A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-22 / 47. szám
A stockholmi állatkertben élő majmok ugyanolyan csínytevők, mint másutt élő társaik. Ápolójuk, Jonas Wahlström azonban az ujja köré csavarhatja őket. Ez a két törpe selyemmajom (Callitrix jacchus) néhány órája jött a világra, de felnőtt korában sem nagyobb 15 centiméternél. Ennél kisebb termetű majmot nem ismer a tudomány. Japánban, Kobe városában (a városközpont és a nemrégiben létesített mesterséges úszósziget között) megkezdte próbafutását a „KCV" elnevezésű, hat kocsiból álló, számítógéppel vezérelt új városi vasút. A 6,4 km hosszúságú magasvasúti pályán közlekedő szerelvény óránként tízezer utast szállíthat, egy-egy kocsijában 75 ülőhely van. Felavatását 1981 márciusára tervezik. Marlene Dietrich és Greta Garbo ugyanabban a párizsi utcában lakik, ám egyikük sem felejtette el, hogy valaha riválisok voltak: nemcsak hogy nem látogatják egymást, de még köszönni sem köszönnek egymásnak. Egyébként Marlene 78. Greta pedig 74 éves. Afganisztánban nem létezik vasút: az egész közlekedést autóbuszokkal bonyolítják le. 4Víta Endelmanis ausztráliai szobrász kiállítása a csalódásig hasonlít egy divatbemutatóra: A Tasmania szigetéről származó művész manökeneken mutatja be alkotásait. A müvek kézzel sodort gyapjúszálból készülnek, és a felületes szemlélő horgolt ruháknak nézné őket. Ezek a „ruhák" azonban Ausztrália jellegzetes állatfajait jelképezik. A képen látható Goanna című mű egy Ausztráliában honos gyíkfaj formáját és színeit mintázza. APRÓSÁGOK Tejeszacskó Haladjunk a korral — mondja a közhely s valóban léptünk egyet előre, amikor a tejesüveget felváltotta a tejeszacskó. Na, ugye, hogy tejet is lehet zacskóban árusítani ? Arról nem is beszélve, hogy ha a zacskót keskeny szalagokra metéljük, lábtörlőt vagy padlószőnyeget készíthetünk belőle. Talán az üveg vagy pontosabban a palack annyiban volt előnyösebb, hogy vagy könnyebben kiönthettük belőle a tejet, vagy ha kedve szottyant az embernek friss tejre, csak a szájához emelte a palackot és jót húzott belőle. A palack raktározása és szállítása azonban bonyolultabb volt, és könnyen összetörhetett. A zacskós tej azonban nem törhet össze, az csak kilyukadhat, ha rosszul ragasztották a tasakot. Érdekes, hogy a zacskókat mindig rosszul ragasztják, eléggé nagy hibaszázalékkal, mert gyakran tapasztalom, hogy a tárolóban tejben fürdik a tej. Az is lehet, hogy a szállítás a ludas, s azért szivárog a zacskóból a tej. Ha kiszámíthatnák, országos viszonylatban mennyi tej szivárog el így, bizonyára hatalmas summa kerekedne belőle. A legnagyobb bosszúságot azonban akkor okozza a zacskó, ha gyanútlanul becsúsztatjuk a szatyrunkba s csak odahaza vesszük észre, hogy tejben ázik a liszt, a cukor, szóval mindaz, amit vásároltunk. A minap összement a tej. Sebaj, volt még két zacskóval. Lángra tettem azokat is. Összementek. Mi történhetett, hiszen az imént hoztam a boltból? Nézem, illetve nézném a töltés dátumát, de csak alaktalan pacát látok. Ember legyen a talpán, aki ebből megállapítja, hogy mai, tegnapi vagy tegnapelötti tejet vásárolt-e? Azóta is nézegetem az üzletben lévő tejeszacskókon a töltés dátumát, de csak fekete pacákat látok. Nem csoda, hiszen az igelitzacskó nem állja az egyszerű festéket. Le is kopik róla azonmód s marad az alaktalan paca. Reméljük, nem mindörökké. Felüljáró A felüljárók arra valók, hogy a forgalmas út fölött átjárjanak a gyalogosok. A Károlyfalutól fölfelé vezető útvonal a legforgalmasabbak közé tartozik, s mivel két oldalról lakótelepek terülnek el, nagyon is indokolt volt a felüljárók megépítése. Nem tudom, a felüljárókat elefántok vagy emberek részére tervezték-e, mert hatalmas monstrumok. A Jegorov téren például olyan a felüljáró, hogy hat teherautó elférne rajta széltében. De nem ez a lényeges, hanem az, hogy a felüljárókat alig-alig használja valaki. A Jegorov téren lévőt még csak használták, amíg az építkezések miatt el nem zárták a gyalogosok elöl, a pár száz méterrel feljebb lévőt azonban szinte senki sem veszi igénybe. Azért nem használják, mert nehéz rá felkapaszkodni, télen meg egyenesen életveszélyes. Nem is beszélve az öreg emberekről, akik meg sem kísérlik ennek a felüljárónak a használatát. Míg a felüljárók üresen ásítoznak, az emberek az országúton át közlekednek. „Jó megoldás." A felüljárók tehát közelről sem oldják meg az átjárást s bizony e nagyon is frekventált országúton könnyen történhet baleset. Annyi bizonyos, hogy célszerűbb lett volna az aluljárók építése, hiszen sokkal praktikusabbak és kényelmesebbek, s ami fontos — az öregek is tudják használni. A felüljárók építése belekerülhetett jó pár milliócskába. Arról nem is beszélve, hogy eléggé éktelen látványt nyújtanak. Száz szónak is egy a vége, ilyen fölösleges monstrumok építésével is el lehet herdálni a közvagyont. A nagy summákból arra viszont már nem jutott néhány korona, hogy egy „szárnyék"-ot építettek volna a Jegorov-téri villamos-megállóhoz, amely ott van az átjáró alatt. Bizonyára azt gondolták az illetékesek, hogy az átjáró alatt könnyebben elviselik a villamosra várók a tél szelét, hidegét, a havat és az ólmos esőt. Bizony jó volna, ha az itt didergő öregekre, gyerekekre is gondolna valaki. , D. Gy. LAPSZEL Anyám és a könyvkiadás — Miért kell neked folyton valakit bántanod? - állított nekem a minap jóanyám. Bántanom? — töprengtem el a szavain, hiszen — ha emlékezetem meg nem csal — eszem ágában sem volt, hogy bárkinek is belegázoljak — akár gondolatban, akár tettben — az önérzetébe, s még kevésbé a becsületébe. Béketűrő, jámbor ember lévén, távol áll tőlem az ilyesmi. Ám anyám csak nem tágított. — Hiszen megint megkritizáltál valakit — perlekedett velem. Ahá! Helyben vagyunk. Jóanyám arra a bírálatomra gondol, amit nemrégiben „követtem el" egy riportkönyv ürügyén. De hiszen én nem bántottam meg vele senkit; a könyv írójához az írás megjelenése után is ugyanaz a barátságféle fűz, mint annak előtte. — Akkor meg, ha igazad van, mi a fenének kellett azt a könyvet kiadni? — kérdezte erre jóanyám ártatlanul. Valóban, mi a fenének is? A dolog, igaz, nem ilyen egyszerű, morfondíroztam magamban, ám anyámnak mégsem tudtam mit válaszolni, mivel megértettem, hogy bármit is mondanék, a kérdése továbbra is kérdés maradna. Tóth László 9
