A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-18 / 42. szám

HAGYOMÁNYŐRZŐ FALU Azt, hogy ök hagyományőrzők, többször és többen is elmondták azon az estébe nyúló délutánon, amikor Besenyőn (Be­­šeňov) jártam. S büszkék hagyományőr­ző voltukra, mert ugye vannak helyek, ahol már csak élesztgetni lehet a ha­gyományt. Náluk minden, ami a múlt­ban szép és nemes volt, a maga tiszta, érintetlen voltában átmentődött a mába. Továbbra is életük szerves része. A szokásaikhoz való ragaszkodáson kí­vül ennek talán az is oka, hogy a főútvo­naltól és az ipari körzetektől távol fek­szik a község. De nem állíthatjuk, hogy a világban végbemenő változásokról mit sem tudtak. A férfinép jelentős hányada ingázik: falujától távol, a messzi Bratislavában talált magának megfelelő munkát. Hozták-vitték a hírt. Még a vonatok, autóbuszok indulását is az ö jöttükhöz-mentükhöz kellett igazí­tani. A besenyői búcsú időpontját pedig a munkaadók is kénytelenek megje­gyezni, mert ugye ahhoz különböző szokások kötődnek, s ilyenkor az embe­rek szabadságot vesznek ki, — mon­dom, ez hagyományőrző falu ... Nagy munkában találtuk a Deszat­­házaspárt. Épp végefelé jártak a nagy­­takarításnak, így szívesen megpihentek s beszélgettek. Hogy miről? Természe­tesen a színjátszásról. Hiszen évek óta oszlopos tagjai a színjátszó csoportnak. — Mióta is játszunk színdarabot? — fordul Lajos a feleségéhez. — Pontosan megmondom, tizenkét éve — mondja Ilonka. — Te még régeb­ben, hiszen engem is te vittél közéjük. Méghozzá mindjárt főszerepet kaptam a Karikagyűrűben. De nehogy azt gon­dolják, hogy csak mi vagyunk, akik ré­gebben játszunk. Tanka Lajost, Recska Tibort, a fiatalabb Balogh Józsefet, Recska Dezsőt, Racska Imrét, Torna Ferencet, Botyánszky Terézt, Bakai Ve­ronikát, Hajdú Sándort, Tanka Árpádot, a Pintes- és a Mrúz-házaspárt sem szabad kihagyni. S persze téged sem, Julika — mutat kísérőmre. Halász Júli­ára, aki a CSEMADOK helyi szervezeté­ben a pénztárosi tisztséget tölti be. — Nagyon jól játszanak a fiatalok is — mondja Halászná. Igaz, hiába volna ilyen lelkes a csoport, ha a vezetőség nem biztatná, nem tartaná össze őket. Torna Ferenc, az elnök, annak ellenére, hogy szintén a falun kívül dolgozik s a hétvégét tölti csak itthon, mégis szakít szabad időt a kulturális munkára. Grosch István tanító személyében a CSEMADOK helyi szervezetének olyan titkára van, aki lelke, mozgatója az ál­landó tevékenységnek. Veszprémi Fe­renc pedig, aki szintén pedagógus, so­kat tett a citerazenekar megalakulásá­ban s persze más alkalmakkor is segít. íme az örökké hangoztatott igaz­ság: ahol a pedagógusok irányítják a kulturális életet, ott ennek valóban megvan a látszatja. Sokan példát ve­hetnének a besenyői tanítókról... Ten­­niakaró s eredményt felmutatni tudó pedagógusban pedig bővelkedik ez a hagyományőrző község. Furuglyás Er­­nőné. Margitka, előbb menyecskekó­rust majd egy egész folklórcsoportot hozott össze. — Nagyon aranyosak az asszonyok — mondja Margitka. — Ha most, a legnagyobb dologidőben hívnám őket próbára, akkor is eljönnének. Félreten­nék a házimunkát, a befőzést, a kerti munkát, de a próbán ott lennének. Hiszen olyan régen volt alkalmunk éne­kelni! Egyszer a pozbaiak meghívtak, ott felléptünk, azelőtt a Tavaszi szél... döntőjében. A kórust a Nöszövetség helyi szervezetének égisze alatt hívtuk életre, mert akkor még annak a funkci­onáriusa voltam. A böjti szokásokat viszont már mint CSEMADOK-csoport tanultuk be. Semmi sem változott. Az emberek, a tárgyak maradtak. Szerin­tem nem szabad különválasztani, hogy melyik együttes kié. A falu s kulturális élete egységes egész. A tanítónőnek nagyon igaza van. So­kat vét nemzetiségi kultúránk további fejlődése ellen, aki még azt a keveset is, amink van szét akarja darabolni. No de térjünk vissza a folklórcsoporthoz. Vegyes csoport: vannak benne óvo­dások, kislányok, nagylányok és felnőt­tek is, úgy összesen negyvenen-ötve­­nen. Közülük válogattam össze azt a néhányat, akik felléptek az idei Orszá­gos Népművészeti Fesztiválon Zselizen. Böjti szokásokat mutattunk be. Nagy munka volt összegyűjteni, színpadra vinni. Megőrizve a szöveg, a ruhák és a kellékek eredetiségét. Mindent egyedül, magamra hagyatottan, szakmai segít­ség nélkül kellett csinálnom. Bizony belefáradtam. Az is kedvemet szegte, hogy elmarasztaltak a szereplők hajvi­selete miatt. Ha valaki, aki nálam job­ban ért hozzá, szólt volna, bizpny mi is készítettünk volna megfelelő hajfonatot — legalább kenderből. A munka hevé­ben, a szerteágazó tennivalók sűrűjé­ben erről megfeledkeztem. Az is fáj, hogy egy csoport, amely egyszer már bebizonyította, mit tud, magára hagya­tottan éli tovább mindennapi megszo­kott életét. Foglalkoztatni kellene, fellé­pésekre hívni! Mert miért dolgozzon azután? A törékeny tanítónő kemény szavai mellbe vágnak. Hát ennyire eltékozoljuk értékeinket? Olyan bővében vagyunk a folklórcsoportoknak?! Sem ezen a kör­nyéken, sem a távolabbi vidékeken nem maradtak fenn másutt böjti szokások csak a székelyeknél. Még szerencse, hogy a kórus, amely az egésznek a magvát alkotja, él. A tizennégy-tizenöt asszonyból tizen min­dig tudnak időt szakítani a fellépésre. Aki nem jön el, az sem közönyből ma­rad távol. Betegség, gyász a leggyako­ribb okok. Gyönyörűen, két szólamban énekelnek az asszonyok. A kórus tagjai egyszerű asszonyok. A textilbolt meg a vegyesbolt vezetője, gyári munkásnők, a szövetkezetben — kertészetben, szőlészetben, dohányter­mesztésben — dolgozó asszonyok. A tanítónőn kívül is van köztük három­­gyermekes édesanya. A család, a napi gondok, a ház körüli teendők nemcsak a kórus, de a színjátszócsoport tagjait sem vonják el a kulturális tevékenység­től. Köztük is vannak többgyermekes családapák, akik csak hétvégén járnak haza, de a próbáról nem maradnak el. A már említett Grosch István pedagógus az, aki a csoportokkal foglalkozik. Szín­darabot, vegyesműsort tanít be. Min­den évben legalább egyet, de legutóbb kettőt is ... ő tartja össze az embere­ket, mert kell a jó szervező. Egy évvel ezelőtt alakult a citerazene­kar. A rendszeres gyakorlásnak meglett az eredménye. Részt vettek a Tavaszi szél... versenyen. Mindig sikerük van, ha fellépnek. Nemrég néptánccsoport alakult Besenyőn. Tanítani Majercsik Hilda jár ki hozzájuk Érsekújvárból (Nové Zámky). A kulturális tevékenysé­gen kívül mást is tesznek a besenyőiek. Például társadalmi munkával segítették felépíteni az óvodát és a ravatalozót. Sok szombatot és vasárnapot rááldoz­tak. A nemzeti bizottságtól kaptak egy régi családi házat. Nagy lett az öröm. Végre lett otthona a helyi szervezetnek. Van hol elhelyezni a könyveket, kelléke­ket. Van hol összejönni, megbeszélést tartani. A citerazenekar itt próbál. Szó­val otthonra leltek. Rendbehozzák kí­­vül-belül és büszkén mutatják az arrajá­­ró idegennek, szomszéd faluból ide lá­togató rokonnak: „Ez a miénk!” A to­vábbi hagyományőrzés, a néprajzi tár­gyak gyűjtésének, elhelyezésének lehe­tősége így vált közös gazdagsággá. FISTER MAGDA vitában felszólaltak a CSEMADOK KB osztályvezetői, valamint Both elvtárs, a CSEMADOK KB üzemi ellenőre, aki be­szélt a belső ellenőrzés fontosságáról, illetve a CSEMADOK-ban e területen szerzett tapasztalatairól. A kétnapos munkaértekezlet az egyes munkaterületeket érintő határo­zat elfogadásával ért véget. * * * Az 1980. szeptember 4—5-én megtar­tott országos titkári értekezleten hozott határozat, amely a következő feladatokat irányozza elő: Szervezeti élet: 1. Az évzáró taggyűlések előtt no­vemberben meg kell tartani a terv sze­rinti II. plenáris ülést, s ezen foglalkozni kell a CSKP KB 1 5. és az SZLKP KB ezt követő ülésén hozott határozatoknak a járás viszonyaira való lebontásával, ezek alkalmazásával. 2. Az évzáró taggyűlések előtt a helyi szervezetek elnökei részére iskolázást kell tartani. 3. Az évzáró taggyűléseket 1980. december 1 -tői 1981. január 31 -ig kell megtartani és arról a KB Titkárságára hetenként jelentést kell beküldeni. A helyi szervezetek újonnan megválasz­tott elnökeinek névsorát 1981. február 25-ig kell megküldeni a KB szervezési osztályának. 4. A tagsági illetményeket 1980. de­cember 10-ig 100 százalékosra ren­dezni kell. 5. A járási bizottságok titkárai 1980. szeptember 30-ig dolgozzák ki az 1981. évi költségvetés javaslatát és ezt küldjék meg a KB gazdasági osztálynak. 6. A járási bizottságok megkülön­böztetett figyelemmel és felelősséggel dolgozzák ki a járás szervezeti életére vonatkozó értékelést, hogy az valóban átfogó és reális képet nyújtson a járás helyzetéről, s hogy jó alapanyagul szol­gáljon a KB plenáris ülése beszámolójá­nak kidolgozásához. 7. A KB Titkársága az ősz folyamán egynapos iskolázást rendez a jb-titkár­­ságok ügyintéző dolgozói számára. Népművelés 1. A járási bizottságok a népművelé­si szak- és albizottságok 1981. évi munkatervét, valamint a bizottságok névsorát 1980 december végéig dol­gozzák ki és küldjék el a KB Titkárságá­ra. 2. Minden jb szervezzen évente 1 népművelési szemináriumot, továbbá az országos szemináriumokra biztosít­son hallgatókat. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom