A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-12 / 28. szám
Hétesztendei anyaggyűjtés, válogatás és feldolgozás eredményeként a közelmúltban — 1979 végén — elkészült az Egyesült Államokban (a Freeman and Co. Kiadó gondozásában) két lowa-éllambeli egyetemi tanár — R. G. Kessel és R. H. Kardon — nagyszerű scanning-atlasza, amelynek felvételei gondos szerkesztésben veszik sorra az emberi test szöveteit és szerveit („TISSUES AND ORGANS: a text-atlas of scanning electron microscopy"). Mindegyik fejezete fény-elektronmikroszkópokkal és pásztázó elektronmikroszkópokkal készült felvételekből áll, viszonylag szűkszavú, de célratörő, ugyanakkor világos magyarázó szöveggel. Minthogy a scanning-eljárás feloldóképessége alatta marad a fény elektronmikroszkópénak (ugyanakkor lényegesen nagyobb, mint a fénymikroszkópé), az atlasznak csak kisebb része foglalkozik az intracellurális (sejten belüli) alaktannal, sajátos értéke azonban a kötetnek, hogy az egyes szövetek és szervek kapcsolatát az idegrendszerrel egységben ábrázolja. A remek munka nagy segítséget nyújt a szövetek és szervek működésének jobb megértéséhez, de — ezen túl — esztétikai élményt adva is felkeltheti-fokozhatja a biológia iránti érdeklődést. SZÖVETEINK SZÉPSÉGEI A pajzsmirigy hámsejtjei szabad felszínükkel kisebb-nagyobb üregek felé „tekintenek”. Az üregekben a kolloid-szerű anyag a pajzsmirigy-hormon: a tireoglobulin. A sejtfelszinen hormonszemcsék (SP) és sejthártya-csillószörök (Mv) sorakoznak. A vese egész működése megérthető ennek az egyetlen pásztázó-elektronmikroszkópos (SEM) felvételnek a segítségével. A veselebenyek (ILu) közötti erekből leágazó kis ütőér (Af) érgomolyaggá (Gi) csavarodik. Benne zajlik a vese működésének „lényege". Az elvezető ér (Ef) kalibere már jóval kisebb, ezért az érgomolyagban meg kell nőnie a hidrosztatikus nyomásnak. Forma és tartalom egysége a húgyhólyag nyálkahártyájának szerkezetében: a redőzöttség arra szolgál, hogy a szövet „kisimulhasson" s ezáltal a húgyhólyag a vizelet mennyiségének megfelelően táguljon, befogadóképességét változtatva igazodjék a vizelettermelődéshez. ízérző szemölcsök egy csoportja a nyelv háti felszínén (420-szoros nagyításban). A valóságban ezek a sejtegyüttesek — bennük az ízekre érzékeny idegvégződésekkel (Fi) — mindössze két-három milliméter hosszúak. A kép jobb sarkában: egyetlen szemölcs és környezete még erősebb (1215-szörös) nagyításban. A Jupiter gyűrűi Korábban csak a Szaturnuszt tartotta a tudomány gyűrűkkel övezett bolygónak, azóta már gyűrűket találtak az Uránusz és a Jupiter körül is. Az Uránusznak összesen nyolc gyűrűje van — úgy fedezték fel őket, hogy egy együttállás során a bolygó mögül előbukkanó csillagfény többször eltűnt, elhalványodott. A vékony és transzparens felépítésű Jupiter-gyürü sem figyelhető meg a Földről közvetlenül a Jupiter fényessége miatt. Csak a Voyager-i jelzésű • amerikai űrszondának sikerült először (1979 márciusában) lefényképeznie a Jupiter gyűrűjét, két hónappal később azután még pontosabb adatokat kaptak róla a Voyager—2 felvételeiből. A tudósok a Jupiter legfelső felhőrétege és a gyűrűk szegélye közötti távolságot 55 ezer kilométerre becsülik. A gyűrűk vastagságáról eltérőek a vélemények, csak annyi bizonyos, hogy anyaguk csupán néhány mikrométer nagyságú és eltérő módon keletkeztek, mint a Szaturnusz gyűrűinek anyaga. T. Owen, amerikai kutató szerint a gyűrűk anyaga a legbelső Jupiter-holdból, az Amaltheából és az lo-ból származik. Ez utóbbi nagyon aktív vulkanikus hold, számos tűzhányóval, amelyek másodpercenként egy kilométeres sebességgel több mint száz kilométeres távolságba lövellik ki anyagukat. Ez az anyag azután a Jupiter gravitációs vonzáskörzetébe jut, gyűrűszerűén épül fel és részben közvetlenül a Jupiterre zuhan. 18
