A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-23 / 34. szám
Tízezrek *Bz átkelőhelyeken Aranygyűrűk a sárhányóban Módosultak a vámszabályok i Változnak az idők, változnak a szokások. Amíg a „régi szép időkben" a falusiak legfeljebb a szomszéd városka piacára rándultak ki, ma már a földmüvesszövetkezetek külföldi utazásokat szerveznek részükre. Nem szólva a városiakról, akik nyaralásukat nem adják alább az Adriánál, a Fekete-tengernél, vagy a Balatonnál. Elmondhatjuk tehat, hogy az utóbbi évtizedekben annyira megnőtt nálunk a kirándulási kedv, hogy főképp nyaranta több milliónyian utazunk külföldre. S ugyanennyien jönnek hozzánk, hiszen világhírű fürdőhelyeinken, ősi városainkban s csodaszép Tátránkban mindenki jól érzi magát. E nagy turistáskodásnak akadnak persze hiányosságai is. Főképp a nyári hónapokban rengeteg az utas határátkelőhelyeinken. A vonatok zsúfoltak, a buszok vég nélküli sorokban ácsorognak a határsorompók előtt, s az álturisták is ilyenkor igyekeznek keresztülcsúszni a vámosok szűrőjén. Flogyan állják meg derék vámosaink ezekben a nehéz időkben helyüket, erre keresek választ. És hogy vámosaink munkájáról hiteles képet fessek, négy átkelőhelyen — Medvén (Medved'ovo), Párkányban (Štúrovo) a párkányi kompnál és a bratislavai hajókikötőben keresem fel őket. A medvei hídnál Medvéről, erről a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban levő falucskáról azt tartják az autós turisták, hogy ennek hídjánál juthatnak át a legkisebb zűr nélkül magyar területre. Milyen lehet az átkelőhely Komáromnál, vagy Oroszvárnál (Rusovce) ha ezen a „csendes helyen" ilyen nagy a forgalom? Legalább félszáz autó, autóbusz és egyéb motoros jármű sorakozott a hídon, s ha az átvizsgáltakat útjára is engedték a vámosok, mint egy állandóan kúszó óriási kígyó, újabb kocsik araszoltak a helyükre. A szolgálatban levő hat vámos azonban gyorsan és mesteri lélektani tudással dolgozott. Csupán azoknak a kocsiknak nyittatták fel a csomagtartóját, amelyeknek gazdái túl sokat beszéltek s így árulták el idegességüket. Jellemző volt továbbá e kis vámosbrigád összeforrottságára, hogy maga a kirendeltség vezetője, Jančovič Štefan is együtt dolgozott beosztottjaival — Azért el ne riasszák Medvétől az autós turistákat — figyelmeztetett később tréfásan Szabados Mátyás csoportvezető. — Nincs mindig ilyen csúcsforgalom. Ezen az átkelőhelyen többnyire Győrbe igyekeznek a „turisták", azok is csak szerdán és szombaton, olyankor, amikor bevásárolhatnak a piacon. Egyébként a statisztika is igazolja, hogy Medvén a legkényelmesebb átlépni a határt. Júniusban, amely már főidény, „mindössze" 62 746 turista utazott Győr felé. Magyarország felől pedig 711 autóbuszon és 6890 autón vagy motorkeréken 53 656-an lépték át a határt! Érdeklődtem persze, arról az olvasóinkat közelről érintő hírről is, hogy július 1 5-től új vámszabály lépett életbe. — A hír valóban igaz — mutatta meg a hivatalos közlönyt Tuzsér Dezső vámos. — Az új vámszabály legjelentősebb mondanivalója az, hogy az eddigi 300 korona érték helyett 3000 korona értékig hozhatunk külföldről ajándéktárgyakat. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez az engedmény nem vonatkozik olyan árukra, amelyeket spekulációs céllal hoznak be, s a behozatal az idegen ország vámtörvényétől is függ. Magyarán mondva nem vásárolhatunk 3000 korona értékben csak öngyújtót s a kihozott áruféleséget is az illető állam vámelőírásai határozzák meg. És még egy figyelmeztetés! Ajándékokat külföldre vinni továbbra is csak 300 korona értékben lehet. Vannak azonban olyan áruféleségek is, a harisnyanadrág például, amelyeket egyáltalán nem szabad kivinni. Bizonyos dolgoknál viszont. mint például a silec, vámilletéket kell fizetni. Külföldre utazások során ajánlatos tehát valamelyik vámhivatalban érdeklődni, hogy melyek a tiltott áruk és melyek azok a cikkek, amelyek után vámot kell fizetni! Párkány felé zakatol a vonat... Riportutam második állomásául a párkányi vámkirendeltséget választottam ki. Jellemző erre a határátkelőhelyre, hogy naponta 25—26 nemzetközi vonatot ereszt át a határon. Ezek egyikén, az Amicuson utaztam a határállomás felé, a párkányi vámigazgató, Gubliansky Emil engedélyezte ugyanis, hogy a vonaton csatlakozzam vámosaihoz. Sok érdekes élményt nyújtott ez az utazás is. Főképp az utasok gyermekies szorongásán mosolyogtam. Amíg a vámosokra vártam, utastársaim magukba mélyedve, szótlanul ültek a helyükön. A vámvizsgálat megejtése után egyszerre jobb lett a hangulat, pedig hát biztos vagyok benne, hogy senki sem csempészett semmit, s ezek a mosolygós arcú vámosok sem harapták le eddig senkinek a fülét. Horogra kerítettünk azonban egy „valódi csempészt" is. Az egyik fülkében egy fiatal cigányasszony hívta fel magára a figyelmet, alig akart megmozdulni — és rettenetesen izzadt. A