A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-25 / 43. szám
gás és nyomorúságérzet fogott el. Gyorsan fizettem. Minden pénzemet odaadtam, s mintha megkönnyebbültem volna. Könnyű a távozás, ha minden elveszett. Nehéz a keveset elveszíteni, könnyebb a mindent. Egészen könnyű lettem. Ilyen könnyű még a táncban se voltam. Ebből megértettem, hogy ha a cipőm könnyű, én még könnyebb vagyok: nem nyomott a bánat. Elvesztettem a fiúmat, pénzemet, női önmegbecsülésemet. Helyette csak szabadságot kaptam s közönyt. Mire mehetek vele? Kívántam öt — a Nárciszt? Igen és nem. Az állat kívánta bennem. Az állat, amely fázik az űrben, hóban és melegedni kíván. De én távol vagyok attól, hogy állat legyek, köztem és az állat között nagy a különbség. Ö túlságosan igényes volt, sokat akart, energiája — úgy látszik — gyávaságra vált. Félt tőlem, látva az én feltétlen vonzódásomat. Lélekben mindenki fél: minél könnyebb, annál jobban fél. Ő mindenekelőtt saját becsvágyát féltette, mint a zsebkendő, amely attól fél, hogy összegyűrik. Minden oldaláról megismertem. Nem is őt szerettem, hanem magamat. Leginkább a hivalkodás kedvéért öltözködött. Én szerettem volna, ha a szívemet szereti. Micsoda meggondolatlansági Az a férfi, aki szíveket gyűjt, nem a szíveket szereti, hanem magát a gyűjtést. A boldogság szóval gyakran a szerelmet társítják. Megszerettem öt egyszer a szobámban, amely akkor szennyes kis pokolnak tűnt. Azt hitte, megindultságomban sírok, pedig csak a gyöngeségem miatt sírtam. Ö hűvösen lovagias s egyben gőgös volt. Úgy éreztem, mindennek vége, bár látszatra békét kötöttünk. így foszlott szét az én szerelmem, amelynek nincs jövője, s amelyet nem óhajtok újjal pótolni. Jövő? Vajon nem veszett-e el? Ismeretlen városrészbe jutottam. Az ürességből házak emelkedtek, mint csendes hajók. Én teremtettem ezeket a házakat? Az Idő teremtette vagy öröktől fogva léteznek? Akkor is volt jövő és úgyanúgy sorjáztak az események, mint ezek a házak, utcák, járdák? Fény jön a tenger felöl, amely sík, mint az asztal, s amely határvonal nélkül egyesül az éggel. Fényárban úszik a város. Nekidölök a parti utca alacsony kőkorlátjának, az égnek, a fénynek és a csepp formájú mozdulatlan időnek. Az utca túloldalán, abban a kis teraszkávéházban egyszer a barátommal beszélgettem a kőállatkák közelében. A kávéház ablakában most barna kartonon ott a felirat: Tatarozás alatt. Mit kell ott tatarozni? Az időt? Tovább sétálok az utcán színes tornyok, törékeny hidak felé, s hagyom futni az időt. Az utcát vén topolyok szegélyezik, ágaikon várnak az órák. Csendesen hullanak a levelek, s velük az órák is. Az órák hosszúak, az élet rövid. Nem akarom az életet, az ellentétét óhajtom. Az nem a halál! Valahol van egy pont, ahol mi nem vagyunk, egy híd, amelyben más hidak vannak, egy szempillantás, amelyben benne van a világmindenség öszszes csillagaival. S a csillagok fénylenek, zenélnek, hívnak. Afelé vagyok én úton ebből a szenvedélyteli világból. A levelek a végem lebegik, órákat, napokat, hideget. Elszállnak a hónapok, meztelenre vetkőznek az utca fái, s a csillagok elfordulnak valami távoli muzsikára. Hideg van. (Szabó Zoltán fordítása) *Mai finn írónő CSONTOS VILMOS KÉT VERSE: Kegyetlen évek Kegyetlen évek — hetvenen Túl. görcsöt köttök kedvemen. Mintha már szívem is fázna, S az örök tél zúzmarázna .. . Fehér fejjel olyan lettem. Ki már tavaszt várni sem mer. Kegyetlen évek. adjatok Még ráadást, olyan napok Derűjét az öreg földre. Amitől megújul zöldje . . . S küldjétek hozzám a szemek Tükrében is oly meleget. Amitől én megérezzem: Az Idő csak játszik velem, Játszik, — játékos a kedve: Akit szeret, hogy pörgesse. Úgy pörgesse, táncoltassa: Ne lássák az idő rajta! Áldott, áldatlan percek Áldott, áldatlan percek Idéznek — úgy szeretlek. Idéznek: fájjon, ami Bennem fog leomlani. Ha végleg, ha örökké ... S nem látlak soha többé. A végső perc is reszket: Teveled mindent vesztek! DÉNES GYÖRGY KÉT VERSE: Nem találod azt a Valakit Mikor már senkid sem lesz, akit szerethetsz még. lehet neved s aranyad elég, nem találod azt a Valakit, kivel megoszthatnál egy karéj kenyeret, mosolyt, ki kedves volt és titkon rádhajolt, s nem a nap volt: a csillagfényű éj. Lesznek még nagy szerelmek, örök fogadkozások, drága percek: remény és annyi átok, fullánk, mely a lélekbe törött. Neked már senkid nem lesz akkor, csak az űr s a vég, hol szertefoszlott minden buborék, s egy láthatatlan arc fölött virrasztót. Nézdegélek utánad Kegyes-kegyetlen napon fésű lkodik bánatom, diólevél-hajában leszakajtott virág van. Bánatfelhő-hajamat megérinti ajakad, de a lelked eloson setét barlangfolyosón. Nézdegélek utánad, dalhamodik a bánat s két könny gördül lassudan: hová lettél vadludam ? ÚJ KÖNYVEK A komoly, tisztességes, ámde tüzesvérü Flor asszonynak két férje van. S míg szombat délutánonként az egyik, a polgári jámborság megtestesítője illedelmesen fagottozik, Flor eszeveszett lázban szerelmeskedik a másikkal, a kedves szoknyavadásszal, a szenvedélyes szerencsejátékossal, az elbűvölő csirkefogóval. Vagyis a kísérletével... Mert a sors úgy akarta, hogy egyik házasságában Flor az igazi szerelemmel ismerkedjék meg, amilyennek a lányok álmodják, a másikban meg a renddel, az állandósággal, a nyugalommal, amilyennek a riadt anyák álmodják a házasságot lányaiknak. És amíg pellengérre kerül a kis- és nagypolgári képmutatás, a bölcs és derűs, fölényes és gúnyos író összekacsint olvasóival szereplőinek feje fölött: lám ilyen az élet, ilyen csupa-láng szenvedély, ilyen szomorú és nevetnivaló, ilyen kisszerű és ismételhetetlenül egyetlenegy. Jorge Amadó regénye, a Flor asszony két férje immár második kiadásban jelent meg a budapesti Európa Könyvkiadó gondozásában. Anne Elliot huszonkét éves korára már beletörődött abba, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják. Annak idején családja és barátai lebeszélték arról, hogy egy bizonytalan jövőjű, összeköttetések híján csak saját tehetségére utalt fiatal tengerésztiszt felesége legyen. Az egykori szerelmesek nyolc év után találkoznak ismét, véletlenül. Wentworth kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, s most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben csupán egy követelményt támaszt: bárki lehet — csak Anne Elliot nem ... A Meggyőző érvek a legérettebb, a legjobbnak tartott regénye Janq Austennek, a hampshire-i papleánynak. Elismeréssel szemléljük benne a néhány jellegzetes gesztusból, elejtett szavakból következetes és teljes jellemmé kerekedő alakok parádéját; élvezzük Jane Austen humorát, iróniáját, amely könyörtelenül ítél és ítéltet. Lengyel Dénes Régi magyar mondák című könyve eltér a magyar mondavilág korábbi feldolgozásaitól. Más, mint Benedek Elek, Jókai Mór, Móra Ferenc gyűjteményekből és tankönyvekből ismert történetei. Nem hasonlít Komjáthy István négy kiadásban közkézen forgó Mondák könyve című müvéhez sem. Lengyel Dénes ugyanis egyetlen kötetben a teljes régi magyar mondavilágot feldolgozta: a hun mondákat, a honfoglalás mondáit, a királymondákat egészen a Mátyásról szóló történetekig. Megőrizte a mondák hangját, a naiv történeteket semmiféle történelmi és néprajzi anyaggal nem keverte. Történetein megérződik hiteles forrásainak, a krónikáknak, majd a népmondáknak más-más fajta stílusa. A kötetet magyarázó utószó és bőséges jegyzet zárja; ezekből az olvasó sok mindent megtudhat a mondák forrásairól, a történelem minduntalan felbukkanó mozzanatairól, a mondák hőseiről. A kötetet krónikáinkból vett illusztrációk díszítik. A magyar irodalom klasszikusainak művei közül ezúttal Krúdy Gyula Az utolsó gavallér című könyvét, Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényét és a Móra Ferenc Művei sorozat legújabb kötetét ajánljuk olvasóink figyelmébe. Ez utóbbiban Móra Négy apának egy leánya és Véreim című műve látott ismét napvilágot. 11
