A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-06 / 49. szám
aatJemro------------— Odaköltözött a Szlovák Népművészeti Együttes, és én megismerkedtem Vojtech Adameccal, a karnaggyal. Egy borozóban. Ott hallotta a hangomat. Megdicsért, és hivott az együttesbe. Másnap már felvételiztem. — Mit jelentett számodra a Szlovák Népművészeti Együttes? — Ország- és világjárást. Közben a katonaegyüttesnél is voltam szólista másfél évig. 1959-ben szerződtettek a Nová scénához. Ekkor iratkoztam be a Zeneművészeti Főiskolára. És még Bécsben is elvégeztem a Mesterakadémiát. — Tizenhárom éve vagy a Nemzeti Színház tagja. A mérleg? — Körülbelül ötven szerep. Közben persze még számos szereplés a televízióban és a rádióban. Rengeteg fellépésem volt helyben és vidéken. Esztrádműsorokban. — Felejthetetlen élményed ezzel kapcsolatban? — Tardoskedden a budapesti Fővárosi Operettszínház művészeivel szerepeltem egy műsorban. Goda Marika is ott volt, de akkor még nem tudtam, hogy a feleségem lesz. Műsor után vendéglátás. Többet ittam a kelleténél. A hangversenyiroda gépkocsijával utaztam haza. Hátra ültem, ingre vetkőztem, és elaludtam. Arra ébredtem, hogy a gépkocsi áll, a lámpák égnek, a motor jár, a sofőr tornázik. Én is kiszálltam, és a kocsi hátához mentem. A sofőr közben visszaült, és elrobogott. Nem vette észre, hogy kiszálltam. Otthagyott egy szál ingben a hideg, havas esőben. Hazaérve ugyancsak meresztette a szemét, hová lettem? Szárnyaim nőttek, és elröpültem? Amikor felocsúdott, mi történhetett, lóhalálában rohant vissza értem. Én meg addig futottam, tornáztam sötétben, hideg ég alatt... Másnap még csak nem is tüsszentettem! — Gyakran jársz Nyitraegerszegre? — Búcsúra mindig hazamegyek. Sok jó barátom él a faluban. Köztük Kopasz János szabómester, a gyerekkori cimborám. — Mit kívánsz magadnak, az ötvenéves Jancsi Pistának7 — Egészséget és még sok szerepet. — Rajongóid nevében én szintén ezt kívánom. MÁCS JÓZSEF dégek néha egy-egy koronával jutalmazták dalos teljesítményemet. Ez volt az első gázsim. Lencz György, a magyar tanítási nyelvű általános iskola tanítója is el-eljárt meghallgatni. Észrevette bennem a tehetséget. — S az iskolában? — Jó tanuló voltam és jó énekes. Második osztályos koromtól az iskola gyermekkórusában énekeltem. — Jó gyerek voltál? — Nem mondhatnám. Pajkos voltam. Minden rosszban részt vettem. Hatéves koromban például már cigarettáztam. — Mi történt veled az elemi iskolai évek után? — Gimnáziumban és kereskedelmiben érettségiztem Nyitrán. A gimnáziumban volt zenei nevelés, de a hegedüórákon kívül nem történt semmi. A nővéremtől örökölt hegedűt elég hamar meguntam, és eladtam. A kereskedelmi nyújtott több lehetőséget. Volt ott egy jó énekkar. Ladislav Korček vezette. Egész Szlovákiát bejártam a hetventagú énekkarral. Az iskolai ünnepélyeken már mindig szólót énekeltem. — Mondd el egyik élményedet erről! — Először betyárdalokkal mutatkoztam be, és soha nem voltam lámpalázas. Akkor azonban több iskola tanulói előtt daloltam. Mikor bekonferáltak, nagy tapssal fogadtak a diákok. A szivem a torkomban dobogott. El akartam szaladni. A tanár kergetett vissza a kulisszák mögül. Aztán ... igen nagy sikerem volt. Másnap minden tanár megdicsért az osztály előtt. Kár lenne, ha nem választanám a dalos pályát magamnak! — Volt már példaképed? — Igen. Janko Blaho mestert utánoztam. Később, a Zeneművészeti Főiskolán tanítványa lettem! Sokat tanultam tőle. — Mit értesz azon, hogy később? Nem mindjárt érettségi után? — Akkor még nem volt teljes az elhatározásom. Szüleim se rajongtak a zenei pályáért. Apám nemegyszer mondta, Blahonak könnyű, jogász, ha elveszti a hangját, van mihez kezdenie. Neked még tanulnod kell! 1949-ben leérettségiztem, és Pöstyénben (Piešťany) könyvelő és gyorsíró lettem. De talán még egy évig se. Legutóbb Magyarország felszabadulásának bratislavai ünnepi estjén hallottam először magyarul énekelni. A városi művelődési ház egyik termében. A Bánk Bánból énekelte a Bordalt. Szépen zengő, a hallgatóságot lenyűgöző mély bariton hangon. Az egész termet betöltötte gyönyörű hangja. Aztán személyesen féli (Tomášov) házában találkoztunk. Amikor feleségéről, Goda Marikáról írtam riportot. Akkor ismerkedtünk meg tulajdonképpen. Jancsi Pista tizenhárom esztendeje a bratislavai Nemzeti Színház tagja. Sokszor élveztem a hangját és játékát elsősorban a vígoperákban. Ö lett számomra a felejthetetlen Bartolo Rossini Sevillai borbélyában, Mozart Figaro házasságában, Paisiello Sevillai borbélyában és Variam Borisz Godunov híres áriájában. Emlékszem főszerepére a Don Pasqualeban. A közönség hálás szívvel tapsolt az egyformán nagyszerű énekművésznek és színésznek. — A buffa-szerepekben érzem magam leginkább otthon. Bellini Normájában Orovesot énekeltem. Andrašovan darabjában Krieg doktort. — A Nemzeti Színház sokszor szerepel külföldön. Hol jártál legutóbb? — A moszkvai Nagyszínházban. Minden énekes álma, hogy legalább egyszer ott énekeljen. Saljapin öltözőjében öltözköd tem. — Hová készülsz jelenleg a Nemzeti Színházzal ? — November végén Hollandiában és a Német Szövetségi Köztársaságban vendégszerepelünk. Olaszul tanuljuk be a Figaro házasságát. Karácsonyra térek viszsza, mint Télapó. — Nyár elején a rossz nyelvek azt híresztelték rólad, hogy beteg vagy. — Ez nem igaz. Jól érzem magam. Örülök az új szerepeimnek. Az inkvizitort éneklem majd a Don Carlosban, Lucifert pedig az Ördög és a Katiban. — Engedj meg egy furcsa kérdést. A prózai vagy az operaszínész munkája a nehezebb? — Azt hiszem, hogy az operaszínész munkája koncentráltabb. Játszani és énekelni kell egyszerre! — Ötvenéves vagy. Mi a titka a jó hang megőrzésének? — Pihenés, alvás, jóltápláltság. A bohémélet a mi pályánkon nem jöhet szóba. — Szép pálya s nehéz pálya? — Hát... naponta kell gyakorolni. Két nap kiesés már baj. Alig behozható. — Hovávalósi vagy? — Nyitraegerszegre. Négyen voltunk testvérek. Valamennyien jó fülűek, jó hangúak. Apollónia testvérem (már nem él) zongorázott és hegedült. A bátyám nótás kedvű volt. Harmincegy éves korában meghalt. Margit nővérem még él, ötvenöt éves. Férje tagja volt a nyitraegerszegi dalárdának. Édesanyám is szeretett énekelni. Szép alt hangja volt. Édesapám viszont nem volt nótás kedvű. Morcos ember volt. — Hány éves korodtól énekelsz? — Már kétéves koromban sok mindent énekeltem. Tiszta, szép szopránt. A ven-
