A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-29 / 48. szám
Az októberi napsütésben, a sétány padján üldögélve három srác hajol a gyufaláng fölé. Megszokottságot sejtető, magabiztos mozdulatokkal, mélyet szippantva gyújtják meg cigarettáikat. Úgy tizenhárom-tizennégy évesek lehetnek. Egyikük otthon, a szüleitől cseni el a cigarettát, a másik a havi ötven koronát jelentő zsebpénzéből csípi le a cigire valót, a harmadik „majd legközelebb visszaadom" alapon kötött alkalmi kölcsönök révén jut az élvezettel szívott, füstölgő dohánysodormányhoz. A cigarettázó bakfisok — a szülői és pedagógusi szigor elől bujkálva — többnyire zugcigisek ... Egy-egy mellékhelyiségben, kapualjban, tárt ablakok mellett suttyomban a lányszobában; a bátrabbak pedig egy-egy kóla vagy gyümölcsszörp mellett az eszpresszók félreesőbb sarkában fújják magabiztos pöfékeléssel a gomolygó füstfelhőket. Egyetlen röpke hét alatt húsz-huszonöt gimnazista korú lányt kérdeztem meg: mi a véleményük cigarettaügyben? „Úgy hallottam, árt az egészségnek, de úton-útfélen mindenki dohányzik!" „A dohányzás megnyugtat és beszélgetés közben is jobban telik így az idő!" „Aki cigarettázik, az nem hajlamos az elhízásra és a cigizés a fiúknak is imponál ..." — kaptam kisebb-nagyobb fogalmazásbeli különbséggel, lényegében ugyanazokat a válaszokat. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felhívása értelmében a dohányzás elleni harc napjaink talán legégetőbb egészségügyi problémája. Joggal merül fel hát a kérdés: valójában hogy is állunk cigarettázás, pipázás, esetleg szivarozás dolgában ? Kétségtelen, hogy a bodor füst eregetése — világszerte — egyre nagyobb tömegek, köztük mind több fiatal, egészségét rongáló szenvedélye. És bár tényleg világjelenségről van szó, elrettentő példaként — sajnos — nem kell a szomszédba mennünk, hanem bátran támaszkodhatunk hazai adatokra is. Míg 1946-ban „csupán" 9 milliárd cigaretta fogyott el nálunk, addig 1975-ben már több mint 27 milliárd! Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egy személyre eső cigarettafogyasztás — gyermekeket is beleszámítva — évente csaknem kétezer darab, ami a világranglista harmadik helyét biztosítja számunkra. Egy közelmúltban megvalósított szlovákiai felmérés adatai szerint a felnőtt korú népességnek csaknem ötven százaléka dohányzik rendszeresen. A dohányzás ártalmainak azonban a lakosság sokkal nagyobb hányada van kitéve, hiszen a nemdohányosok között rengetegen vannak az olyanok, akik például a munkahelyükön naponta több órát is kénytelenek eltölteni egy-egy telifüstölt helyiségben. Ha ehhez a dohányzó szülők gyermekeit is hozzáadjuk, akkor bizony könnyen rájövünk, hogy gyakorlatilag a népesség zöme állandóan ki van téve a dohányzás egészségkárosító hatásának. Ugyanez a felmérés mutatta ki azt is, hogy az utóbbi esztendőkben aránylag kevesen: a rendszeres dohányosoknak mindössze tíz százaléka tudott végérvényesen leszokni káros szenvedélyéről. A dohányzás, a dohánytermelés eredetét annak őshazájában: Amerikában kell keresni, ahol már a Kolumbus előtti időkben elterjedt. Európában a kedélyes füsteregetés gondolatának népszerűsítése főként Jean Nicot lisszaboni francia nagykövet nevéhez fűződik, aki az 1500-as évek derekán Brazíliából hozott dohányt, amelynek szívását akkoriban nemcsak élvezetesnek, de gyógyhatásúnak is tartották. Az erős, csípős szagú, sárgásbarna leveleket a követről nevezték el „Nicotiana tabacum"-nak. Nem sokkal később virginiai telepesek elhozták Angliába az első csibukokat, úgyhogy most már nemcsak a füstölgő dohánysodormányok szívása és a tubákolás, de a pipázás is gyorsan elterjedt. Az egyik cigarettát a másik után szívó dohányosok közül minden bizonnyal ma már kevesen sejtik, hogy több országban a „pipázás és mindennemű füsteregetés" valamikor főbenjáró eretnekségnek, sőt, az ördöggel való cimborálásnak számított, amiért súlyos büntetés járt! Ez a gyakorlatban — enyhébb esetben — megkorbácsolást vagy pénzbírságot jelentett, ám voltak ennél sokkal brutálisabb büntetések is. Svájcban az 1600-as évek második felében például bebörtönözték a törvényszegő füsteregetőket, voltak uralkodók, akik a tetten ért dohányosok orrát vágatták le vagy a pipaszárral átütötték orrsövényüket; de az is előfordult, hogy halálbüntetés is járt e „kétes cimboraságért"! Érdekes viszont, hogy az illatos dohányfüstnek eredetileg gyógyító erőt tulajdonítottak, és egy francia orvos csupán a múlt század végén figyelt föl a pipázás és az ajakrák előfordulásának gyakoriságára. A cigaretta, mai alakjában, mintegy százéves: dohányzástörténeti feljegyzések szerint a krími háborúban török katonák csomagolták vékony papírtölcsérekbe az öszszemorzsolt dohányt. Gépi feldolgozása is a múlt században kezdődött, s azóta szüntelenül növekszik a dohányáruk kínálata. A világ cigarettatermelése az utóbbi évtizedben is jelentősen emelkedett és jelenleg mintegy négybillió darabot tesz ki! Hazánkban a legnépszerűbb dohánytermék a SPARTA. Két helyen: Kutná Horán és Spišská Bélán készül. Itt is, ott is gépek gyártják a népszerű cigaretta millióit. A gép tartályába csövön érkezik a dohány. Óriás fehér korongról cigarettapapír kígyózik a gép oldalára szerelt „nyomdához", amely vékony, nyomtatott betűkkel a papírra nyomja: SPARTA. Közben már hüvellyé formálódott, belekerült a dohány, a széle összeragadt és egyik végén ott a füstszűrő filter. Vékony fehér kígyóként kúszik a vágókés alá, ez milliméternyi pontossággal 8,5 centis darabokra vágja. A gép percenként ezernél is több cigarettát dob piacra — természetesen megfelelő csomagolás és szállítás után. Egyetlen gépen, egyetlen műszakban kereken félmillió cigaretta készül. Vagy ahogy a találó népnyelv tartja: koporsószög. Mert egyetlen cigarettában is mintegy ezerháromszáz olyan anyag mutatható ki, amelyeknek többsége külön-külön is káros a szervezetre! Hát még ha valaki hónapokon, éveken, évtizedeken át húszhuszonöt, vagy ennél is több fehér papírba csomagolt dohányrudacskát szív el naponta! ... Dr. Vladimír RANDUS, az SZSZK Egészségügyi Minisztériumának dolgozója így jellemzi a dohányzás ártalmasságát: — A cigarettában rejlő mérgező anyagok közül a nikotin, a szénmonoxid, a különböző izgató anyagok és a kátránytermékek a legveszélyesebbek. Ma már nyilvánvaló, hogy a dohányzás egyértelműen egészségrongáló vagy legalábbis veszélyeztető tényező, amely tartósan hozzájárul bizonyos betegségek kialakulásához, esetleg megakadályozza a gyógyításukat. A szívinfarktus, a magas vérnyomás, az érelmeszesedés, a hörghurut, a fekélybetegség, a rákos megbetegedések
