A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-23 / 34. szám

Semmi-e a semmi? Amíg nem ismertük a nullát, közönséges halandó nagy számokkal nem tudott számol­ni. Európában' mégis nehezen barátkoztak meg a zéró fogalmával. Nem úgy Dél-Ameri­­kában, ahol a majáknak már évezredekkel ezelőtt volt a nullához hasonló számuk, ame­lyet a maguk képírásában csigaházzal vagy szemmel jelöltek. De felismerték a „semmi" jelentőségét a sumérok, a babilóniaiak is. Sőt, Kelet-Ázsiában éltek népek, amelyeknél a „semmi" ókori jele egy kis kör volt, tehát olyan ábra, amely már képileg is hasonlított a mi nullánkhoz. A mai értelemben vett nullát végül is az indiaiak alkották meg, ami nem véletlen, hisz köztudomású, hogy az arab számok is tőlük erednek, csak Arábián keresztül terjedtek át hozzánk. De míg az indiai brahminok már a IV. században alkal­mazták a nullát, Európa csak ' 1200 táján kezdett fölfigyelni rá, mi tagadás: gyanakod­va. Kontinensünk matematikusai a nulla is­meretében sem mertek nagy számokat leirni. Még az igazán kiváló matematikus Adam Riese is az 1000 X 1000 írásmódot használ­ta, ha egymilliót akart írni. A millió körül még a XVIII. században is folytak viták, a milliárd fogalma még sokkal később, csak a múlt század hetvenes éveiben nyert polgárjogot. Ma már megszelídültek a milliók, a minden­napi életben sem tudnánk meglenni nélkü­lük. Ám azért ne ítéljük el őseinket bátorta­lanságukért. A „semmi" nagy hatalom, és a nullák nagy tömegben valóban ijesztőek. Csak egyetlen példa! Egymillió másodperc nem egészen két hét alatt telik el, egybillió másodperc pedig több mint harmincezer év alatt. Pedig a millió és a billió között „csak" hat nulla a különbség ... GYÓGYNÖVÉNYEINK Hasznos, de veszélyes „szépasszony" A nadragulyát (Atropa) már az ókorban is ismerték. Antonius római hadvezér a Parthia elleni hadjáratról i. e. 36-ban azt írja, hogy a katonák már a gyökerekre is ráfanyalodtak, azokra is, amelyeket nem ismertek. Így akad­tak egy olyan gyomra, amely halált, kisebb adagokban idegbajt okoz. Ha valamelyikük csak parányi mennyiséget evett is belőle, elfelejtette, hogy addig mit csinált, semmire sem emlékezett. Ismeretes, hogy az egyiptomiak már ko­rábban is használták a nadragulyát fájda­lomcsillapítóként. A Mezopotámiában vég­zett ásatások során további adatokra buk­kantak. A Ninivében talált ékírásos táblákat Campbell Thompson angol tudós 20 évig tanulmányozta. Az irás megfejtése után uta­lást talált benne a nadragulya használatára. Az eltelt évezredek során többféle néven ismerték. Például: solanum furiale (veszett­séget okozó), solanum multiferum (halált hozó), solanum sommiferum (alvást hozó). Az elnevezések arról tanúskodnak, hogy már régen is jól ismerték a nadragulya gyógyító és káros hatását. Plinius a „solanum" elne­vezést „vigasztalóként" értelmezte, mivel a növény enyhítette a beteg fájdalmait. Görög nevét (Atroposz) a régi görög mito­lógiából kapta. A görög hitrege szerint min­den emberi élet egy fonalnak felel meg, s ezt a fonalat Zeusz görög föisten három lánya sodorja, nyújtja és elvágja. Atroposz nevű lánya az, aki ollóval elvágja az élet fonalát. A nálunk is használatos neve, a belladonna szép asszonyt jelent. Onnan származik, hogy a XVI. század olasz hölgyei a nadragulya nedvét szépítőszerül, a szempupilla tágítá­sára használták. A középkorban az epilep­szia, a szamárköhögés, és a különféle dep­ressziók kezelésére használták a nadragu­lyát. A nálunk is gyakran előforduló maszlagos nadragulya (Atropa belladonna) erősen mér­gező hatású gyógynövény. Különösen a gyer­mekeket fenyegeti nagy veszély, mivel érett pirosas bogyóit cseresznyének nézik. A mér gezés a szempupilla tágulásával, szájszáraz Sággal és nyugtalansággal jelentkezik. Ha az esetleges mérgezést sikerül idejében fel ismerni, az azonnali orvosi beavatkozás megmentheti a megmérgezett életét. A gyógyszeripar ma is igényt tart a nadra­gulya levelére és gyökerére. A leveleket júli­usban kell gyűjteni, virágzás előtt. A gyöke­reket pedig ősszel, szeptemberben és októ­berben. A szárítás árnyékban és gyorsan történjék. Szárítás után mind a két növény­rész szagtalan és keserű ízű. A gyökeret többször kell szárítani, mert a környezetből felszívja a nedvet. Hatóanyagai erősen mérgező tropánalka­­loidok (hioszciamin, atropin, szkopolamin). A nadragulya többféle gyógyászati célra alkal­mas. Először is tompító hatása van, amelyet a Parkinson-kór esetén hasznosítunk (a Par­­kinson-kór reszkető bénulás; a végtagok re­megésével, görnyedt testtartással jár; általá­ban idősebb korban fellépő állapot). A Par­­kinson-kór ellen a RABILKA nevű cseppek készülnek a nadragulyából. Továbbá görcs­oldó és gyomorváladék-csökkentö hatása miatt a leginkább használt gyógyszer gyo­­morbántalmak, gyomorfekély és epegörcsök esetén. Az ATROPIN tabletta, a PAPAVE­­RIN-ATROPIN injekció és tabletta, a SPAS­­MO-EUNALGIT tabletta és a CONTRAS­PAN cseppek készülnek belőle. A nadragulya hatóanyagai az asztma gyó­gyítására is használhatók. Erre a célra a következő gyógyszerekben találhatjuk meg őket: ANTIASTMATICKÉ CIGARETY, AN­­TASTHMAN, ASTMIN és SPASMO-AN TASTMAN tabletták. Mivel — mint említettem — az ATROPIN tágítja a pupillát, nélkülözhetetlen a szem­gyógyászatban is a szemfenék vizsgálatok­nál. Dr. Nagy Géza „Bokros" teendők Az Ulan-Udeban most felavatott erdőgazda­sági laboratóriumban olyan módszereket dolgoznak ki, amelyekkel ésszerűbbé lehet tenni a munkaszervezést a burját erdőgazda­ságokban. Összeállítják továbbá a köztársa­ság erdőgazdaságainak talajtérképét, s a tudományos kutatások eredményeit is hasz­nosító magkísérleti állomás kialakításának tervét dolgozzák ki. A magfúzió lézergyufája Lézersugarat alkalmaznak a könnyű atom­magok egyesítéséhez szükséges nagy nyo­más létrehozására a szovjet Lebegyev Fizikai Kutató Intézetben. A lézerfúziós kísérletekkel párhuzamosan a tudósok több egymástól független megoldást keresnek a békés célú termonukleáris fúzió megvalósítására, amely nem szennyezi a környezetet és kifogyhatat­lan energiaforrást nyithat meg az emberiség számára. „Önkiszolgáló" fájdalomcsillapítás A fájdalomcsillapító szükséges mennyiségé­nek meghatározását legjobb magára a be­tegre bízni — erre a következtetésre jutottak az uppsalai akadémiai kórház orvosai, akik motoros injekciós készüléket adva a kezük­be, egy éven át ellenőriztek hasműtéteken átesett betegeket. A megfigyelések azt bizo­nyítják, hogy a szükséges gyógyszermennyi­ség a beteg korától, a hatóanyagra való reagálásától, az egyidejűleg szedett orvossá­goktól, a fájdalom forrásától és időtartamá­tól, tehát az egyéni adottságoktól függ, nem pedig a testsúlytól. A beteg a fájdalomcsilla­pító-mennyiségnek megfelelő adagot fecs­kendez be magának. A vitorla reneszánsza Az Onedin család legelőrelátóbb tagjai sem sejthették, hogy a vitorla napjainkban, a nyersanyag- és energiaszűke miatt újra az érdeklődés középpontjába kerül. Egy japán cég egy 450 ezer tonnás tankhajó 26,3 méter hosszú és 4,6 méter széles, 83 tonnás kísérleti modelljén azt tanulmányozza, hogy milyen típusú és milyen módon alkalmazott vitorlákkal növelhetnék a dízel-motor gazda­ságos üzemanyag-felhasználását. Einstein óriásszobra Einsteinnek egyszer kérdőívet kellett kitölte­nie. A foglalkozás rovatba állítólag ezt írta: „Modell művészek számára". A centenárium évében elkészült az a monumentális szobor, melyhez még 1935-ben ült modellt Robert Berks szobrászművésznek. Az ülő bronz alak 7 m magas, kezében füzetlapot tart, melyen legfontosabb tudományos eredményei ol­vashatók rövid képletek alakjában. Einstein előtt egy hatalmas csillagtérkép terül el. Körcikk alakú, fényesre csiszolt feke­te norvég gránitból készült, átmérője 28 láb (kb. 7 m). Feltünteti a Washingtonból látható égbolt 68 %-át, a teljes égbolt 55 %-át. Láthatók a csillagok 6. magnitúdóig, továb­bá 110 nevezetesebb objektum. A 2700 rozsdamentes acélgömböcske a gránitba süllyesztett szegen nyugszik. A kettős csilla­gokat két fénylő pont, a kvazárakat három­szög alak teszi felismerhetővé a gránitlapon. A Nap 1 hüvelyk (kb. 2,5 mm) átmérőjű bronz korong a bolygók arányos méretben, a Hold megfelelő fázisban láthatók. A Tejút­rendszert a művész — aki maga is amatőr csillagász — pontos matrica segítségével véste a gránitba. Az eredeti elgondolás szerint a csillagtér­­képnek az égboltot Einstein születésének pillanatában kellett volna ábrázolnia. A pon­tos számításokat el is végezték, de azután nehogy ez valamiféle asztrológiai tévhitet sugalljon — 14 héttel az emlékmű leleplezé­se előtt — megváltoztatták ezt az elképze­lést. Ma a térkép az égboltot a felavatás időpontjában — 1979. április 22-én — mu­tatja. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom