A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-13 / 50. szám
A BODROGKÖZ NÉPZENÉJE/4. ÁG TIBOR TEMPO QUJSTO Vaján (Vojany) Énekelte: Rigász Jánosné Kosztko Zsuzsanna 11872) Gyűjtő: Ág Tibor, 1958. A d!—rom—nak, q da—nom-nqk so-ha se lesz ve— gi, Án-gyom-ast-szow szok-nya-já— nak fel—haj-lott Q sze— li, Csi—na------hs, ka—na-------lis, sze-ret a ba-----bam is. J- ^ " T)—ed le-szek kis-an— gya -lom, ha ban-jq q—- nyád is-Sár ide, sár oda, sár van a gödörbe, Ketten estünk, hárman jöttünk, babám ki belőle, Csinális. kanális, szeret a babám is. Megölellek, megcsókollak, ha bánja anyád is. A népzenei hagyományban, csakúgy mint minden szájhagyomány-kultúrában, a virágzó stílust sok egymáshoz hasonló változat összessége alkotja. Ebben a hagyományban nincs szerző által előírt forma, ugyanis a hallás útján terjedő dallamok folyvást kisebb-nagyobb változatban ismétlődnek. Két ellentétes erő hozza létre á változatok sokaságát; egyrészt az azonos vagy hasonló elemek szétválása, másrészt a különböző elemek egymás felé közeledése, hasonlóvá válása. A változatképzö hajlam egyénenként és vidékenként különböző. A falusi ember általában jobban észleli a szövegeltérést, mint a zeneit. Ezt nemcsak a magyaroknál, de a szlovákoknál is észleltem. Többször előfordult, hogy szlovák faluban, ha olyan dallamok után kérdezősködtem, amelyekről biztos tudtam, hogy közös dallam, az elénekelt dallam alapján, határozottan állították, hogy nem ismerik. Később viszont elénekelték a szlovák változatát, de erösködtek, hogy amit én énekeltem, az más volt. A folytonos változatképződés ki-TEMPO QIUSTO Nagykövesd (Veľký Kamenec) Énekelte: Kasko József né Re ha Mária (1919) Gyűjtő: Ág Tibor, 1979. Ha meg-fo-gom az ör—dö—göl a la—dá—ba zó,—rom, Mi—r»él job-ban ug—rán-do—zik, an—nál job—ban ná—zom, I-—naka-nálís, gye-re ha-zq ma—ris, Gye-re Ha-zq szi-vem mar is, ha ban-ja a---------nyad is. En ittam meg a pálinkát, te vagy tőle részeg. Gyere haza feleségem, nem bántlak én téged. Inális, kanális, gyere haza már is. Gyere haza szívem, már is, ha bánja anyád is. Inálisnak. kanálisnak vége szokott lenni, Komámasszony szoknyájának farka szokott lenni. Inális, kanális, stb. Van már szék, van már szék, csak még lába nincsen. Van már kettő, van már három, csak negyedik nincsen, Inális, kanális stb. tágítja a közös zenei anyagot, de hogy pontosan hol, mikor és hogyan születik az új dallamtípus, azt még senki sem tudta megfigyelni. A népdalgyüjtök egybehangzó véleménye szerint a tapasztalat azt mutatja, hogy a magyar zenei néphagyományt kb. a múlt század közepe óta intenzív, egyre erősödő hatások érik, amelyek következtében a hagyományos előadásmód a nyelvterület nagy részén kipusztult, erősen csökkenőben van a hagyomány legjellemzőbb, legrégibb dallamstílusainak és hangszereinek használata és az énekes-zenés népszokások zöme is kiveszőben van. Ezért ha a mai gyűjtő régi ereszkedő dallamra bukkan, felcsillan a szeme, s úgy érzi, hogy még az utolsó órában sikerült rögzíteni egy olyan dallamot, amit néhány év múlva már hiába keresne. Bodrogközben még ma is elterjedt a mai számunkban közölt 14 szótagú sorokból álló, ereszkedő dallamvezetésü, kanásztánc ritmusú dallamtípus két változata. Közeli változatai a közismert „Kispiricsi faluvégén folyik el a kanális" kezdetű népdalnak, de a 7 (5) b3 zárlatú kanásznótáknak is rokona.
