A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-13 / 50. szám
ÄísSSS »-aim la:;:;;: •Hifiiül iiiimra A Barátság-szökőkút (Prand! Sándor felvételei) mindazt, ami utána következett: szocialista társadalmunk építésének embert felemelő folyamatát és szép távlatait. Klement Gottwald emlékművétől nem messze még egy jelentős képzőművészeti alkotás díszíti az első munkáselnökünk nevét viselő teret: a Barát -ság-szökökút ötszirmú virága, amely a nemzetek békés egymás mellett élését és barátságát jelképezi. Bártfay Tibor érdemes művész. Karol Lacko és Juraj Hovorka szobrászművészek, valamint Virgil Drapp és Juraj Hlavica műépítészek kollektív alkotását 1980. november 13-án, Klement Gottwald születésnapjának előestéjén adták át Bratislava lakosságának: szolgáljon mindannyignk örömére, hiszen a szép mindig örömök forrása. A közelmúltban leleplezett emlékmű azonban nemcsak ez: nemcsak örömforrás, hanem emlékeztető mementó is — azokra emlékeztet bennünket, akik harcban vívták ki számunkra a szocialista jelent, amelyben szabadon örülhetünk az életnek, a művészetnek, mindennek, ami szép. VARGA ERZSÉBET Az értelmes emberi életért ralis fejlődése nélkül, és arról is szólt, hogy a nemzetiségi kultúra fejlődésében igen fontos szerepe van a társadalomtudományoknak. Éppen ezért a Madács kiadói tervében sorolja az arra érdemes néprajzi, helytörténeti és történelmi témájú könyveket. Évente öt-hat ilyen kézirat kiadását tervezi. Érdeklődésre tarthat számot az Új Mindenes Gyűjtemény is, amely figyelmet érdemlő tanulmányoknak ad majd helyet. Előadása befejező részében Zalabai örömmel állapította meg, hogy a csehszlovákiai magyarok egyharmada rendszeresen olvas. Rendszeres olvasónak számít, aki havonta legalább egy könyvet elolvas. A felnőtteknek körülbelül nyolcvan százaléka olvassa a csehszlovákiai magyar írók müveit. A kétnapos értekezlet további két jelentős előadása: Morvay Gábor: Anyanyelvi műveltségünk elméleti és gyakorlati kérdései és Szabómihály Gizella: A nyelvművelés fehér foltjai. Mindkét előadás summája: szövetségünk az eddiginél is tegyen többet nyelvünk tisztaságáért, készíttessen nyelvhelyességi használati utasítást és sokszorosítva küldje meg minden olyan hivatalnak, intézménynek, ahol magyar nyelven is megjelentetnek felhívásokat, közleményeket. Jó lenne, ha a CSEMADOK Központi'Bizottságához állandóan tanácsért lehetne fordulni nyelvi kérdésekben. Az értékes előadások elhangzása és a tartalmas vita után az irodalmi-nyelvi albizottságok vezetői számoltak be járásonként munkájukról. Bodnár Béla, a CSEMADOK KB népművelési osztályának vezetője zárszavában igen hasznosnak nevezte a két nap programját. Hozzájárult a szövetség irodalmi-nyelvi albizottságai vezetőinek széles körű tájékoztatásához. MÁCS JÓZSEF A CSEMADOK KB Közművelődési Szakbizottsága megtárgyalta és jóváhagyta az 1980—81-es évad terveit és teendőit. A Közművelődési Szakbizottság feladata: egységesíteni a népművelés különböző területein végzett munkát és így a központi irányelveknek megfelelően, közvetve irányítani szövetségünk népművelési tevékenységét. Az albizottságok tervei jól tükrözik egyrészt a társadalmi igényt, másrészt azt, amivel a csehszlovákiai magyar értelmiség legjobbjai foglalkoznak. A javasolt tervek bizonyítják: szakembereink a tudományok mai szintjének megfelelően, a társadalmi igényeknek eleget téve tervezik a CSEMADOK szerteágazó közművelődési tevékenységét. A tervek konkrétsága és a témák tudományosan pontos körülhatároltsága nagy lépést jelent előre. Remélhető, hogy a tartalmas és szép számú társadalomtudományi előadás, rendezvény s a vélemények cseréjét és vitát provokáló tudományos fejtegetés mindanynyiunkat hozzásegít életünk jobb értelmezéséhez, cselekvésre késztet és így hozzájárul egy új értékrend kialakításához. A javasolt témák és rendezvények általában segítenek felismerni gyorsan változó világunk fejlődésének tendenciáit, és egyben lehetőséget teremtenek kipellengérezni mind az „örök" emberi természetre hivatkozók (a „kézlegyintők") pesszimizmusát, mind pedig a „holnapra megforgatjuk az egész világot" forradalmi lendületét utópizmussá ködösítök áloptimízmusát. A javasolt témák kidolgozásakor el kell utasítani a „kicsi, de a miénk" és a „miénk sosem jó" féle még fel-felbukkanó nézeteket is, mert az előbbi elavult, az utóbbi pedig sosem volt igaz. Az egyes szakbizottságok által javasolt témákból kitűnik: az új embertípus kialakulása nem zökkenőmentes, idillikus fejlődési folyamat. A meggyőződéssel párosult bizakodáshoz, az elérendő célok irányába történő határozott törekvéshez szükség van az ellentmondások felismerésére és feltárására. Az ellentmondások pedig nem tekinthetők pusztán negatívumnak, létezésük, megoldásuk és magasabb szinten való újrakezdésük a társadalmi fejlődés alapja. Az irodalomnépszerűsítö szakbizottság terveiben, a feladatok megfogalmazásában — úgy vélem — ne.m eléggé hangsúlyozott a műközpontúság elve. A tervek inkább az alkotókat tüntetik fel, s nem az alkotást. Kevésnek tűnik az irodalmi „Szép"-et feltáró elemzés, a műközpontúság elvét hangsúlyozó téma. A nyelvművelők terveiből kitűnik az a tendencia, hogy nyelvhasználatunk még jobban beépüljön a szlovákiai magyarság értékrendjébe — elsősorban az oktatás a sajtó műkö-MÓZSI FERENC dése területén és eredményeként —, s ezért elsősorban ennek vetületében elemzik a kérdéseket. A tervek összeállítói ehhez az igényes közművelődési tevékenységhez teljes egészében felhasználják a rendelkezésünkre álló tudományos vizsgálódások eredményeit. Emellett azonban a kérdés vizsgálatának komplexebb szociológiai elemzésére és bemutatására is szükség lenne. Sausseure szerint a nyelvész igazi feladata a nyelv társadalmi aspektusának tanulmányozása. S ez még jobban érvényes az olyan közösségre, amelynek társadalmi és ezzel összefüggésben nem egyszer a nyelvhasználati mobilitása jelentős, nyelvi közege pedig nagyrészt kettős (magyar és szlovák). Mennyiben és hogyan kell ilyen körülmények között segítenie közművelődésünknek! Elegendö-e zömmel minden erőnket éppen a két nyelv párhuzamos használatából eredő zavaró (interferenciás) hatások kiküszöbölésére fordítani, mondván, hogy ez nem így, hanem úgy magyaros? E tüneti jelenségen túl vajon nem lenne-e hasznos az eddiginél több figyelmet fordítani a tünetet kiváltó okokra és annak a többletnek a megláttatására, amit az „itt és most" meglevő (kettős) nyelvi közeg részünkre nyújthat? Tehát egy olyan értékrend kialakítására szeretném felhívni a figyelmet, amely a mi nyelvi közegünkben emelheti anyanyelvűnk társadalmi presztízsét. Szeretném hangsúlyozni: nem a témák szaporításáról, de a rangsorolásról sem, „csupán" egy szemléletről szóltam. A meglevő tények keretén belül egy olyan szemlélet érvényesítését javaslom, amelynek eredményeként munkánk közvetlenebbül kapcsolódhat a jelen és a jövő társadalmi igényeihez, bátrabban válaszol a bennünk feszülő kérdésekre, tehát az értelmes emberi élet útját egyengeti és az eddigieknél jobban elkerüli a formalizmus nem kis veszélyeit. 15
