A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-27 / 52. szám

környék munkássága nemcsak egyszeri tiltakozó akciót látott a sztrájkban, hanem olyan harcot, amely a hatalomért folyt. Ezt a barsi megyefőnök jelentése is igazolja, aki a következőket írta: „A hatóságok megállapították, hogy jelen esetben nem csak sztrájkról volt szó. de az egész mozgalom forradalmi jellegű volt és a politikai hatalom átvételére irányult; erre az esetre a forradalmi bizottságnak, Ifnerrel az élén, megvolt a kidolgozott terve a város megszállására."

A hatóságok sem maradtak tétlenek: nagyszámú katonaságot és csendőrséget vontak össze Verebélyen a munkásság forradalmi megmozdulásának elfojtására. Megkezdődött a sztrájk szervezőinek üldözése. A december 17-re virradó éjszakán letartóztatták Štefan Ifnert és az egész sztrájkbizottságot, Bratislavába vitték s ott börtönbe zárták őket. Ez még jobban felbőszítette az embereket, s ki akarták kényszeríteni a letartóztatott elvtársak szabadon bocsátását. A verebélyi főszolgabíró lezáratta a városba vezető utakat és elrendelte a gyülekezési tilalmat. Meg kell jegyezni, hogy az általános sztrájknak ekkor már országszerte vége volt, a felhívást visszavonták. Csak Verebély környékén öltött élesebb formákat.

Az államapparátus durva provokációja felháborította Verebélynek és környékének munkásságát. Kezdtek gyülekezni a városban. Délelőtt fél tizenegy tájban a sztrájkolok egy csoportja megpróbált a malom melletti bürün át bejutni a városba, de a csendőrök szétkergették őket. Egy másik csoport, mintegy 400 ember, a vasútállomás felől érkezett a városba, éspedig szekereken. A csendörjárőr felszólította őket, hogy oszoljanak szét, de amikor a tüntetők nem tettek eleget a felszólításnak, erősítést kért. Amikor ez megérkezett, a járőrparancsnok, Hamáček őrmester parancsot adott a tüzelésre, s a csendőrök feltűzött szuronnyal, lövöldözve szétoszlatták a tömeget. Három halott és néhány sebesült maradt a helyszínen. Életét vesztette Batya Pál mezőgazdasági munkás Kisherestyénből (Malé Chrášťany), Spetler Vilmos zsitvaújfalusi (Žitavská Nová Ves) cipész, s meghalt a súlyosan sebesült verebélyi Cibulka Mária. Stefunkó Rózát súlyos sebesüléssel beszállították a nyitrai kórházba.

A hatóságok brutalitása még jobban kiváltotta a nép felháborodását. Népgyűlést tartottak Zsitvaújfalun Major István tanító vezetésével, és újabb felvonulásra készültek Verebélyre. Erre azonban már nem került sor, mert időközben az egész országban elfojtották a sztrájkot, bár ez Verebélyen és környékén még december 24-ig tartott.

Az 1920. évi decemberi sztrájkban kovácsolódott össze Csehszlovákia Kommunista Pártja is. Ez a kohótűz, mely munkásvért is követelt, nagy tanulság és iskola volt a Zsitva völgyének proletariátusa számára. Felismerte, ki az igazi ellensége: a burzsoázia és hajcsárai, s elhatározta, tovább folytatja az 1920 decemberében megkezdett harcot, a végső győzelemig. Folytatódott tehát az agrárproletariátus harca a harmincas években, amikor is nem véletlenül éppen Verebélyen játszódott le — 1931. január 21-én — a kosúti események „főpróbája". Ekkor Major István ismét megszervezte a munkásságot: mintegy 500 proletár vonult kenyeret és munkát követelve a járási hivatal elé, ahol a munkanélküli segélyről tanácskoztak. S a csendőrök megint szuronnyal kergették szét a tüntetőket. Major elvtárs ellen pedig bűnvádi feljelentést tettek.

Az engedményekért, amelyeket a szociáldemokrata párt jobboldali szárnya a Csehszlovák Köztársaság megalakulásakor tett, saját vérével fizetett a proletariátus. Ezért kellett forradalmi marxista pártot alakítani, amely a munkásosztályt sikeres harcba, győzelemre vezeti a kapitalizmus ellen. Az 1920. évi decemberi általános sztrájk a munkásosztály vereségével végződött, de e harc tapasztalatai a munkásosztályt Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakításához vezették.

DR. ŠTEFAN IFNER Fotó: Molnár János

Búcsúztatjuk az óévet és köszöntjük az újesztendőt. így teszünk minden szilveszterkor, emberemlékezet óta. Az emberiség történetében rendszeresen ismétlődő Szilveszter-nap a filozófiai szempontból végtelen idő igazolása, amely függetlenül tőlünk, értelmünktől, halad előre, múlik másodpercekkel, percekkel, órákkal, napokkal, hetekkel, hónapokkal, évekkel, évszázadokkal és évezredekkel. De minden szilveszter az ember véges életében memento is, figyelmeztetés. hogy életünkből visszavonhatatlanul elmúlt egy év. és mint ahogy a történelem kerekét, az idő kerekét sem lehet visszafogni. Ami azt is jelenti, hogy amit az egyén vagy a társadalom nem végzett el az elmúlt évben, azt már csak a jövőben teheti meg. mert az időben nincs visszatérés. Pedig ugye. de jó lenne, mert sok mindent jobban és átgondoltabban csinálnánk, mint ahogy ezt az elmúlt évben tettük. Szilveszter figyelmeztet bennünket, hogy az idővel jól kell gazdálkodni; vonatkozik ez különösen most a mindennapi alkotó munka területére, mert ez a munka lényegében az élet értelme, jelenünk és jövőnk záloga. Vajon ilyenkor, szilveszterkor gondolunk-e arra, hogy az elmúlt évben hány percet, órát vagy napot fecséreltünk el hasztalanul abból az időből, amelyet a társadalom munkájára, alkotó tevékenységére kellett fordítanunk. Tudatosítjuk-e ilyenkor, hogy például csak az ipari termelésben egyperces kiesés országos viszonylatban több mint egymillió korona értéket jelent, amellyel szegényebb lett társadalmunk. És azt is, hogy harmincpercnyi munkakiesés ezen a területen negyvenötmillió értékű kárt jelent. Megszámoltuk-e magunkban a munkaidő alatt indokolatlanul az üzemen kívül töltött perceket, órákat vagy amikor szórakoztunk, esetleg netán „maszekoltunk"? Megkérdezi-e önmagától az igazgató, a munkahelyi vezető, a mester. hogy a munka rossz megszervezése következtében — amelyért ő a felelős — hány perccel, órával, illetve értékkel károsította meg a társadalmat és önmagát is? Fefteszik-e az illetékesek a kérdést, hogy hány olyan értekezletet hívtak öszsze különböző szinten, melynek gyakorlati haszna nem volt. és egyáltalán nem éreztette hatását a termelő munkában, a munkaszervezésben? Hogy valóban nem volt-e sok az olyan értekezlet, amelyen százszor elcsépelt dolgokat tárgyaltak. ahelyett, hogy a már régen kimondott elvek érvényesítését ellenőrizték volna? Gondolunk-e vajon arra, hogy munkánkban és a magánéletben szocialista emberhez méltóan viselkedünk-e kollégáinkkal és embertársainkkal szemben. hogy hány ember életét keserítettük meg fölöslegesen önzésből és — bocsánat — netán karrierizmusból vagy nagyravágyásból? Gondolunk-e arra. hogy a nagy szavak, melyeket kimondtunk, összhangban voltak-e azzal, amit cselekedtünk, hogy nem illik-e ránk az a

mondás, hogy ..vizet prédikál és bort iszik"? Bizony illő lenne Szilveszter napján nemcsak ünnepelni, örülni az új évnek. de számadást is végezni magunkban mindarról, ami az óévben saját munkánkkal, saját emberi magatartásunkkal volt kapcsolatos. Úgy gondolom, ez azért is szükséges, mert ne gondolja senki, hogy amikor az óévtől búcsúzunk, amikor — mint mondani szokás — temetjük az óévet, az elmúlt esztendő gondjait, bajait és fogyatékosságait is eltemetjük. Nem. ezek maradnak. gondjaink és bajaink lesznek a jövő évben is. megoldásuk ránk vár. emberekre a társadalom tagjaira. Ezt fogja tőlünk számon kérni az új év minden perce, órája és hónapja. És a jövő év szilvesztere ismét megkérdezi tőlünk, hogyan gazdálkodtunk az idővel, milyenek voltunk munkánkban és emberi magatartásunkban. Ezekre gondolok most. Szilveszter napján, amikor az emberek szinte önfeledten kívánnak boldog újesztendőt ismerősöknek és talán ismeretleneknek is. Amikor az apukák és anyukák éjfélkor csókkal köszöntik egymást és gyermekeiket, különös szeretettel azokat, akik még a bölcsőben gondtalanul az igazak álmát alusszák. Ezekre gondolok, amikor színes rakéták világítják meg az éjszakát, durrognak a petárdák és a pezsgősüvegek. Én azt kívánom az idén szilveszterkor, illetve újév napján. amellyel belépünk a század utolsó két évtizedébe, hogy még hosszú évtizedeken keresztül csak a pezsgősüvegek durrogása kísérje tovább az emberiség útját és csak a petárdák robbanása legyen az. amelytől néha-néha összerezzenünk. Azt kívánom, hogy az emberiség békében élje meg a kétezredik évet. amely már olyan közel van, hogy a fiatalabb nemzedékek tagjainak minden reális lehetőségük adott, hogy megérjék azt a bizonyos kétezredik évet. Azt kívánom. hogy legyen akkor is békés a szilveszter. legyen ünnepe a békeszerető embereknek, a józan észnek, a humánumnak. a népek barátságának és testvériségének, a békének, a békés építő munkának. Végezetül ez alkalomból külön szeretettel köszöntőm a Hét olvasóit és levelezőit, erőt. egészséget, és további sok sikert, boldogságot kívánok mindenkinek abban a meggyőződésben és reményben, hogy közös munkánknak a jövőben is szép eredményei lesznek. Egyben megköszönöm olvasóink és levelezőink eddigi támogatását, köszönetét mondok a CSEMADOK járási bizottságai és helyi szervezetei tisztségviselőinek a lap terjesztése területén kifejtett fáradozásaikért, abban a reményben, hogy az új esztendőben még jobban végezik majd azt a munkát a CSEMADOK-tagság és a magyar dolgozók körében. Lapunk szerkesztősége tudatában van annak, hogy a munka minőségi színvonalának emelése össztársadalmi követelmény. ügye ránk. szerkesztőkre is teljes mértékben vonatkozik, és ennek megfelelően minden igyekezetünk arra fog irányulni, hogy az új esztendőben még jobb. érdekesebb és tartalmasabb lapot tegyünk a csehszlovákiai magyar olvasók asztalára.