A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-26 / 30. szám
megnyilatkozása sokkal szigorúbban épül bele a politikai összefüggésekbe, mint korábban, hogy az élet ábrázolását egyre sokoldalúbban áthatja a szocializmus eszméje. Minél jobban halad előre társadalmunk, annál szélesebb, aktívabb és felelősségteljesebb a kultúra részvétele a mindennapok embere formálásában. A kultúra a nép tulajdonává lett, hatással van mindenütt, ahol anyagi értékek keletkeznek, ahol az új életstílus formálódik, ahol az új harmonikusan fejlett szocialista személyiség van kialakulóban. Tapasztalataink igazolják, hogy a munkásosztály győzelmének és vezető szerepe érvényesítésének a szellemi életre gyakorolt fő hatása abban áll, hogy a társadalom kultúrája és művelődése új marxista-leninista szellemben fejlődik. Míg a kapitalizmusban a kultúra elsősorban a burzsoázia osztályhatalmának megszilárdítását és a dolgozók szellemi leigázását szolgálja, addig a szocialista forradalom győzelme után — mint ezt márV. I. Lenin hangsúlyozta — a kultúra a munkásosztály eszközévé válik s a tömegek szellemi felszabadítását, az ember sokoldalú fejlesztését • szolgálja, s fontos, tényezővé válik a szocializmus és a kommunizmus egész építése folyamatának. Ezzel kapcsolatosan pártunk központi bizottsága 15. ülésén az elnökségi beszámoló hangsúlyozza: „A szocializmus azáltal is betölti történelmi küldetését, hogy ápolja és őrzi a kulturális és művészeti hagyományokat és örökséget, hozzáférhetővé teszi a legszélesebb néprétegek számára, ugyanakkor új értékeket hoz létre." Hazánkban a kultúra nemcsak az emberek szűk körének az ügye, hanem az egész népé. A szocializmus több mint három évtizede alatt erőteljesen megnövekedett a dolgozók érdeklődése a kultúra, a művészetek iránt, az olyan alkotások iránt, melyek közel állnak gondolkodásához és érzéseihez, amelyek az életből merítenek és azt gazdagítják. Nálunk a kultúra semmi esetre sem puszta eszköz csupán a szabadidő eltöltésére. Egyre többen vesznek részt egyrészt aktívan a kultúra terjesztésében. Mindenütt az ország területén, a városokban és a falvakban egyaránt az amatör táncegyüttesek, az énekkarok, a színjátszó egyesületek, szavalok stb. kapcsolódnak be a szocialista kultúra terjesztésébe. Egyre többen látogatják a kiállításokat, a koncerttermeket, egyre szorosabb kapcsolat jön létre az egyes üzemek, vállalatok és a művészeti együttesek stb. közt. Ez azonban nem jelentheti a kultúrával, a művészetekkel szembeni nívótlanság elburjánzását, az egyes alkotások alacsony színvonalát. Ezzel kapcsolatosan a CSKP KB 15. ülésén elhangzott beszámoló a következőket mondja ki: „Pártunk és szocialista államunk nem írja elő, hogyan alkossanak művészeink. Ám nem lehetünk közönyösek az iránt, ami rontja az ízlést, ami deformálja a művészet társadalmi küldetését és funkcióját. És sohasem fogjuk megengedni az olyan »művek« elburjánzását, melyek ellen-PÉK VENDEL tétben állnak ideológiánkkal, amelyek hatásukkal keresztezik a szocializmus céljait. Két ellentétes társadalmi rendszer ideológiai szembenállásának korszaké; ban élünk. Ezért nem lehet közömbös számunkra, hogy milyen mértékben, milyen eszközökkel járul hozzá a kultúra a szocializmus előnyeinek feltárásához. Válek elvtárs a CSKP KB 15. ülésén felszólalásában a kultúrával kapcsolatban mondotta: „A kultúra és a művészet olyan terület, ahol naponta készül mérleg." A szocialista kultúra jelentős szerepet tölthet be eszközeivel, alkotásaival a szocialista előny mélyebb, igazabb feltárásában. Élve M. Válek szlovák kulturális miniszter szavaival: „A nyugati világ ijesztő válságával a szocializmusnak éppen azt az alapvető tulajdonságát kellene szembeállítanunk, amelyet egyetlen kapitalista ország sem képes állampolgárai számára biztosítani — a munkára való jogot, a szociális biztonságot, a művelődésre való szinte korlátlan lehetőségeket és így tovább ..." Az ideológiai munka elsődleges feladata a reális szocializmus által elért eredmények feltárása mellett, hogy az egész pártban és népünkben megszilárdítsuk a politikánk helyességébe vetett mély hitet, azt a meggyőződést, hogy szocialista építésünk előtt biztató távlatok állnak. Mint már említettük, a kultúra nem választható el a mindennapi élettől. Ebből meríti témáját, ihletét és ezt szükséges, hogy szolgálja. Az elmúlt években nagyon sok olyan alkotás született, melyek azt igazolják, hogy alkotói jelenkorunk pulzusán tartják kezüket. Alkotásaikban a dolgozó ember cselekedetei, élete, hétköznapjai, örömei jelentkeznek. „A máról írni és alkotni, kortársaink életét és mindennapi küzdelmét, örömeit és gondjait ábrázolni — elsősorban ezt kellene minden alkotónak szem előtt tartania" — mondotta Vasil Bilak a CSKP KB 15. ülésén. A kulturális forradalom jelenlegi időszaka minőségi szempontból új feladatokat állít elénk. Új vonások, új kritériumok jellemzik ezt az időszakot, amelyek kifejezik a kultúra növekvő szerepét a fejlett szocialista társadalom építésének feltételei között. Ahogy az ideológiai munka területén hangsúlyozzuk e munka átfogó jellegének rendkívüli jelentőségét, a kultúrpolitika megfogalmazása során pártunk programszerűen érvényesíti a szocialista kultúra komplex fejlesztésének és sokoldalú társadalmi hatásának szempontját, mely megfelel a kultúra jelentőségének a fejlett szocializmus idején, a szocialista ember nevelése és a szocialista életmód megalkotása során. Pártunk kultúrpolitikája arra törekszik, hogy tovább mélyítse a dolgozók részvételét a társadalom kulturális kincstárának létrehozásában. A kulturális front az elkövetkezendő időszakban nem térhet ki az olyan a társadalom előtt álló feladatok megvalósítása elől, amilyen a szocialista életmód megteremtésének elméleti és gyakorlati kérdése. A szocialista társadalmat a nép anyagi és kulturális színvonalának állandó emelkedése jellemzi. Nem kétséges, hogy pártunk szociális és gazdaságpolitikája területén kiemelkedő sikereket értünk el. Az eszmei-politikai nevelés időszerű feladata összekapcsolni a lakosság szociális biztonságának megszilárdítását a szocialista életmód fokozatos kialakításával. Amint a CSKP KB 15. ülése hangsúlyozta, a burzsoá és kispolgári életmóddal szemben olyan életmód kialakítására törekszünk, mely mentes a kapitalista társadalom életmódjának antagonizmusától és távlatnélküliségétől. Feladatunk a szocialista életmód megszilárdítása az olyan nézetek, szokások elleni harccal, melyek még a kapitalista társadalomban keletkeztek. Továbbra is kultúrpolitikánk alapvető kérdései közé tartozik a kulturális együttműködés fejlesztése és szüntelen elmélyítése a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal. Számunkra a szovjet kultúra egyedülálló forrása volt a szocializmus megismerésének. E kultúra jelentős módon befolyásolta szocialista kultúránk kialakításának és fejlődésének folyamatát. A Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal való kulturális kapcsolatunk lehetővé tette, hogy kultúránk nemzetközileg is ismertté legyen, ezért a világ haladó erőivel, a szocialista világ országaival való internacionalista kapcsolat ma is egyik alapvető tényezője szocialista kultúránk sikeres fejlődésének. Az elmúlt több mint három évtizedes szocialista fejlődésünk, valamint a többi szocialista ország eredményei igazolják, hogy csakis a munkásosztály által sikeresen végrehajtott szocialista forradalom, a proletárdiktatúra teremtheti meg a kedvező feltételeket a kultúra, a dolgozók szellemi életének ilyen páratlan fejlesztéséhez. A mai fejlődés mutatja, hogy a szocialista társadalom dinamikus fejlődése fokozza a szocializmus fölényét a szellemi élet és a kultúra területén is. A szocialista kultúra reális távlatai — amelyek az objektív törvényszerűségek marxista-leninista tudományos megismerésén alapszanak —, igazolják, hogy csakis a szocializmus képes szavatolni az emberiség előbbrejutását. Napjaink egyik égető problémája és egyben feladata, hogy minden munkahelyen és minden szervben fokozzuk a kezdeményezést. Ez a feladat megköveteli, hogy mindenütt olyan légkör jöjjön létre, amely elősegíti ennek a folyamatnak a kibontakozását. A kérdés az, hogy a dolgozók kezdeményezése milyen sikerrel bontakozhat ki egy-egy munkahelyen. Mert véleményem szerint elsősorban a vezető tisztségviselők hozzáállásától és magatartásától függ, hogy egy-egy munkahelyen milyen a légkör és mennyiben érvényesülnek a szocialista demokrácia elvei. Vannak ugyanis vezetők, akik tévedhetetleneknek tartják magukat, akik a vezetésnek és irányításnak csak egyik oldalát sajátítják el. parancsolgatnak és az autoritativ irányítás módszereivel dolgoznak. Mondván, én vagyok a vezető és mindenki azt csinálja, amit én parancsolok. Az ilyen vezetőt nem érdekli az sem, hogy parancsairól mit gondolnak az ún. beosztottak.-Meg van győződve arról, hogy minden, amit csinál, helyes. Általában azt mondjuk, hogy a vezetés művészet. Igen, az, de sajnos ezt nem lehet könyvből megtanulni, ehhez gyakorlat és tapasztalatok kellenek. Ismerni kell a konkrét gyakorlati életet és tudni kell egy elemi dolgot: hogy a vezető csak akkor érhet el a munkahelyen jó eredményeket, ha támaszkodik a munkaközösség véleményére. Szerintem egy vezető, legyen az igazgató, vagy vezető titkár, csak akkor lehet jó tisztségviselő, ha úgy dolgozik, hogy az általa irányított kollektíva magáévá teszi a vezető elképzeléseit. Ezt viszont nem lehet diktatórikus módszerekkel elérni, ehhez szükséges az emberek meggyőzése, az emberek megnyerése egy-egy feladat elvégzése érdekében. A helyzet azonban sokszor az, hogy néhány vezető tisztségviselő alapvető kérdéseket hagy figyelmen kívül. Csupán arra támaszkodik, hogy műveltsége olyan szinten van, hogy megengedheti magának a szuverén döntéseket. Az ilyen esetben azonban számolnia kell azzal, hogy a kollektíva ellenszenvét váltja ki. Mert az igazi vezetőnek arra kell törekednie, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyekből a közösség tagjai érzik, hogy ők is részesei a vezetésnek. A dolgozók kezdeményezésének fokozása és továbbfejlesztése tehát nem tűr semmiféle diktatórikus módszereket. A vezető fő feladata az, hogy a közösség tagjaival maximálisan éreztesse, hogy ők is részesei a vezetésnek és ők is felelnek mindazért, ami az üzem keretében történik.