A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-11 / 41. szám
béreltem hozzá. Amikor a szövetkezetét megalakítottuk,két tehén, két tinó és egy pár ló állt az istállóban. — Nehéz volt lemondani róluk? — A földet nem sajnáltam, de a két szép csikót azt igen, mert azok olyanok, de olyanok voltak ... Meg aztán az az igazság, hogy nem is tudtuk, mi lesz, merre fordul a sorsunk. — És Bálint bácsi? — Én tizenöt hektár szántót vittem a közösbe, meg legelőt, meg az erdőt. Az állatokat is persze. Surrog alattunk a folyó. Már valamit apadt ugyan, de a veszedelem még nem múlt el. Lejjebb tehéncsorda legel az előttünk levő töltésszakasztól balra, ahol alig egy kilométeres részen két átszivárgást kellett betömni a napokban... — Én húsz év alatt egyetlen napot sem hiányoztam — szólal meg Lajos bácsi. — Négy évig kocsiskodtam, három évig sörét (hízómarhát) etettem és tizenhárom évig voltam csoportvezető. Egy nap szabadság nélkül. — Volt-e valaha ilyen aratás, mint az idei ? — Hasonló előfordult, de ennek még nincs vége. — Ha jönne ránk két felhőtlen nap, szárítani se kellene a gabonát, csakhogy a felhőtlen napok késnek. 4 Döcögünk a töltésen. Vagy egy kilométernyi út után megállók a bekötöútnál. Lám, itt a fabódé, amelynek az ajtaját jó három évvel ezelőtt ketten igyekeztünk kinyitni, hogy a halászathoz szükséges szerszámokat levihessük a vízhez. Bezzeg most a víz jött idáig, s a halászcsónakok itt vannak kikötve a töltés mellett. Vajon lent az erdő mellett a szégye felett áll-e a gereggye? Vagy odébb a nekcsét nem sodorta-e el az áradat?! Zéténynek fordulunk, hogy megnézzük: dolgoznak-e a kombájnok. Ahogy közeledünk a búzatábla felé, látni, hogy ott vannak, de — állnak. A nehéz gépeket még nem bírja el a felázott föld. A búzatábla szomszédságában a Bodrogközre jellemző szélhordta dombhátak. Ezek felé igyekszünk Illés Jánossal; Csikóska e dombsor, s az egykori vékei határ része. Ez a szövetkezet szőlészete. Közepén kis tó, a tó előtt a présház, alatta a borospince. S persze van itt egy szoba, amolyan irodaféle, ahol Juhász István a házigazda, aki a szőlészet felelős vezetője. — Húsz évvel ezelőtt, 1960-ban kezdtük meg itt a szőlő telepítését — mondja Juhász István — és jelenleg 48 hektár a termő szőlő. amelyben általában 30—40 szövetkezeti tag dolgozik. — Melyik év adta a legjobb termést? — Az 1976-os. Ekkor 71 mázsát szüreteltünk hektáronként. — Az idén mire számít? — Mit mondhatok erre? Egy része lefagyott a tavasszal, egy részét a hideg nyár „szüretelte" le előlünk. Más években ilyenkor már volt érett szőlőnk, most pedig a fürtök olyanok, mintha sőrétek volnának rájuk aggatva. Ha szép, hosszú, meleg ősz jönne, reménykedhetnénk. 5 Az egyesített szövetkezet elnöke Leczo István mérnök. Korábban a szőlöskei iskolagardaságban dolgozott. Úgy volt; hogy reggel találkozunk, de reggel hirtelen Terebesre kellett utaznia, s csak most érkezett vissza. S ahogy leülünk az irodában, mindjárt a dolgok sűrűjébe is vágunk. — Szövetkezetünk gazdaságilag kiegyensúlyozott — mondja az elnök. — Ez azonban nem azt jelenti, hogy nincsenek gondjaink. Mert vannak. Gazdasági és emberi vonatkozásban egyaránt. — Sorba vehetnénk ezeket, ha lehet ? — Miért ne lehetne? Ott kezdeném, hogy az egyesítés óta eltelt évek gazdasági eredményei eléggé különbözőek voltak. Például a búza termésátlaga 30-r42 mázsa között ingadozott. Az idén rekordtermés ígérkezett, de az utóbbi két hónap következménye, hogy ma azt mentjük, ami menthető. Egyébként az előbb említett hozamok az itteni talajviszonyok között jónak számítanak. A szántóföld 63 százalékán termesztünk gabonaféléiét. A 770 hektár búza mellett még 100 hektár árpa, 150 hektár kukorica és 100 hektár repce sorolható ide. Összesen 17 féle növényt termesztünk, ami a véleményem szerint sok,mert akadályozza a szakosítást. Márpedig nekünk a szakosítást kellene megvalósítanunk minél hamarabb. — Úgy tudom az állattenyésztésben ez pár éven belül megvalósul. — Meg kéne, hogy valósuljon. Negyven millió koronás beruházással istállót építünk 850 fejőstehén részére. A tejgazdaságot 1982-ben kellene beindítanunk. — Miért a feltételes mód? — Mert ez eléggé bonyolult feladat lesz. Jelenleg 550 darab szarvasmarhánk van, ezt kellene felgyarapítani, ami már önmagában sem egyszerű. Amellett ez bizony kevert állomány. Az új istállóba azonban olyan intenzív fajta kéne, amely gazdaságossági, de állattartási szempontból is megfelelne a követelményeknek. Ezek komoly kérdések, de én azért optimista vagyok, s bízom abban, hogy ennek a problémának a megoldásában a járási szervek is segítenek majd. — Említette, hogy az egyesítés után a gazdaságiak mellett voltak más vonatkozású gondok is. — Voltak, s helytelen volna, ha azokat elhallgatnánk. Három falu — három közösség volt. Azt is mondhatnám, hogy jól összehangolt közösség, hiszen a gazdasági eredmények is ezt igazolták. Az egyesítés után törvényszerűen bizonyos fokú átszervezésre került sor, ami ezeket az előbb említett közösségeket is érintette. Előfordult, hogy az egyik faluból nem akartak átmenni a másikba dolgozni. De mondom, ezek a gondok közvetlenül az egyesítés után merültek fel. Azóta ezt a kérdést sikerült megoldanunk. A tagságot autóbusz szállítja a munkahelyre, s az üzemi konyha és étkezde segítségével pedig az étkeztetést is megoldottuk. Mára, ha vannak is még érdes felületek, a három falut a szövetkezeten belül egy közösségnek tekinthetjük. GÁL SÁNDOR A szerző felvételei
