A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-27 / 52. szám
ÓCEÁNJÁRÓ - PÓRÁZON A békaember, aki egymaga vonszolja a hatalmas óceánjárót, nem eröművész, hanem az egyik legismertebb amerikai filmtrükk-szakember, Courtney Brown. Az ő irányításával építették meg az 1912-ben elsüllyedt Jitanic óceánjáró 17 méter hosszú, a legapróbb részletekig pontos másolatát. A modell egy fantasztikus filmben játszik főszerepet: a történet szerint egy titokzatos ásványi anyag rejtőzött a Titanic gyomrában, s ennek megszerzése érdekében a felszínre emelik a roncsot. Az emberi főszereplő, Jason Robards, kissé kedvetlenül nyilatkozott a készülő produkcióról: — Nem emberekről szól ez a film, hanem tárgyakról ... Ez valószínűnek is hangzik, ha figyelembe vesszük, hogy a modell elkészítése ötmillió dollárba került — ez a valódi Titanic megépítésí költségének kétharmada! AMERIKA BEBUGYOLÁLJA MAGÁT Közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak 54 százalékának az a véleménye: az energiaválságról szóló híreknek a fele sem igaz. Ez a széles körű hitetlenkedés azonban nem jelenti azt, hogy az emberek nem félnek a téltől. A lecsavart termosztátok, az emelkedő tüzelőanyag-árak és az elmúlt tél nagy didergéseinek emléke valóságos fázási fóbiát váltott ki a lakosságból. Manapság mindenki a meleget keresi. Ez a jelenség okozza a meleg holmik hihetetlenül megnövekedett keresletét. A ruhakereskedők országszerte megdöbbenve konstatálják, hogy minden vevőre talál, és ez a felvásárlási téboly már kora nyáron megkezdődött. Irhabundák, vastag pulóverek, meleg alsók — ez a három ruhaneműféleség a leginkább kelendő. A bőr lábbelik helyét átvették a szivaccsal bélelt, tarka, ormótlan „holdjáró" csizmák, és a steppelt, habszivaccsal höszigetelt felsőruházat is messze lekörözte a gyapjúholmit. A melegruha-vásárlási láz nemcsak a hűvösebb éghajlatú területeken, hanem a melegebb déli államokban is terjedőben van. A dallasi Neiman-Marcus áruházhálózat igazgatója megdöbbenve észlelte, hogy ugrásszerűen megnőtt a kereslet a kesztyűk, muffok és kasmír pulóverek iránt. — Szerintem nem az éghajlat változott meg — mondja. — Inkább arról van szó, hogy az emberek kezdik felismerni: a fűtésnél olcsóbb, ha felöltöznek. Nemcsak az öltözködésben, hanem a lakberendezési tárgyak körében is felütötte a fejét ez az új jelenség: az elektromos fűtésű takarók egyre több hálószobában jelennek meg, és divat lett a cipzáras „melegzsák", amely leginkább a hálózsákhoz hasonlít, de kényelmesen ülni is lehet benne; tévénézéshez, olvasáshoz használják. Habszivaccsal laminált függönyöket akasztanak az ablakok elé, hogy megszüntessék a huzatot, elektromos fűtésű lábzsákokat vásárolnak hálószobái használatra, és megjelentek az ülő foglalkozásúaknak ajánlott fűthetf^zsámolyok is, hogy a hideg irodákban dolgozó titkárnők, gépirónők stb. ezen melegíthessék a lábukat. Olajkályhák helyett egyre többen vásárolnak fafütéses kályhákat, mert a tűzifa — ma még — olcsóbb, mint a fűtőolaj. A divatházak igen hamar felismerték az új lehetőséget — már megjelentek a trikóanyagból készült, több rétegű, tréningruhához hasonló szabású pizsamák; az ágykabátok, pongyolák is feltűnnek a divatbemutatókon. A kacsa- és libapehellyel töltött anorákok és kesztyűk millióféle színben és változatban kaphatók, természetesen igen borsos áron — hiszen a kurrens divatcikkek sosem voltak olcsók. A szükség arra készteti az amerikaiakat, hogy megtanuljanak gazdálkodni a hővel. Jean McLean, a Cornell Egyetem tanára, aki egyébként termodinamikával foglalkozik, az öltözködés hőtani vonatkozásaival kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a fejfedő még otthon, a lakásban is jó szolgálatot tesz. Figyelmeztet arra is, hogy a szűk ruha hiába vastag, mégsem melegít eléggé, mert elszorítja a végtagokat, s ezáltal akadályozza a vérkeringést. Leszögezi: „Testünk hőjének legnagyobb része fölfelé távozik el. Sok igazság van tehát abban a régi mondásban: ha fázik a lábad, vegyél kalapot." FELOLVASÓGÉP Angliában, a Vakok Intézetében új, amerikai gyártmányú készüléket próbálnak ki. A gép a nyomtatott könyvoldalakat emberi beszéddé alakítja át; magyarán: felolvas. A szerkezet korábbi változata már évek óta kapható az Egyesült Államokban — potom tízezer angol fontnak megfelelő összegért —, ám ez az új gép többet tud, mint a régi. Emberi hangot keltő szintetizátort építettek bele, s ez lényegesen jobban utánozza az emberi beszédet, mint kezdetlegesebb elődje. A jövő évben a Vakok Intézete különböző életkorú és képességű vak és csökkentlátó személyeknek adja kölcsön az eszközt kipróbálásra. Az olvasógépet a Kurzweil Számítógépgyárban, a Massachusetts állambeli Cambridge-ben készítették. Lényegében négy részből áll — egy letapogatóból, egy aktatáska méretű számítógépből, egy vezérlöbillentyü-sorból és egy hangszóróból. A felolvasandó oldalt a letapogató üveglapjára kell helyezni, szöveggel lefelé; úgy, mint a fénymásológépeken. A letapogató-rendszer az oldalon található betűket digitális jelekké alakítja, és ezeket továbbítja a számítógéphez, amely elemzi a jeleket, és elektromos hangszintetizátor segítségével beszéddé alakítja. A szerkezet optikai rendszere több száz különböző betűtípust tud elolvasni, de ezeknek megfelelően előre be kell állítani, ugyanis ha egy oldalon több különböző szedéssel találkozik, időbe telik, míg át tud állni. Valódi technikai újításnak csak a szintetizátor számit — ezzel a Kurzweil cég két éven át kísérletezett. Az eddig használt hangszintetizátorok olyan áramköröket vezényelnek, melyek bizonyos betűkombinációkat át tudnak alakítani az angol nyelv beszédhangjaivá. Ez a gép annyiban fejlettebb, hogy a szintetizátort számítógéppel kapcsolja öszsze, s ez körülbelül olyan módon szabályozza a hangokat létrehozó áramköröket, ahogyan az agy irányítja az emberi beszédszerveket, a gége- és nyelvizmokat. A rendszerben az egyes hangok más és más hangsúlyt kaphatnak, így — az angol nyelvnek megfelelően — ugyanazt a mássalhangzót különböző szavak olvasásánál más és más módon „ejti ki" a gép. A számítógépbe mintegy 250 kiejtési szabályt tápláltak be. A számítógép a mondat szerkezetét is elemzi, hogy megállapíthassa: hová kell tenni a hangsúlyt a természetes hangzás érdekében. Egyes szavakat a gép hangsúlyosabban ejt, mint másokat, s időnként szüneteket is tart, hogy beszéde ne legyen monoton. A berendezés hallatlanul sokoldalú. Ha a számítógépbe új programot táplálnak be, akkor idegen nyelven is tud olvasni, emellett a normálisnál kétszerte gyorsabb, percenként_300 szavas beszédre is képes, s így a gyakorlott hallgatók sokkal hamarabb végére érhetnek az olvasnivalónak. A gépet használó személy a billentyürendszer segítségével szabályozhatja a felolvasás sebességét. Ugyanez a billentyűzet egyéb szabályozó feladatot is ellát, például meg lehet kérni a gépet egyes szavak ismétlésére, sőt betüzésére is. HÁNY SZIGETBŐL ÁLLNAK A HÚSVÉT-SZIGETEK? Csupán egyetlen magányos szigetről van szó, azokkal a bizonyos köszobrokkal. Gyakran írják többes számban a sziget nevét, holott a világ minden nyelvén — helyesen — egyes számban áll: németül Oster-lnsel,'angolul Easter Island, franciául He de Páques (itt a húsvét többes számú főnév csupán, a szigetet jelentő ile nem!). Egyébként a holland Roggeveen kapitány 1722 húsvét vasárnapján fedezte fel, innen a neve. A bennszülöttek Rapa Nuinak nevezték szigetüket. KÜLÖNÖS LÁBNYOMOK Tavaly augusztus negyediké és huszonharmadika között a Tadzsik SZSZK-ban egy 11 fős expedíció indult útnak, hogy kiderítse, mi igaz azokból a történetekből, melyek a környéken barangoló „ősemberről'' szólnak. A munkát antropológusoktól szokatlan tevékenységgel kezdték: napközben elegyengették a sziklás terep felszínét; apróbb köveket, homokot teregettek el azon a helyen, ahol a hegyi lakók szerint körülbelül két és fél méter magas „éjszakai látogató" fel szokott tűnni, arra számítva, hogy a titokzatos lény nyomot hagy majd a puha talajon. Az első napokban a porszönyeg érintetlen maradt, és az éjjeliőrök sem láttak semmit. Ekkor kísérletképpen felhagytak az éjszakai lesbenállással, s jól számítottak: másnap (az expedíció befejezése előtt két nappal), augusztus 21-én reggel elmosódott körvonalú, soha nem látott alakú lábnyomokat találtak az ösvényen. A lábnyom nagyjából olyan, mintha egy óriás termetű embertől származna: 34 centiméter hosszú, és a kissé szétterpesztett lábujjaknál 16 centiméter széles. A nagyujj sokkal nagyobb a többinél; az emberre jellemző harántboltozatnak nincs jele: a lény teljesen „lúdtalpás". A lábnyomokat rögzítő bevonattal látták el, majd gipszöntvényt készítettek róluk. Az Egyesült Államok északnyugati vidékén élő rejtélyes teremtmény, a Big Fott-nak elnevezett monstrum távoli rokona lehet ez a „Bolsaja Noga". Az antropológusok egyébként nem is találták olyan titokzatosnak, azonosithatatlannak a lábnyom gazdáját: feltevéseik szerint egy ragadozó majom lehet. Ragadozó életmódjára a járása utal: hatalmas, 120 centiméteres ugrásokkal halad előre. Alighanem a környéken élő kőszáli kecskékre és mormotákra vadászik, így szerzi be táplálékát.
