A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-04 / 40. szám
60 éves a Rudé Právo Szeptember 12-én a prágai Lucerna nagytermében ünnepi ülést tartottak a Rudé Právo megalapításának 60. évfordulója alkalmából. Az ünnepi ülésen részt vett a CSKP KB küldöttsége, Gustáv Husák főtitkár vezetésével. Az ünnepi beszédet Vaszil Bifak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára mondta. — A képen: az ülés díszelnöksége, az első sorban jobbról — Oldrich Švestka, Gustáv Husák, Jan Fojtík, Vaszil Biľak és Mikuláš Benő elvtársak Az etióp forradalom 6. évfordulója Addisz Abebában szeptember 12-én katonai díszszemlével és a dolgozók felvonulásával ünnepelték meg az etióp forradalom 6. évfordulóját. — A képen: Mengisztu Hailé Mariam, az ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke a diszemelvényen, balról Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, az ünnepség díszvendége Katonai hatalomátvétel Törökországban Törökországban puccsot hajtott végre a hadsereg. Az egyes fegyvernemek parancsnokaiból álló hattagú Nemzetbiztonsági Tanács, a legfelsőbb hatalmi szerv élén Kenan Evren tábornok, vezérkari főnök áll, aki a köztársasági elnöki tisztséget gyakorolja. A katonai vezetés célja: „Az ország integritásának megőrzése, a nemzeti egység fenntartása, a polgárháború és a testvérháború megakadályozása ..." — hangoztatja a hatalomátvételt bejelentő közlemény. A Nemzetbiztonsági Tanács betiltotta a politikai pártok és a szakszervezetek tevékenységét, a pártok vezetőit „védöörizetbe” vették, a nacionalista pártok és a szélsőséges terrorszervezetek vezetőit bíróság elé állítják. — A képen: katonai ellenőrzés Istanbulban Koszorúzás A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottságának képviseletében dr. György István, a KB vezető titkára és Lovicsek Béla, a KB titkára Bratislavában megkoszorúzta Nagy Gyulának, munkásmozgalmunk kiemelkedő személyiségének mellszobrát, 105. születési évfordulójának alkalmából (Prandl S. felvétele) (ČSTK bel- és külföldi képszolgálata) FELADAT AZ EGYSÉG MEGTEREMTÉSE A forradalom hulláma, a nemzeti felszabadító harc szele egyre erőteljesebben érinti az amerikai kontinenst is. Az elmúlt hónapokban Latin-Amerikához hasonlóan egyre több hír érkezik arról, hogyan bontakozik ki egyre élesebben Közép-Amerikában a néptömegek ellenállása a fennálló diktatúrákkal szemben. Ezzel párhuzamosan nő az Egyesült Államok érdeklődése is e térség iránt, és szeretné meggátolni, hogy valami hasonló történjen, mint az elmúlt évben Nicaraguában. Az a félelem, hogy a nicaraguai népi forradalom elérheti a további közép-amerikai országokat. El Salvadort, Hondurast, Guatemalát, egyre nagyobb fejfájást okoz azoknak, akik alig tíz évvel ezelőtt a megbolygathatatianság övezetének tartották e térséget. A nemzeti felszabadító mozgalom világméretű előretörése, valamint a nicaraguai forradalmi győzelem félelmet kelt azokban, akik a vele szomszédos országokban a dolgozók kegyetlen kizsákmányolásából növelik feneketlen zsebeiket. E félelmet még csak fokozzák a salvadori események, ahol a politikai megfigyelők nézete szerint olyan politikai helyzet van kialakulóban, hogy az ország a polgárháború szélén áll. Magában Washingtonban is egyre jobban érlelődik az a meggyőződés, hogy a salvadori eseményeknek súlyos következményei lehetnek egész Közép-Amerikára. Pedig a Fehér Ház urai egy percig sem vágyódnak az után. hogy megismétlődjenek a nicaraguai események. Ezért különféle terveket szőnek az ebben a térségben levő politikai befolyásuk, hatalmuk, gazdasági fennhatóságuk megőrzése érdekében. A cselszövések rendszerébe tartozik, hogy milyen politikát alkalmazzanak ezen országokkal szemben. Erre a feleletet a Christian Science Monitorban találjuk meg, mely egyik számában azt írja, hogy az Egyesült Államok salvadori szerepe azt mutatja, hogy Carter kormánya a nicaraguai események benyomása alatt igyekszik hamarabb, mint Nicaraguában támogatni a mérsékelt erőket azzal a céllal, hogy a politikai ingát valahol középtájon megállítsa. Ha ez sikerül — írja a lap —, a salvadori események nagymértékben befolyásolhatják a politikai robbanás mérséklését Hondurasban, Guatemalában, melyek alvó politikai vulkánt képeznek. Az ilyen politikai tervezés, a mérsékeltebb rendszerek létrehozására készített koncepciók célja Közép-Amerika nemzeteinek az elaltatása, valamint a diktatúrák, a terror és üldözés által kifáradt középrétegek megnyerése. A salvadori hazafias és demokratikus erők azonban nem dőltek be az álréformok jelszavainak. Tovább folytatják a harcot a demokrácia megteremtéséért. Az elmúlt hónapok igazolják a legkézzelfoghatóbban, hogy a Washington által diktált új politika, mely mérsékeltebb katonai-civil kormánnyal számolt, megvalósíthatatlan vad terror és üldözés nélkül. Jellegzetes, hogy az Egyesült Államok, mely oly nagy előszeretettel harcol az emberi jogokért az egész világon, egy szóval sem ítéli el a salvadori véreskezü gyilkosokat, sőt ellenkezőleg, egyre nyíltabban támogatja a salvadori gyilkosok büntető expedícióját. A baloldali és demokratikus erők harci igyekezetének fokozódása figyelhető meg más közép-amerikai országban is, elsősorban is a legfejlettebb közép-amerikai országban, Guatemalában. A kormánykörök a számukra kedvezőtlen belpolitikai események következtében egyre gyakrabban nyúlnak a megfélemlítés és terror eszközéhez. Mint a guatemalai kommunisták hangsúlyozzák, a katonai diktatúra egyre fokozódó fasizálódása csupán egy azon eszközök közül, melyek célja meggátolni az egyre erősödő népi ellenállás kibontakozását. megmenteni a földbirtokosok és az imperializmus hatalmát. Hasonló a helyzet a további közép-amerikai országban, Hondurasban is. Az 1972-ben hatalomra jutott reformista katonai rendszer véget vetett a hagyományos néppárt-rendszernek. Az 1975-ben hatalomra jutott ezredesek rendszere a még meglevő demokráciát is felszámolja. Ma ebben az országban is terrorral számolják fel a legkisebb megmozdulást is. A kialakult hatalmi rendszer válsága Közép-Amerikában egyre inkább érinti az egyes osztályokat és a lakosság rétegeit. A burzsoázia egyes rétegei attól függően, részt vesznek-e a dolgozókat sújtó terrorban, vagy nem, támogatja a létező diktatúrát. vagy ellene van. A legfontosabb azonban, hogy nő a munkásosztály öntudata, egysége, és egyre gyakrabban vesz részt a rendszerellenes megmozdulásokban. A közép-amerikai országokban a politikai struktúra demokratizálódása nagy mértékben hozzájárulhatna a szociális és gazdasági válság enyhüléséhez. Látni kell azonban, és ezt teljes mértékben tudatosítják az uralkodó körök is, hogy ez kiélezné az ellentéteket a kormánykörökben, hozzájárulna a reakciós katonai körök elszigetelődéséhez, elősegítené a dolgozók, egységének megerősödését, a demokrácia védelmét, és ezért még a legmérsékeltebb reformista törekvések is az uralkodó osztályok éles ellenállásába ütköznek. A mély demokratikus átalakulásért folyó harc Közép-Amerikában csakis diktatúra- és imperialistaellenes forradalom alapján lehetséges, mely elsöpri a véres katonai rendszereket, annak minden intézményét és megoldja az egyes nemzetek problémáját. Ebből kiindulva szükséges, hogy a legszélesebb néptömegek aktívan részt vegyenek ebben a harcban, és lehetővé tegye a tényleges demokratikus kormányok megalakulását és növelje a dolgozók részvételét az ország irányításában. A közép-amerikai forradalmi harc tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a demokratikus erők egységéért folytatott küzdelemben a legnagyobb fokú rugalmasságot és körültekintést kell alkalmazni. Az a kérdés, hogy ki fogja irányítani a változások folyamatát és mi lesz a tartalma. A politikai inga, melyet az Egyesült Államok a mozgás felénél szeretett volna megállítani, egyre inkább balra tolódik el Közép-Amerikában. Az Egyesült Államok mérsékelt és erőszakos szekértolói Salvadorban, Guatemalában és másutt igyekeznek a mozgást erőszakkal, terrorral megállítani. A szomszédos Nicaragua forradalmi győzelme azonban azt mutatja, hogy semmilyen erőszak nem képes a forradalmi mozgalmat ezekben az országokban megállítani PÉK VENDEL 5
