A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-18 / 42. szám

Irodalmi színpadunk tagjai rendezőikkel a IV. Dunamenti Tavaszon Varga Lenke, az irodalmi színpad vezetője (Tóth Pál Gyula felvétele) Tulajdonkeppen bemutatkozunk, mert ketten vagyunk Pócsik Bélánéval. Mind­ketten magyar-szlovák szakos pedagó­gusok. Kettőnk közül a kolléganő a szerencsésebb, mert nagyobbára ma­gyar nyelvet tanít, nem két fia van, hanem két lánya és egypár évvel fiata­labb. Pócsikné Nyitrán lakik, én Nagy­­cétényben (Veľký Cetin), de naponta találkozunk, hisz a munkahelyünk kö­zös. Most még csak az egyik lányával utazik Céténybe, de egy év múlva már a kisebb is iskolás lesz, s akkor csak a férje marad napközben Nyitrán. Bár hetenként egy délutánt ö is itt tölt, minthogy iskolánk sakk-körének lelkes vezetője. Bemutatkozom... Én már húsz éve tanítok itt, és lassan 40 éves leszek. Ez az első működési helyem, és sajnos nagyon messze van Gömörtől, ahol a szüleim és testvéreim élnek. Hogyan is kezdődött a mi közös munkánk? Barátságunk alapja a közös érdeklődés: a könyv, a versek szeretete. 1973-ban emlékeztünk meg Petőfi szü­letésének 100. évfordulójáról. Úgy éreztük, nem elég csak az iskolában méltón megünnepelni. Ekkor szervez­tünk egy Petöfi-estet a SZISZ-tagokkal. Szép emlék! Lelkesek voltak a fiatalok és szívesen tanultak. Az emlékest jól sikerült. Az idősebbek is szívesen fo­gadták és hálásak voltak érte. Ez adta az ösztönzést. Aztán öt éven át Pócsik­né is, én is külön-külön rendeztünk. 1978-ban a szülői munkaközösség bál­jára Weöres Sándor verseiből összeállí­tást készítettem.. Féltem a bemutatótól, vagyis a fogadtatástól. A siker a vártnál nagyobb volt. A szülők felfigyeltek erre a számukra újszerű műfajra, az irodalmi színpadi produkcióra. Befogadták, megszerették. Tudomást szerzett mun­kánkról a CSEMADOK járási vezetősége is. Ök ösztönöztek, lelkesítettek, sőt beneveztek minket a gyermek irodalmi színpadok országos versenyébe. És jött a nagy öröm — az ünnep. Eljutottunk a IV. Dunamenti Tavaszra Dunaszerdahelyre. A mi zoboralji gye­rekeink csak néztek. Nem akartak hinni a szemüknek, no meg a fülüknek. Cso­dálkozva hallgatták, hogy ott minden gyerek magyarul beszél. El is mondták nekünk este, hogy ők még ennyi magyar gyereket együtt nem láttak. Se vége, se hossza nem volt a barátkozásnak, já­téknak, közös éneklésnek és a címek cserélésének. Az, hogy a gyermek irodalmi színpa­dok tavalyi szemléjén elsők lettünk, már „csak" ráadás volt. Ekkor lettem hivata­losan is a csoport vezetője. Hogyan? A rendezőtársam nevezett ki. És dolgoztunk tovább. A gyerekek örültek a próbáknak, szívesen jártak tanítás után, sőt fellépések előtt szom­baton és vasárnap is gyakorolni. Két egyforma próba nincs. Nem lehet. A gyerekek ötletesek, játékosak, találéko­nyak, mindig hoznak valami újat. Ha nem így lenne, ráunnának. Az ő örö­mük, játszókedvük, hálájuk és szerete­­tük nem engedi abbahagyni ezt a mun­kát. Mert a gyerekek hálásak, ha ját­szunk velük, ha hagyjuk őket játszani, verset mondani, énekelni kedvük sze­rint. Csak irányítani kell őket és persze foglalkozni velük. Nagyon hasznos fog­lalkozás ez számukra. Az irodalmi cso­port tagjai több könyvet olvasnak, több verset ismernek, értöbb szemmel nézik a televízió műsorait, véleményt tudnak nyilvánítani, bátrabbak, biztosabb a fel­lépésük — tehát teljesebb az életük. A ragaszkodásuk megható. íme egy pél- i da: Tavaly valahogy megfeledkeztem a születésnapomról. Késő délután erőtel­jes kopogást hallottam. Ajtót nyitottam és ott láttam a lépcsőházban az irodal­mi csoport néhány tagját. Szólni nem volt időm, mert ök már játszottak, ott a lépcsőkön. Együtt rendezték ezt az al­kalmi versekből összeállított kis műsort. Nem tudtam szóhoz jutni a meglepe­téstől és meghatottságtól. Megérezték. Mindnyájan hallgattunk. Csak aztán ad­­t ták át a virágot és ajándékot. Késő estig beszélgettünk, játszottunk, emlékez­tünk és terveztünk. A terv megvalósult, mert újabb iro­dalmi összeállítások születtek és keltek életre a gyerekek munkája nyomán. Lassan itt a szeptember. Új iskolaév, új tervek, célkitűzések. Jönnek a hosszú téli délutánok, a próbák, a közös foglal­kozások. Sok-sok délutánt töltünk majd együtt a gyerekekkel. A következő isko­laévben több időm is lesz a csoportra, hisz a nagyobbik fiam októbertől kato­na lesz, a kisebbik a bratislavai magyar gimnáziumba jár s csak a hétvégeket tölti itthon. Szerencsés helyzetben vagyunk a munkahelyünkön is, vagyis az iskolá­ban. Az igazgatónk messzemenően tá­mogat a tantestület tagjaival együtt. Jóságosak, segítőkészek, lelkesek. Csak egy dolog szomorít el. Nincs lehetőségünk fellépni az iskolánkon kí­vül járásunk magyarlakta falvaiban. Hisz egy-egy irodalmi színpadi összeállítás nem egész estét betöltő műsor, csak átlag 15—20 perces. És ezért nem hívnak meg sehová. Pedig szívesen mennénk, akár két összeállítással is. Meg sokszor az az érzésem, s hovato­vább a meggyőződésem, hogy az em­berek többségét elsősorban az anyagi­ak érdeklik. Módosodnak, gazdagodnak anyagiakban, de szegényednek szellemi javakban. Vagy csak én látom így? Nem tudom. Azt azonban hiszem, hogy ezek a gyerekek majd nem ilyenek lesznek. Nem lehetnek ilyenek, mert gazdagon indulnak. VARGA LENKE MUNKAERTEKEZLET A CSEMADOK KB munkaterve alapján a Központi Bizottság Titkársága kétna­pos munkaértekezletet tartott a CSE­MADOK székházában a KB titkárainak, oktatóinak, szakelőadóinak, valamint a járási és a városi bizottságok titkárainak részvételével. Az első napon meghall­gatták Lovicsek Bélának, a KB titkárá­nak beszámolóját az öszi-téli időszak fö feladatairól az egyes munkaterületeken. A szervezeti élet területén a legfonto­sabb, hogy a járási bizottságok igen nagy gonddal szervezzék meg az őszi plenáris üléseket, ahol megtárgyalásra kerül a Szövetség 1981. évi munkater­vének javaslata, az évzáró taggyűlések irányelve, valamint a CSEMADOK KB 8. plenáris ülésének határozata a CSKP KB 15., valamint az SZLKP KB azt követő ülése határozatainak lebontásáról Szövetségünk viszonyaira. További fon­tos feladat a szervezeti élet területén az évzáró taggyűlések megszervezése. Fo­kozottabb figyelmet kell fordítani az évzáró taggyűléseket megelőző előké­szítő ülések megtartására, ahol megtár­gyalják a helyi szervezetek vezetőségé­nek összetételét. Tovább kell mozgósí­tani a járási bizottságok aktivistájának hálózatát, és teljes mértékben be kell őket kapcsolni az értékelő taggyűlések előkészítésébe. A népművelési munka területén az őszi-téli időszakban be kell indítani a járási bizottságok népműve­lési szakbizottságainak, illetve albizott­ságainak munkáját. Konkrét terveket kell kidolgozni, és a taggyűléseket a lehetőségek szerint előadásokkal kell egybekötni. Az amatör művészeti tevé­kenység területén már most el kell kez­deni a jövő évi országos rendezvények­re a csoportok felkészítését. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a meglevő csoportok tovább fejlődjenek, s ott, ahol erre lehetőség van, új csoportokat kell alakítani. A második napon a munkaértekezlet résztvevői meghallgatták György Ist­vánnak, a CSEMADOK KB vezető titká­rának beszámolóját a CSEMADOK Köz­ponti Bizottsága plenáris ülésének ha­tározataiból az apparátus dolgozóira háruló feladatokról és ezek teljesítésé­ről. A beszámolókat élénk vita követte, a járási bizottságok titkárai felszólalá­saikban nemcsak a járás területén elért eredményekre, de a munkájukat nehe­zítő fogyatékosságokra is rámutattak. A 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom