A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-13 / 50. szám

A BODROGKÖZ NÉPZENÉJE/4. ÁG TIBOR TEMPO QUJSTO Vaján (Vojany) Énekelte: Rigász Jánosné Kosztko Zsuzsanna 11872) Gyűjtő: Ág Tibor, 1958. A d!—rom—nak, q da—nom-nqk so-ha se lesz ve— gi, Án-gyom-ast-szow szok-nya-já— nak fel—haj-lott Q sze— li, Csi—na------hs, ka—na-------lis, sze-ret a ba-----bam is. J- ^ " T)—ed le-szek kis-an— gya -lom, ha ban-jq q—- nyád is-Sár ide, sár oda, sár van a gödörbe, Ketten estünk, hárman jöttünk, babám ki belőle, Csinális. kanális, szeret a babám is. Megölellek, megcsókollak, ha bánja anyád is. A népzenei hagyományban, csakúgy mint minden szájhagyomány-kultú­rában, a virágzó stílust sok egymás­hoz hasonló változat összessége al­kotja. Ebben a hagyományban nincs szerző által előírt forma, ugyanis a hallás útján terjedő dalla­mok folyvást kisebb-nagyobb válto­zatban ismétlődnek. Két ellentétes erő hozza létre á változatok sokasá­gát; egyrészt az azonos vagy ha­sonló elemek szétválása, másrészt a különböző elemek egymás felé közeledése, hasonlóvá válása. A változatképzö hajlam egyénenként és vidékenként különböző. A falusi ember általában jobban észleli a szövegeltérést, mint a zeneit. Ezt nemcsak a magyaroknál, de a szlo­vákoknál is észleltem. Többször előfordult, hogy szlovák faluban, ha olyan dallamok után kérdezősköd­tem, amelyekről biztos tudtam, hogy közös dallam, az elénekelt dallam alapján, határozottan állítot­ták, hogy nem ismerik. Később vi­szont elénekelték a szlovák változa­tát, de erösködtek, hogy amit én énekeltem, az más volt. A folytonos változatképződés ki-TEMPO QIUSTO Nagykövesd (Veľký Kamenec) Énekelte: Kasko József né Re ha Mária (1919) Gyűjtő: Ág Tibor, 1979. Ha meg-fo-gom az ör—dö—göl a la—dá—ba zó,—rom, Mi—r»él job-ban ug—rán-do—zik, an—nál job—ban ná—zom, I-—na­ka-ná­lís, gye-re ha-zq ma—ris, Gye-re Ha-zq szi-vem mar is, ha ban-ja a---------nyad is. En ittam meg a pálinkát, te vagy tőle részeg. Gyere haza feleségem, nem bántlak én téged. Inális, kanális, gyere haza már is. Gyere haza szívem, már is, ha bánja anyád is. Inálisnak. kanálisnak vége szokott lenni, Komámasszony szoknyájának farka szokott lenni. Inális, kanális, stb. Van már szék, van már szék, csak még lába nincsen. Van már kettő, van már három, csak negyedik nincsen, Inális, kanális stb. tágítja a közös zenei anyagot, de hogy pontosan hol, mikor és ho­gyan születik az új dallamtípus, azt még senki sem tudta megfigyelni. A népdalgyüjtök egybehangzó véleménye szerint a tapasztalat azt mutatja, hogy a magyar zenei nép­hagyományt kb. a múlt század kö­zepe óta intenzív, egyre erősödő hatások érik, amelyek következté­ben a hagyományos előadásmód a nyelvterület nagy részén kipusztult, erősen csökkenőben van a hagyo­mány legjellemzőbb, legrégibb dal­lamstílusainak és hangszereinek használata és az énekes-zenés nép­szokások zöme is kiveszőben van. Ezért ha a mai gyűjtő régi eresz­kedő dallamra bukkan, felcsillan a szeme, s úgy érzi, hogy még az utolsó órában sikerült rögzíteni egy olyan dallamot, amit néhány év múlva már hiába keresne. Bodrogközben még ma is elter­jedt a mai számunkban közölt 14 szótagú sorokból álló, ereszkedő dallamvezetésü, kanásztánc ritmu­sú dallamtípus két változata. Közeli változatai a közismert „Kispiricsi fa­luvégén folyik el a kanális" kezdetű népdalnak, de a 7 (5) b3 zárlatú kanásznótáknak is rokona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom