kutatóinknak is érdemes odafigyelniük. Ezeket felhasználva csak teljesebbé tehetik a hazai magyar néprajzkutatást. CSÁKY KÁROLY ««»«*** Vörös kányafa — olvassuk a címet, s máris magunk előtt látjuk a szerzőt, amint a maga rendezte azonos című filmben Jegorként a nyírfákkal beszélget. Suksin az új szibériai írónemzedék tagjaiként a hatvanas évek elején jelentkezett lírával és iróniával átszőtt elbeszéléseivel. Negyvenöt éves korában bekövetkezett halála tragikusan lezárta életművét, így csak találgathatjuk, hány jelentős művel maradt adósunk. Elbeszélései 1972- ben Kígyóméreg, 1977-ben pedig Harmadik kakasszóra címmel jelentek meg magyarul. A most megjelent. Vörös kányafa című kötet a két előző legszebb írásait tartalmazza. Mark Twain Egy jenki Arthur király udvarában című regénye a XIX. század irodalmának egyik legmaróbb szatírája. Egy jenki az amerikai Connecticut államban egy verekedésnél súlyos ütést kap a fejére, és amikor magához tér, a VI. század Angliájában találja magát, a legendás Arthur király udvarában. Mark Twain felvonultatja a lovagregények ismert hőseit: Lancelotot, Keyt, Merlint, a varázslót meg a többieket — nem beszélve magáról Arthur királyról és a gyönyörű Guinevra királynéról. Mulatságos epizódok egész során át mutatja be a VI. és a XIX. század találkozását. Humora és iróniája azonban elsősorban nem a lovagvilágot teszi nevetségessé: saját korának társadalmát gúnyolja ki ebben a mulatságos, nagyszerű regényben. Nathaniel Hawthorne, a klasszikus amerikai író regénye, A hétormú ház 1851-ben jelent meg először. Az író dédapját, a hírhedt salemi boszorkányperek biráját állítólag átok sújtotta, amely nemzedékről nemzedékre végzetes örökségként nehezedett családjára. A hétormú ház az író vezeklése az ősök vétkéért: a bűnrészesség nyomasztó terhe alól való felszabadulás az alkotás, a „kiírás" folyamatában. Katarzis. A történet a rejtelmes sorscsapások után derűs, romantikus szerelemmel oldja fel az évszázados átkot. A színhely ugyancsak Salem, a hősök és áldozatok pedig Maule boszorkánymester és Pyncheon ezredes utódaiból kerülnek ki. A Világirodalom Remekei sorozatban megjelent kötetben a regényen kívül Hawthorne öt híres elbeszélése is szerepel. Lengyel Balázs A szebeni fiúk című könyve izgalmas történelmi regény a negyvennyolcas szabadságharc idejéből. A nagyszebeni gyerekek gondtalan csatajátékából, romantikus várépítéséböl váratlanul országos méretű hőstett lesz. Egy kihallgatott beszélgetés hírét elviszik Bem apónak, ezzel segítve hozzá a nagy tábornokot, hogy kiűzze az osztrákokat Szeben várából. A fordulatos, szép történetben fel-feltűnik a negyvennyolcas események sok ismert alakja, a szebeni fiúk a rajongásig szeretett költővel, Petőfi Sándorral is találkoznak. Vidám kópékról, a sherwoodi erdő sok kalandot megért bujdosóiról szól Mándy Iván Robin Hood című könyve. A történelmi regényekben, filmekben és színdarabokban már oly sokszor megrajzolt Robin Hood új arccal lép itt elénk. „Robin pajtás" ö ismét, akárcsak az eredeti, középkori angol balladákban. Tréfára mindig kész, szabadságszerető, bátor fiatal legény, aki társaival együtt az erdőt lakván igazságosztó zsiványként a szegény nép legfőbb védője és a nagyurak rettegett üldözője lesz. Richárd király keresztes hadjáratát, János herceg trónbitorlási kísérletét ma már a történelem is alig tartja számon, ám a normann elnyomók ellen lázadó Robin Hood alakját mindmáig megőrizte a nép képzelete. 11
