A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-22 / 47. szám

i&cNíiy/* {jtftnic* \ m A vxv , KtiUetn frfi'r^cttvó (X£ttlt&C fttVXlžS' ; színészi játékon is. Kivétel csupán Vörös Eszter (Ilma) és Pathó István (Balga) alakítása, akiknek játékában szerencsésen ötvöződik az Ízes humor valamiféle visszafogott lírával. Csongort Balkay Géza alakítja, akit sajnos eléggé gyakran elsodor a patetizmus és alakí­tásában több helyütt is összemosódik a becsület, a kételkedés, a hősiesség, a szerelem és a lemondás oly sokféle érzése. Hasonlóképpen Bodnár Erika sem tudja igazi tündéri lénnyé formálni Tündéjét. Szerel­mes lánynak még el-elhisszük őt, ám a bonyolultabb érzések mély megélésével — céltudatosabb rendezői vezetés híján — adósunk marad. Az előadás így vontatottá, a néző számára fárasztóvá válik, ezért a budapestiek vendégjátékának első napját záró taps is sokkal inkább a színháznak, mint a színpadon látott produkciónak szólt. Merőben más értékű taps jutalmazta Arnold Wes­ker egy nappal később látott nagyszerű színmüvének: „A konyhá"-r\ak előadását. Már önmagában a tény is örvendetes, hogy a Nemzeti Színház megszerezte ennek a London keleti negyedében született, édes­anyja révén részben magyar származású szerzőtől A konyha színpadra állításának jogát, hiszen valóban időszerű, minden mondatában izgalmas műről van Major Tamás délelőtti sétán a Hviezdoslav téren ^ \ S / ereken huszonhárom esztendeje volt ■ / §~,y legutóbb Szlovákia fővárosában a Bu­m, w \ dapesti Nemzeti Színház, ami körül- V S belül azt jelenti: a fiatalabbak csupán hírből hallgattak működéséről, hacsak a televízió jó­voltából nem látták néhány produkciójukat, vagy Bu­dapesten járva nem találtak személyesen alkalmat az ismerkedésre ... Akár így történt, akár úgy, lényegé ben teljesen mindegy; a lényeg viszont annyi, hogy a két baráti ország közötti kulturális egyezmény kereté­ben létrejött idei vendégjáték a bratislavai színházi élet egyik különösen rangos eseményének számított. Valamennyi előadásuk zsúfolt ház előtt zajlott. Sőt, a szinházrajongók egy-egy csoportja már a próbáikra is beosont a nézőtérre. MIKLÓSI PÉTER KÉT ESTE ÉLMÉNYEI Köztudott dolog, hogy minden élmény eleve kettős előjelű, azaz lehet kellemes is, kellemetlen is. Nos, a budapesti művészek vendégjátékának első napján látott előadás, Vörösmarty Mihály filozofikus-költői mesedrámája: a Csongor és Tünde bratislavai előadá­sa némi csalódást keltett. Vörösmartynak ez a másfélszáz évvel ezelőtt írt, az álmok világát idéző alkotása — minden költői szépsé­ge s gondolati mélysége mellett — szerkezetében laza, enyhén széteső mű. Különösen a meseszövésre, a cselekmény vázára vonatkozó megállapítás ez, hi­szen az egymást követő fordulatok gyakorta valóban csak a költői képzelet szeszélyes játékainak látszanak. Irodalmunk klasszikus költőjének rátermettségét iga­zolja viszont, hogy a puszta történés mögött húzódó gondolatok egy mesteri szerkezet szigorú rendszerét alkotják, melyben a jelenetek parabolisztikus párhuza­mossággal épülnek egymásra; ahol a hősök egyetlen, kozmikus méretűvé tágított nap alatt bejárják az egyetemesség költői világát. Sik Ferenc rendezése azonban többnyire csak a cselekményre koncentrált, az egyes epizódok kibontakoztatása, cselekményesí­­tett magyarázata azonban bizonyos fokú aránytalan Ságokat teremtett, ami miatt megbillent a gondolatok szerkezetének egyensúlya s megoldatlanok maradtak a mesének a történéshez lazábban kötődő elemei is. Bizonyos mértékig érezhetők ezek a problémák a 16 „Rengeteg szerepet játszottam ..." — mondja Agárdi Gábor Bodnár Erika szó. Mivel mifelénk eléggé ismeretlen drámaírónak számít Wesker, hadd mondjam el róla, hogy 1932- ben született London munkásnegyedében és színész szeretett volna lenni. Szülei azonban nem tudták a magas tandíjat fizetni, így a legkülönbözőbb munka­helyeken dolgozott: volt könyvügynök, bútorgyári se­gédmunkás, szállodai és éttermi konyhák alkalma­zottja, aztán szakmát tanult — cukrász lett. Mint azt címe jelzi: legsikerültebb darabja is ebben a környezetben játszódik. A sokféle nemzetiségű sza­kács, pincér, cukrász és mosogató más-más környe­zetből került a londoni Tivoli étterem konyhájába. Különböző sorsú emberek végzik itt a munkájukat, s

Next

/
Oldalképek
Tartalom