A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-25 / 43. szám
Bemutatkozom.. Amikor megkaptam a felkérést a Hét szerkesztőségétől, emlékezetemben visszapergettem eddigi tevékenységemet, megpróbáltam felfedezni azokat a gyökereket, amelyekből erőt és a kultúrához való szeretetet gyűjtöttem. Talán a hosszú téli esték családi éneklései, amelyekkel szüleim próbálták könnyebbé tenni a saját és a mi napjainkat? Megállók kisiskolás koromnál, amikor a szlovák nyelvű iskolában a tanítónk — akinek a szavaiból nem sokat értettünk — megpróbálta hangulatossá tenni a foglalkozásokat énekkel, versmondással és tánccal. Az általános iskola felső tagozatát, a 6—9. osztályokat Alistálban (Hroboňovo) végez-A Tramtária egyik jelenete tem. Ebben a faluban már az ötvenes években gazdag kulturális tevékenység folyt. Már ebben az időben, mint hetedikes tanuló jártam a szomszédos falvakat a CSEMADOK helyi szervezetének csoportjával. A szereplések sok élményt nyújtottak. Akkor még nem a tudatosság vezérelt, hanem a közönség tapsa volt számomra a legnagyobb öröm. Még diákkoromban szülőfalumban Bögellőn (Boheľov) műsorokat állítottunk össze, amelyeket az aratóknak mutattunk be. Összekötöszövegeket és csasztuskákat írtam. Dicsértem az élenjáró dolgozókat, de a hiányosságokat is pellengérre állítottam. Az előadásokon tombolt a tapsvihar, alig akartak leengedni bennünket a „színpadról". Ha visszatekintek ezekre az előadásokra, boldognak érzem magam, hiszen szórakoztattuk a munkában elfáradt dolgozókat. Amikor a Pedagógiai Középiskolába kerültem Bratislavába, mint diák tovább folytattam a kulturális tevékenységet: szerveztem, táncoltam, énekeltem a szülőfalumban. így teltek el szombatjaim és vasárnapjaim. Azt mondták, hogy színésznő lehetnék. Én viszont tanítónő szerettem volna lenni. Ez a vágyam teljesült is. E két hivatás közel áll egymáshoz. A tanító színész és rendező is. A tanítási óra sikere azon múlik, hogyan tudja megszervezni a tanítás menetét, milyen érzelmi és értelmi alapokra épít. Sok pedagógus ezt a képességét állítja a közösség szolgálatába. Amióta elvégeztem a tanítóképzőt, minden évben műsort tanítottam be vagy a gyermekekkel vagy a CSEMADOK-tagokkal. Irodalmi összeállításokat készítettem klaszszikus magyar költők műveiből. Szívesen emlékszem vissza azokra az időkre, amikor műkedvelőként főszerepeket játszottam Egri Viktor Házasság című színművében vagy Dávid Teréz Dodi című drámájában. Munkámban segít az egész család. Férjem szintén tanító, jelenleg a járási nemzeti bizottság oktatási szakosztályán mint tanfelügyelő dolgozik, sokat segít a kulturális tevékenység kibontakoztatásában. Közösen szervezzük az író-olvasó találkozókat. Nagylégen, ahol lakunk, már hagyományossá váltak ezek. A CSEMADOK helyi szervezetében találkozót szerveztünk többek között Ozsvald Árpáddal, Mács Józseffel, Lovicsek Bélával, Zs. Nagy Lajossal, Csontos Vilmossal és másokkal. A Május Irodalmi Színpad több mint 12 évvel ezelőtt kezdte meg tevékenységét. Rendszeresen szerepelünk az iskolai rendezvényeken, járási szakszervezeti napokon és a Csallóközi napokon. 1975 óta vezetem a csoportot. Két fiam, Feri és Zsolt is tagja az irodalmi színpadnak. Feri a zenei betéteknél működik közre, Zsolt pedig fantáziájával segít-1978-ban vettünk részt először az országos vetélkedőn, s azóta már I., II. és II. helyezést értünk el. Ezenkívül az idén elnyertük a Nöszövetség gútai (Kolárovo) helyi szervezetének a díját. Nem elsősorban a közönségre gyakorolt hatás, az elért eredmények nyújtják a munkámból fakadó örömet, hanem az, ha sikerül olyan fiatalokat felnevelni, akikben a gyermekkori élmények jó termőtalajra lelnek, s így a társadalomnak sokoldalú, az embert, a társadalmi tulajdont, a természetet védő és megbecsülő tagjai lesznek továbbfolytatói munkánknak. Öröm látni a csillogó gyermekszemeket egy-egy előadás után, hallani, ahogyan a szereplők őszintén bírálnak és a fellépéseken összpontosítanak. A versenyek nevelő jellege abban van, hogy az ifjúság megtanulja becsülni a mások munkáját, elbírálni saját teljesítményét, és átvenni a hasznos tapasztalatokat. Igen elszomorít, ha azt kell látnom, hogy nem objektív a teljesítményük értékelése. Az V. Dunamenti Tavaszról keserű szájízzel távoztunk, annak ellenére, hogy a 3. helyezést értük el. A bíráló bizottság véleménye ellen pedagógus lelkiismeretem lázad. Azóta is foglalkoztat az az indoklás, hogy az összeállítás — Miroslav Válek: Tramtarária című verseskötetéből készült — nem volt arányos a gyermekek életkorával. Mi az, amit a gyermekek nem érthettek meg? A közlekedési nevelést már az óvodában kezdjük, az iskolában folytatjuk. Talán az energiatakarékosság? A gyermek naponta hallja ennek szükségességét az iskolában, a rádióban, a televízióban, olvashatja a lapokban. Vagy a modern műszaki vívmányok? Az űrhajózás távol áll tőlük? Vagy — uram bocsá' — a korszerű táplálkozás elvei? Gondolom, a színpadon sem hagyhatjuk ki a lehetőséget, hogy játékosan, szórakoztatva neveljünk. Ha megtanítjuk szeretni, becsülni a múlt hagyományait, megismerni elődeink életét, miért elképzelhetetlen az, hogy napjaink időszerű kérdéseire is felhívjuk felnövekvő ifjúságunk figyelmét? Az iskolai irodalmi színpadi produkciókat meggyőződésem, nem szabad beskatulyázni, hogy csak ezt és így lehet tenni. Szükség van a további fejlődésre, az új lehetőségek feltárására. A Május Irodalmi Színpadnak minden lehetősége adott a munkához. Mind az iskola vezetőségétől, mind pedig a művelődési otthontól a lehető legnagyobb támogatást kapjuk. Munkámban iskolánk pedagógusai is segítenek. Főleg Nagy Erzsébet rendezőtársam, akivel hosszú idő óta együtt dolgozunk, aki megosztja velem a munkát s a siker örömeit. Nagy segítséget nyújtanak még Szeiff Ferenc, a művelődési otthon dolgozója és Molnár Erzsébet tanítótársam. Szabad időm nagy részét lefoglalja az iskolán kívüli munka. Ez számomra azonban csak kikapcsolódás. Azt, hogy a nagylégi általános iskola hírnevét elvitték a losonci, a trnavai, a nyitrai és a galántai járás tanulói, hogy évente a csoportokkal közös élményben van részünk a Dunamenti Tavaszon, annak a lelkes csoportnak köszönhetem, amely évről évre igényli és lelkiismeretesen végzi a munkát, a gyerekeknek, akik közül néhányan már a III. Dunamenti Tavaszon is ott voltak, amikor az első helyezést értük el. SZITÁSI ETEL 6
