A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-19 / 29. szám
nyelvi, faji, vagyoni különbségek még mindig akadályozhatják a házasságot. Jönnek ide a levelek a boldogtalan szerelmesektől. És a leveleket meg is válaszolják. A Capuletti-ház udvarában van egy ajtó, amelyen ez áll: Júlia Intézet. Itt egy fiatal lány olvassa el a vigasztalásra rászorulók írásait és Júlia nevében bátorításra, kitartásra buzdítja a szerelmeseket. De vajon élt-e Júlia? — vetődik fel a kérdés. Vajon Shakespeare igaz történetet foglalt-e drámába, igaz „mesét" tett-e halhatatlanná? Rómeó és Júlia neve először Luigi de Porto, a velencei köztársaság egyik lovaskapitányának az írásában bukkan fel, aki Montorosóba visszavonulva verseket írogatott. Portónak fegyverhordozója, Pellegrino mesélte el a szerelmespár halállal végződő történetét. Mindez 1524-ben történt. William Shakespeare darabját pedig 1596-ban adta elő először a londoni Globe Színház. Az előadáson maga a szerző is föllépett, Lorenzo barát szerepében. Ezzel a bemutatóval született meg Rómeó és Júlia halhatatlansága. Azóta számos író számos változatban adta közre a történetet, és Shakespeare mesternek elhitték, hogy Rómeó és Júlia szerelme, az erkély-jelenet, a tragikus vég színtiszta igazság. S ha füllentett, neki ez is megbocsájtható. Mert az ideáradó turisták és levelek százezrei bizonyítják: Shakespearenek hinni kell! Az ő romantikája kedves, bájos, szomorú igazság. Meg aztán végeredményben miért ne élhetett volna Rómeó és Júlia? ... De talán nem is ennek a kérdésnek a tisztázása a fontos. A lényeg az, hogy Veronában van egy erkély, amely alatt illik szerelmet vallani a kedvesnek, az udvarban egy Júlia szobor, amely előtt egymásra támaszkodó öregek fényképezkednek; van egy ház, amelynek udvarára belépve illik könnyeket ejteni... Az a turista, akit úgy engedtek el otthonról, hogy néhány tízezer líra csörög a zsebében, az megengedheti magának a száz líráért működő automata idegenvezetőt, amely a kapualjban különféle nyelveken három percen keresztül mesél a 13. században élt, a pápát támogató Montegue és az I. Frigyes német-római császár mellett álló családok viszálykodásáról: a bálról, amelyen a fiatalok megismerkedtek. Az automata felidézi az erkélyen elhangzott szerelmi vallomást és a fiatalok öngyilkosságát. Innen a kapualjból még egy utolsó pillantás a zöld repkénnyel befutott falra, melynek tövében a Júlia szobor áll, és a turisták szemtörölgetve megindulnak, vissza a 20. század valóságába — Észak-Olaszország egyik nagyon kedves, nagyon hangulatos, negyedmillió lakosú városának utcáján. Aki a házból kilépve jobbkéz felé indul, az néhány száz méter megtétele után már ott találja magát a Piazza déllé Erbe zsivajában, ahol a piaci, vásári forgatagban egyszerre olyan messzinek tűnik Rómeó és Júlia nemrég még nagyon is közeli története. A nyüzsgő piacon, ha az idegen nem vigyáz, könnyen kicsenik zsebéből, táskájából a pénztárcáját, vagy alaposan megvágják, jó drágán sóznak rá valami kacatot. Mert áru van, amit szem, száj megkíván — minden! Teknősbéka és papagáj, csipkés bugyi és kardigán, datolya és tengeri csiga, ócskaságok és szuperáruk. . . Nem véletlenül mondják sokán, hogy aki megfordult a Veronai Erbe téren, az a legélménydúsabb benyomásokat szerezheti az olasz piacokról. Kis tér, rengeteg rikító sátor, alattuk a portékájukat hangosan kínáló árusok, a tér közepén szökőkút, galambok, oldalt, az árkádok Piazza déllé Erbe alatt kis teraszos kávéház, a téren körös-körül napégette aranybarna, rozsdásvörös házak, amelyeknek falát az ősi lombardiai szokás szerint freskók díszítik. Ennek és az ilyen tereknek a képe, hangulata talán a legjellem zöbb a mai Itáliára. És ami még nagyon hozzátartozik egy ilyen térhez: ücsörgő, politizáló, röplapokat osztogató, agitáló, szervezkedő fiatalok és —- zsebtolvajok. Kétszáz méterre odébb, a Capulett-ház udvarán még azért könnyezünk, mert feldereng előttünk a szerelmesek szomorú története, itt, a téren pedig azért, mert keressük a pénztárcánkat minden zsebünkben, de hült helye... És koldusok mennek el mellettünk meg ékszerrel teliaggatott, agyoncicomázott, jól öltözött fiatal nők, mai Júliák, és eltűnt pénztárcánk helyett a kezünkbe nyomnak egy röplapot: „Tiltakozz az Európa-parlament ellen!" Ez is Verona . .. ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei TÖRVÉNYISMERET ÉS FELELŐSSÉG Az igazságügyi és bűnüldöző szervek rendszeresen tájékoztatják a sajtó dolgozóit munkájuk tapasztalatairól és eredményeiről. A közelmúltban az egyik ilyen sajtótájékoztatón merült föl az a nézet, miszerint nemcsak sok, de a laikus számára egyben nehezen megismerhető a rengeteg jogszabály... Nos, ha így van, jogos-e az a kivánalom, hogy minden reá vonatkozó jogszabályt ismerjen az állampolgár? És vajon igaz-e ma is, hogy a törvény nem ismerete nem mentesít a felelősségtől? A törvényesség betartá sát és az emberek jogi ismereteit érintő kérdések ezek, melyekről munkatársunk az SZSZK Legfőbb Ügyészségének dolgozóival beszélgetett. — Felborulna-e a jogrend, ha elfogadnánk, hogy a törvény nem ismerése mentesít a felelősségtől? — Lényegében igen, bár ugyanakkor azt is tudatosítani kell, hogy a jogi területeken is jelentős specializálódás folyik, amit a jogszabályok gyarapodása is tükröz. Ezért a törvényismeretre vonatkozó tételt, legalábbis klasszikus értelemben és általában, nem lehet fönntartani. Természetesen, más a helyzet a büntető eseteknél,rhol a szabályoknak olyan erkölcsi tartalmuk van, amelyek az állampolgár számára szinte sugallják: ezt teheted, azt nem!... — A régebbi és az újabban elfogadott jogszabályok rengetegében mutatkozik-e valami egyszerűsítésre való törekvés? — Ezt egyre határozottabban kell megkövetelni a jogalkotástól és a jogalkalmazástól, mert ellenkező esetben a jog éppen azok számára válik érthetetlenné, akiknek követniük kell azt. A szocialista állam hatóságai és jogalkalmazói nem nézhetik „kívülről”, vajon az ügyfél ismeri-e a jogszabályt vagy sem; az ügyintézés mellett alapvető kötelességük fel is világosítani az állampolgárokat teendőikről, kötelességeikről és jogaikról. Ha az illetékesek ennek nem tesznek eleget vagy ha helytelen felvilágosítást adnak, akkor ez — adott esetben — mentesítheti az állampolgárt a felelősség terhe alól. A lakosság minél szélesebb és alaposabb jogismereteire nemcsak azért van szükség, hogy az emberek tudják: egy-egy adott kérdésben mit tehetnek vagy mit kellene csinálniuk, hanem azért is, mert a kellő jogismeret a szocialista törvényességet is erősíti. A hatóságoktól, a hivatásos jogalkalmazóktól, az ügyintézőktől, az emberek ügyes-bajos dolgaival foglalkozó szervektől éppen úgy elvárható, hogy betartsák és betartassák a jogi előírásokat, mint ahogy az állampolgároknak is kötelességük ez. — Milyen gyakorlati haszna van annak, ha az állampolgárok jobban ismerik a jogszabályokat ? — Egyszerűsödhet, meggyorsulhat a hatóságok munkája, hiszen aki tudja a jogait és ismeri a kötelességeit, az megalapozottabban fordul az állami szervekhez, kerüli az alaptalan vitákat és az értelmetlen pereskedést. — Úgy tetszik, hogy a hibás hatósági döntések, az állampolgárok ügyeinek nem mindig szabályos intézése sokszor szintén jogismeret-hiányból fakad ... — Az állampolgárok részéről nemegyszer előfordul az ilyesmi. Rosszabb a helyzet, ha az ügyintézéshez szükséges jogi előírásokat az esetet intéző személyek sem tudják kellően követni, legfeljebb azt tudják: körülbelül hová kell nyúlniuk. Az ilyen ügyintézés érthető módon befolyásolja az emberek közérzetét. Statisztikai adatok tanúsága szerint hazánkban bizony még szép számban fordulnak elő jogviták, ami arra int, hogy a felvilágosító tevékenységben, valamint a jogalkalmazásban és a végrehajtásban is erősíteni kell a követelményeket. A szlovákiai bíróságok évente tíz- meg tízezerszámra tárgyalják a különböző büntető-, polgári-, gazdasági- és munkaügyi pereket. Ha ehhez hozzáveszszük a rendőrségi szabálysértési ügyek tömegét, még figyelmeztetőbb a kép. S akkor nem beszéltünk még a vállalati fegyelmi ügyekről, a különböző peren kívüli jogi vitákról, amelyek többsége szintén a jogismeret hiányosságaira és a jogalkalmazás fogyatékosságaira utal. — Csupán az állampolgárok jogismeretével van baj? A jogszabályok tartalma mindig megfelel a követelményeknek? — A gyakorló jogászok, elsősorban a bírák, ügyészek és ügyvédek a megmondhatói, hogy az egyes jogszabályok között gyakran fordulnak elő bizonyos átfedések. Ez számszerint nehezíti, tartalmilag könnyíti a tájékozódást a jogszabályok tömegében. Ezt a helyzetet egyes jogszabályok módosítása vagy újraalakítása csak tovább bonyolítja. — Kik foglalkoznak a leghatékonyabban az általános jogismeret szabályainak és a törvényesség előírásainak népszerűsítésével? — A hivatalos ügyintézés keretében elsősorban a hatóságok, amelyeknek felvilágosítási kötelességéről már szóltunk. E konkrét eljárásokon kívül a különböző szintű társadalmi szervek végzik ezt a fontos népművelői munkát. — A jogi felvilágosításban különleges szerepe van az ügyvédnek. Az emberek legtöbbször hozzá fordulnak tanácsért, amit meg is kapnak, hiszen az ügyvédeknek ez a hivatásuk. De több tapasztalat utal arra is, hogy olykor hiányos, olykor csupán mechanikus ez a jogi segítségnyújtás, pedig a jogismeret híján levő állampolgár igencsak rá van szorulva az ügyvéd pontos és több szempontot megvilágító tanácsaira. — Nem állíthatom, hogy az ügyvédi ta nácsadás dolgában minden teljesen rendjén van, mert vannak lelkiismeretesebb és felületesebb, vannak gyakorlottabb és járatlanabb ügyvédek. Azt viszont nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy főképpen a fiatal ügyvédek körében erőteljes az a törekvés, hogy az ügyfelek érdekeinek védelmére minden ezzel kapcsolatos jogi felvilágosítást megadjanak. Fontos szempont ez a jogi ismeretek általános népszerűsítésében, mert a szocialista törvényesség szilárdításában jócskán van még tennivaló. — Kire vagy kikre vonatkozik elsősorban ez a megállapítás? — Lényegében mindenkire! Azokra is, akik a jogszabályokat alkotják és azokra is, akikre a végrehajtás tartozik, vagy akiknek csupán az életét és munkáját érinti a törvényesség kérdése. Mert a jogalkotás, jogalkalmazás, jogismeret valójában mind-mind egy-egy pillére a szocialista törvényességnek, amely államunk, társadalmunk és mindennapi életünk fontos meghatározója. 17
