A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-27 / 39. szám

Berlin eleste a többi fronton harco­ló német csapatok sorsát is megpe­csételte: a fasiszta Németország kép­viselői május 7-én Reimsben a nyu­gati szövetségesek, majd május 8-án Berlinben a szovjet főparancsnokság képviselői előtt kénytelenek voltak aláírni a feltétel nélküli fegyverleté­telről szóló okmányt. 1945. május 9-én véget ért a háború Európában. A Brandenburgi-kaputól visszafelé haladva az Unter den Lindenen meg kell állni a fasizmus áldozatainak em­lékhelye előtt. A homlokzatán dór oszlopokkal díszített klasszocizáló stílusú épületben van az ismeretlen ellenálló és az ismeretlen katona sír­ja. Vannak itt urnák is az áldozatok vérével átitatott földdel az egykori koncentrációs táborokból és a máso­dik világháború harcmezőiről. A te­rem közepén örök tűz ég a fasizmus áldozatainak emlékére. Az emlékhely A szovjet hősök emlékműve a Treptowi-parkban előtt a német néphadsereg katonái állnak díszőrséget. Berlin középpontjából, amely a há­borúban az angol—amerikai bombá­zások és az utcai harcok következté­ben csaknem teljesen elpusztult, de azóta rengeteg áldozatok árán újjáé­pült, utunk a Treptowi-parkba vezet, ahol a szovjet harcosok monumentá­lis emlékműve áll. A gyászoló anyá­nak a bejáratnál álló szobra az elvesz­tett fiait sirató szovjet hazát jelké­pezi. Márványtáblák és szarkofágok alatt 5000 szovjet katona alussza örök álmát. A háttérben magasodik a mauzóleum, rajta egy vöröskatona szobrával, aki egy megmentett né­met kislányt tart a karján. Lába alatt a széttaposott horogkereszt. Büsz­kén áll ott, győztesen, de teszi le a fegyvert. Míg bal karjával a német kislányt öleli magához, jobb kezében tartja a kardot — készen megvédeni azt, amiért bajtársai életüket áldoz­ták. Berlin és lakossága rengeteget szenvedett a második világháború fo­lyamán. Az épületeknek háromne­gyed része teljesen elpusztult vagy igen súlyos sérüléseket szenvedett. De eltakarították a romokat, s három évtized alatt újjáépült Berlin demok­ratikus szektora, a Német Demokra­tikus Köztársaság szép, modern fővá­rosa. Új városközpont épült fel, hely­reállították az Unter den Linden su­­gárutat és sok történelmi nevezetes­ségű, értékes épületet, új, korszerű lakóház-tömbök épültek a széles Karl-Marx-Alleén, s a teljesen újon­nan épült Alexanderplatz, a berliniek kedvenc Alexe, a világ egyik legmo­dernebb tere lett. Berlini körsétánkat mi is az Alexen fejezzük be. Kiszállunk az autóbusz­ból, hogy felmenjünk a tévétorony A fiait sirató Anya forgó kilátókávéházába, ahonnan be­tekinthető az egész sokmilliós világ­város, a lüktető élet a széles sugáru­takon, a Soree ezüstös csíkja, a mú­zeumsziget, a sok-sok történelmi ne­vezetességű épület, amelyek közül néhánynak a helyreállítása még ma is folyik. Leszállva a felvonóval, még megtekintjük a híres világórát, amely egyszerre mutatja a különböző zóna­időket. De még itt, a teljesen újonnan épült téren, ahol egyetlen kő sem idézi a második világháború borzal­mait, még itt sem tudunk megszaba­dulni azoktól a benyomásoktól, ame­lyeket a történelmi emlékhelyek, a még itt-ott látható háborús sebek keltettek bennünk. Egyre erősödik szívünkben a kívánság, hogy ez a világóra itt, Berlin közepén mindig a békés élet perceit, óráit, éveit mu­tassa. PAVEL HAŠKO Felvételek: Prandl (2) és arch. ÖKÖL JOG ? A nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban történt az alábbi eset: Ladislav K. heves szóváltásba keveredett a terhesség kilencedik hónapjá­ban levő feleségével. A családi perpatvar tárgya tulajdonképpen egy piszlicsáré apró­ság volt: a férfi éhesen jött haza a munkából és enni akart, de felesége arra kérte férjét, hogy bontson konzervet, mert napközben rosszul érezte magát s aznap nem főzött. Ladislav K.-t erre elfutotta a harag, vitatkozni meg követelődzni kezdett; majd annyira el­vakította a lobbanékony pulykaméreg, hogy megragadta a kezeügyében levő konyhakést és hasüregen szúrta feleségét! Az asszonyt azonnal kórházba kellett szállítani és csupán a gyors orvosi beavatkozás mentette meg az anya s az akkor még csak születendő gyer­mek életét, akit így idő előtt, császármet­széssel kellett világra segíteni. A durva, kí­méletlen férjet a bíróság elmegyógyintézeti kezelésre és ötesztendei szigorított börtön­­büntetésre ítélte. § Hasonlóképpen Dél-Szlovákiában tör­tént a következő bűnügy is. Csallóközcsütör­­tökben (Štvrtok na Ostrove), a hentesüzlet­ben dolgozott az akkor huszonnégy éves S. Rudolf, aki egy Félből (Tomášov) származó lányt választott élettársául. Élettársul a szó legszorosabb értelmében, mert a lány akko­riban még nem volt tizennyolc éves, így legföljebb korengedéllyel házasodhattak vol­na össze. A fiatal pár S. szüleinél lakott, de eléggé gyakran fordult elő közöttük kisebb­­nagyobb torzsalkodás. Az ilyen nézeteltéré­seknek általában az lett a vége, hogy a lány hazaköltözött a szüleihez. Úgy tűnik, hogy S. Rudolf volt a békülékenyebb természetű (vagy csak a lelkiismerete bántotta, ki tud­ja?), mert a hosszabb-rövidebb ideig tartó harag után általában ö kezdeményezett. El­ment Félbe s többnyire sikerült is rábeszél­nie élettársnőjét, hogy jöjjön vissza hozzá ... Egy alkalommal azonban S. kissé ittas álla­potban határozta el magát ilyen „hódítási" kísérletre. Amikor barátja motorkerékpárján a helyszínre ért, a lány szülei azonnal észre­vették, hogy a fiatalember enyhén mámoros állapotban van, és ezért letagadták gyerekük ott-tartózkodását. S. azonban úgy döntött, hogy dolgavége­­zetlenül, azaz asszony nélkül nem megy haza, ezért az utcán várakozott. Egy idő múlva arra lett figyelmes — amikor a bentiek már azt hitték, hogy régen elment —, hogy a lány szobájában villany ég. Újra berontott hát a házba, de most már nem hagyta magát eltanácsolni. Ellenkezőleg, fennhangon fenyegetődzött, hogy amennyi­ben a lány nem tart vele, akkor megkéseli. A fiatalember durva fellépése fölháborította a családot és válaszképpen ki akarták őt tessékelni a házból, ö azonban — valószínű­leg az italtól fölbátorodva — nem hallgatott a jó szóra, és egy vadászkéssel súlyosabbnál súlyosabb sebeket ejtett a lányon. A kíméletlen késelés szomorú következ­ményekkel járt: az egyik hátszúrásnál a kés pengéje a lány gerincét is megsebesítette, ami alsó végtagjainak azonnali bénulását okozta; de sebet kapott az arca, a tüdeje és testének más részei is. Amikor S. Rudolf kidühöngte magát, szótlanul sarkon fordult és mint aki dolgát jól végezte, egyszerűen hazahajtatott Csallóközcsütörtökbe, ahol bá­mulatos hidegvérrel a lemezjátszóba rejtette kését. Ügyét a Nyugat-szlovákiai Kerületi Bíróság tárgyalta, s tartós károsodást okozó tettét az ügyész gyilkossági kísérletnek minősítette. A büntető tanács, az egybehangzó tanúval­lomások és orvosszakértöi vélemények alap­ján, helyt adott az ügyészi vádnak, és S. Ru­dolfot tizenkét évi börtönbüntetésre ítélte. A vádlott fellebbezését s enyhítési kérelmét az SZSZK Legfelsőbb Bírósága elutasította. 5 Igaz, az alábbi eset már egy-két évvel ezelőtt történt Füleken (Fiľakovo), de ma is gyakori beszédtéma még ebben a csöndes zománcgyári városkában ... Michal M. néhány barátjával a füleki ven­déglők egyikében poharazgatott. Csakhogy nemcsak az ital volt fogytán, hanem a vidám társaság pénze is, úgyhogy a sokadik kör után már nem volt miből inniuk. M.-nek ekkor mentő ötlete támadt: fölugrott az asztal mellől s azt ígérte társainak, hogy fél óra múlva visszajön; ennyi időre van szüksé­ge, hogy egy ismerősétől pénzt kérjen köl­csön. Mi tagadás, be is tartotta szavát, sőt, talán egy fél óra sem telt bele és ő ha nem is készpénzen, de a söntéspultra dobott karóra árán rendelte az újabb „rundót". Hogy hon­nan szerezte az órát, arról nem nyilatkozott. Az igazság csak hetekkel később, a Besz­tercebányai (Banská Bystrica) Kerületi Bíró­ság tárgyalótermében derült ki. Michal M. egy korábbi ismerőse, egy idősebb, hatvan éven felüli férfi ajtaján kopogtatott be és szemtelenül pénzt kért az illetőtől. Amikor az nem akart kötélnek állni, M. kést rántott és több helyen megsebesítette a férfit, aztán lecsatolta annak karóráját és elszaladt a tetthelyröl... Kétségtelen, hogy gyorsan s határozottan cselekedett — de éppen ilyen határozottan döntött ügyében a bíróság is: visszaeső, már büntetett előéletű tettesről lévén szó, tizen­három évi fegyházbüntetést szabott ki Mi­chal M.-re, annak letöltése után pedig to­vábbi három évre pártfogói felügyelet alá helyezte őt. § Az erőszak, az ököljog, a késelés még a leghevesebb vita vagy a legszorultabb anyagi helyzet esetén sem érv. Bíróságaink nagyon szigorúan büntetik az ilyesmit — az állampolgárok biztonságát és testi épségét védve ezzel. Ennek a szándéknak megfelelő a törvénykönyvben szereplő büntetési „taxa" is: halálos kimenetelű gyilkossági kísérlet vagy egyéb testi sértés esetén a tettest tíz-tizenöt évi fegyházbüntetésre, vagy indo­kolt esetben halálra is lehet ítélni. „Csupán" egészségi károsodással vagy sérüléssel járó erőszakoskodás esetén nyolc évig terjedő börtönbüntetéssel sújtják bíróságaink a vád­lottakat. A tanulság mindebből, hogy a harag soha­sem jó tanácsadó; hogy józan ésszel és higgadtan viszont minden probléma meg­oldható. Aki mégis az ököljog mellett dönt, maga látja kárát. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom