A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-29 / 48. szám
ÜNNEPSÉG MOSZKVÁBAN AZ OKTÓBERI FORRADALOM ÉVFORDULÓJÁN A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 63. évfordulója ünnepségeinek sorában kiemelkedő esemény volt a Vörös téren a hagyományos katonai parádé és a moszkvai dolgozók ezt követő felvonulása. A Lenin-mauzóleum mellvédjéről nézték végig a felvonulást a szovjet párt- és állami vezetők, valamint vendégként Mengisztu Hailé Mariam, az Etiópiái Ideiglenes Kormányzó Tanács és az Etióp Dolgozók Pártjának megszervezésére alakult bizottság elnöke (balról a második). A díszemelvényről Dmitrij Usztyinov marsall, honvédelmi miniszter (középen) mondott beszédet SZOVJET-OLASZ MEGBESZÉLÉSEK Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke november 11-én fogadta Emilio Colombo olasz külügyminisztert (jobbról). A megbeszélésen részt vett Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter (balról a második) KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND MIKULÁŠ BEŇONAK A köztársasági elnök a CSKP KB Elnökségének javaslatára Mikuláš Beňonak, a CSKP KB titkárának 50. születésnapja alkalmából a Köztársasági Érdemrendet adományozta. — A képen: Gustáv Husák gratulál a jubilánsnak a magas állami kitüntetéshez. CSEHSZLOVÁK-BOLGÁR KORMÁNYFŐI TÁRGYALÁSOK Ľubomír Štrougal csehszlovák miniszterelnök november 10—11-én baráti munkalátogatást tett a Bolgár Népköztársaságban. Szófiában szívélyes baráti megbeszélést folytatott Sztanko Todorov bolgár miniszterelnökkel (balról) a csehszlovák-bolgár kapcsolatok további fejlesztésének kérdéseiről, valamint néhány időszerű nemzetközi kérdésről GYŐZZÖN HELSINKI SZELLEME A nemzetközi helyzet fejlődése Európában és az egész világon ma is, mint korábban, a világ ellentétes erői kölcsönös hatásának az eredménye. Látni kell, hogy míg az egyik oldalon a szocializmus országai, Európa progresszív erői, a kommunista és munkáspártok, a békemozgalom és az összes haladó erők a béke megteremtéséért, a leszerelés megvalósításáért harcolnak, a másik oldalon az Egyesült Államok és egyes nyugati szövetségesei a hetvenes éveket megelőző hidegháborús szellemben a nemzetközi feszültség kiélezésére törekszenek. A szocializmussal szembeni ellenséges felfogásuk, politikájuk jelenlegi erőegyensúly megváltoztatására és katonai fölényre törekszik, hogy ezáltal lehetőséget nyerjenek dialógust folytatni az erő pozíciójából a szocialista országokkal saját stratégiai célkitűzéseik megvalósítása érdekében. Napjainkban a békeharc Európában és az egész világon bonyolult feltételek között folyik. A madridi előkészítő tanácskozásokon, s magán a találkozón a helsinki záróokmányból kell kiindulni. Ez a dokumentum politikailag kiegyensúlyozott, s következtetéseiben a résztvevő államok kölcsönösen megegyeztek és önkéntes elhatározásból írták alá. A szocialista országok véleménye, hogy ezzel összhangban kell az előkészítő tanácskozáson meghatározni a találkozó programját, a „játékszabályokat". Szükséges, hogy a tárgyaló partnerek kölcsönösen megvizsgálják a helsinki záróokmány összes pontját. Mivel nem lehet tárgyalást folytatni csak magáért a tárgyalásért, ezért a szocialista országok kezdeményezően azt szorgalmazzzák, hogy a résztvevők folytassanak tárgyalásokat konkrét megállapodásokról, gyakorlati intézkedésekről, amelyek további lépést jelentenének az öt évvel ezelőtt megkezdett úton; biztosítanák az enyhülés megkezdett folyamatát, állandósítanák a békés kapcsolatokat az államok között, erősítenék a biztonságot földrészünkön és javítanák a kölcsönösen előnyös együttműködés feltételeit. A szocialista országok azzal a szilárd meggyőződéssel ültek a tanácskozó asztalhoz a madridi kongresszusi palotában, hogy a megindult politikai enyhülést követnie kell a katonai enyhülésnek. Ez összhangban van a helsinki záróokmánynyal, amellyel az aláíró hatalmak kölcsönösen egyetértettek. A Szovjetunió álláspontja itt is, mint minden nemzetközi tárgyaláson konstruktív, világos és becsületes. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke nemrégiben kijelentette: „Mi készek vagyunk minden olyan intézkedés megtételére, amelynek célja a háborús konfliktus veszélyének csökkentése. Mi nem akarunk újabb halálthozó fegyvereket gyártani, őszintén kívánjuk a leszerelést, a fegyverkezés csökkentését." Elsőrendű feladat az elmúlt években megnövekedett háborús veszély csökkentése. Az amerikai imperializmus a pekingi hegemonistákkal együtt komoly próbának teszi ki a nemzetközi feszültség csökkentésének a kérdését. Európa békéje és biztonsága, a feszültség csökkenése nemcsak a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdése, nem csupán bilaterális probléma, ahogy azt az amerikaiak beállítani igyekeznek. E kapcsolatok a nemzetközi politika más kérdéseire is kihatással vannak. A bizalmatlanság elmélyülése és a feszültség fokozódása a két hatalom között egyben a két szembenálló társadalmi rendszer közötti feszültség fokozódását is jelenti. A mostani nemzetközi feszültség nem egyik napról a másikra keletkezett, így nem is múlhat el máról holnapra. Viszont ha nem vetnek gátat neki, csak fokozódhat és később nagy nehézségeket okozhat meggátolása. Az idén tavasszal folytatott szovjet—francia és a szovjet—nyugatnémet párbeszéd azt igazolja, hogy a párbeszéd lehetséges, sőt szükséges. E legmagasabb szintű tárgyalások azt mutatják, hogy további ilyen párbeszédre van szükség a kelet—nyugati kapcsolatokat illetően, áthidalva az utóbbi években bekövetkezett stagnálást. Erre jó alkalom nyílik Madridban. Az előkészítő tanácskozások azonban azt bizonyítják, hogy az itt uralkodó légkör még mindig nagyon fagyos, és mint az amerikai lapokból kitűnik, az amerikai kormány a múltban már oly sokszor csődöt mondott diplomáciai támadásra készül Moszkva ellen, sőt ahogy ezt a tengerentúlon oly nagy előszeretettel hangsúlyozzák, ezúttal ismét Moszkva felelősségre vonására készülnek. A népek biztonságát komoly veszély fenyegeti a nyugati hatalmak részéről, melyek szeretnék megbontani a világban kialakult erőegyensúlyt és a fegyverkezés fokozásával katonai fölényre szeretnének szert tenni, Európa és a világ népei jogosan teszik fel a kérdést, milyen eredmények várhatók Madridban. Nem titok — és ezt a helsinki záróközlemény határozatainak teljesítéséért folyó harc története is igazolja, hogy Washington sohasem támogatta az európai együttműködés fejlesztését, főként a biztonság kérdésében. Ezt mindenkor a saját európai érdekei veszélyeztetésének tekintette. Amerika mindig támadta az európai együttműködést, a feszültség enyhülését, amikor észrevette, hogy az akadályozza fegyverkezési politikáját. Ez ma sincs másként. Erre utalnak az amerikai lapokban a helsinki megállapodás aláírásának ötödik évfordulója alkalmából megjelent cikkek, valamint az Egyesült Államok vezetőinek nyilatkozatai. Most is arra készülnek, hogy Madridban támadást indítsanak a Szovjetunió és más szocialista országok ellen. Újból azzal a váddal akarnak előhozakodni, hogy szerintük a szocialista országokban nem tartják be, megsértik az emberi jogokat. Ezenkívül össze akarják kötni az európai ügyekkel az afganisztáni eseményeket és a Szovjetunió által a nemzetközi joggal összhangban Afganisztánnak nyújtott internacionalista segítséget. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyják, hogy éppen az Egyesült Államok az, amely ebben az esetben megszegi a helsinki záróokmányban rögzített elveket. Ma, amikor a nemzetközi feszültség fő tényezője a lázas fegyverkezés, az európai biztonság erősítése szempontjából elsőrendű kérdés a katonai enyhülés, a leszerelés. A helsinki záróokmányban lefektetett elvek támogatják a kölcsönös bizalom erősítését, a népek biztonságát és a leszerelést, s ösztönzően hatnak a katonai enyhülés megvalósítására. Helsinki szelleme tovább él mint a nemzetközi béke fontos tényezője. Most ezt a tényezőt további intézkedésekkel kell megerősíteni. PÉK VENDEL 5
