A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-11 / 41. szám
FEJFÁK A BODROGKÖZBEN ÉS AZ UNG VIDÉKÉN Egy táj néprajzi arculatának feltárása, megismerése közben elengedhetetlen, hogy teljes képet kapjunk először történelméről, társadalmi és gazdasági szerkezetéről, a változásokat előidéző eseményekről. Ismernünk kell a vidék népének helyét, kapcsolatait nemzeti egységében és viszonyulását a szomszédos más nemzetiségűekhez. A Bodrogköz és az Ung-vidék a honfoglalás előtt alig lakott hely volt. Egyrészt mocsaras területe miatt, másrészt mert az előző népcsoportok terjeszkedése dél, illetve nyugat felől már csak peremként érintette ezt a helyet. A honfoglaló magyarságnak viszont ez volt az első szálláshelye, az első megtelepedési területe a Kárpát-medencében. A lakosság összetétele azóta sem nagyon változott, hiszen a tatárdúlást kivéve más esemény nem kényszerítette kimozdulásra. A török hódítókat a Tisza vonala állította meg, a 14. században dél felé húzódó rutén (ruszin) népcsoport pedig megállt az Ung fölyónál. A vizek tehát nemcsak élelmet adtak bőven, hanem természetes védelmet is biztosítottak. Nem csoda hát, hogy jobban megmaradhattak azok az emlékek (dalok, szokások, hiedelmek, tárgyi emlékek), amelyeket még a Kárpát-medencén kívüli tartózkodás idejéből hoztunk magunkkal, s a Volga és az Ob mentén élő rokon népeinknél hasonló formában lelhetünk fel. Regölési dallamok, sámánisztikus gyógyítási módok, varázslatok, mesemotívumok utalnak erre. S ugyancsak jelentős emlékei ennek a kereszténység által üldözött, de ezer év alatt ki nem irthatott életmódnak a fejfák. Tudjuk, hogy a reformáció idejében (ami Sárospatakról, tehát erről a vidékről terjedt szét az egész magyar nyelvterületen) a „reformátusok kezdtek nem kereszt alakú sírjeleket használni és régies módon temetkezni". Ez a régies mód pedig a fejfa állításában nyilvánult meg a legjobban. Rokonnépeinknél is szokásban volt sámánoszlopot illetve sámánfát sámánlétrát állítani, amelyen a szó a mennybe száll, az Ég Urához, ahol a Nap és a Hold lakozik. Az égiekkel való érintkezés a sámán kiváltsága volt a totem vagyis a sámánfa ott állt a sátra előtt. Ilyen jelet tettek az elhunyt fölé is, hogy szelleme az égbe juthasson. Véletlen lenne hát hogy a szirénfalvi fejfák motívuma a kapufélfákon is megjelenik ? Bizonyos, hogy nem. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a két távoli, de szegénysége miatt hagyományaira jobban rászoruló, elzártsága miatt az idegen hatásokat nem érvényesítő Szirénfalva és Kisgéres községekben találjuk a két legegyszerűbb (s talán legeredetibb) fejfatípust. A közismert erdélyi fejfák olyannyira túldíszítettek, hogy jelrendszerük értelme időközben elhalványodott, csak a jelölt neme (hogy férfi vagy nő nyugszik a sírban) állapítható meg belőle bizonyosan. Bár ezen a vidéken sem ismerik már az egyes motívumok jelentését, hiszen az előzőek mintájára kopírozzák egymást, de éppen ez az utánzás biztosította a régebbi jelek fennmaradását Az előre hajló, felfelé szélesedő szirén falvi fejfákat ma is készítik. Csak az első fele díszített: közepén csónakszerű kiemelkedés három, hét vagy kilenc görönggyel. A felső, legszélesebb lapon a Nap és a Hold szimbolikus jelei láthatók. A rovások, illetve göröngyök száma összefügg a világ rétegeződésének számával, ahogyan azt a néphit megőrizte. Batytyánban rontás ellen kilenc fanyüvést és kilenc vasat kell összefőzni. Kövesden a Luca-napi derelyefőzéshez kilenc kútról kell a vizet hozni. Somihatnánk persze a példákat, de rendszeres gyűjtés és feltárás htján nem tudnánk minden területről beszámolni. Ez a munka is csak amatőr kezdeményezés, de ösztönzője lehet 23
