A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-05 / 27. szám
HOL ÁLLUNK. MIT AKARUNK ? Összejöttünk, hogy Éberhardon, ezen a szép helyen — ismét nagyszámú közönséggel — jó hangulatban és kitűnő időben megtartsuk a CSEMADOK bratislavai járási és Városi Bizottsága által rendezett járási dal- és táncünnepélyt. A mostani, illetve a mai békemanifesztációra és népünnepélyre, mint a hasonló jellegű rendezvényekre általában mindig, ismét fontos események jegyében kerül sor. A májusi napok kiemelkedően fontos eseménye, hogy Európában harmincöt éve hallgattak el a fegyverek, harmincöt éve, hogy győzött a szovjet hadsereg, harmincöt éve, hogy felszabadult Csehszlovákia, és a világnak azon a részén, ahol mi élünk, megszületett a béke. A fasizmus felett aratott győzelemnek és Csehszlovákia felszabadulásának harmincötödik évfordulója alkalmából a békéről és a leszerelésről azért időszerű ezen a mai ösz-Az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes ez évben ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját. Az együttes lelkes fiatalok kezdeményezésére alakult, s ma is lelkes fiatalok folytatják az elkezdett munkát. Lelkes munkájuk eredménye a több mint másfél ezer fellépés a 25 év alatt és az ez évi kettős bemutató előadás. Az ének-és a zenekar hangversenyére május 4-én a Csehszlovák Rádió hangversenytermében került sor. Nagy érdeklődéssel vártuk az ünnepi hangversenyt, hisz az együttes első nyilvános bemutatója óta 22 év telt el. Kulcsár Tibor, az együttes igazgatója és művészi vezetője alapító tagja volt az együttesnek, igy joggal elvárhattuk, hogy a bemutató profilja az induláskor kitűzött célnak és feladatoknak megfeleljen. Az énekkar és a zenekar nem okozott csalódást. A négy részre tagolt műsort nagyon gondosan állították össze. Több új művet szólaltatott meg az együttes, amelyek határozottan emelték a hangverseny értékét. szejövetelen is beszélni, mert tudjuk, milyen tengernyi szenvedést és áldozatot kívánt a második világháború, és milyen mérhetetlenül sokba (talán Földünk katasztrófájába) kerülne egy újabb világméretű katonai öszszecsapás. A béke megőrzése és a leszerelés megvalósítása változatlanul a kor legfontosabb világproblémája. Az enyhülés folyamatának éppúgy, mint a világon még sok helyen tapasztalható elmaradottság, éhség, nyomor és analfabetizmus felszámolásának az az alapvető feltétele, hogy megszűnjék a fegyverkezési hajsza, hogy az emberiség a milliárdokat ne a fegyverekre, hanem a hasznos célokat szolgáló eszközökre fordítsa. Az ez év április 28-án és 29-én megtartott párizsi találkozón képviselt kommunista- és munkáspártok az Európa népeihez címmel elfogadott felhívásukban többek között leA kitűnően hangzó zenekar változatos műsorával méltán magával ragadta a hallgatóságot. Az első részben az énekkar mutatkozott be a cappella számokkal. A három madrigál és Kodály: Békesség óhajtása, valamint Esti dalának előadásán kívül Szabó Csaba romániai magyar zeneszerző Piroskához című kórusműve (csehszlovákiai ősbemutató) üde színfoltja volt az énekkar műsorának. Németh Imre szólóénekes számai nagyon meggyőzően hatottak. Kár, hogy kíséret nélkül csak egy népdalt énekelt. Kovács Tibor instrumentális kísérete mértéktartó és ízléses volt. Különösen annak örülhettünk, hogy ez a rész nem úgy hatott, mint hézagpótló műsorszám, amelyet csak azért iktattak a műsorba, hogy az énekkar megpihenjen és átöltözhessen. A szünet előtti harmadik részben ismét az énekkar lépett a dobogóra. Műsorukban Szijjártó Jenő két új népdalfeldolgozását és szögezték: „Mi, kommunisták, békeszerető emberek vagyunk: a leszerelést, a népek közötti együttműködést és barátságot akarjuk... Jóakaratú férfiak és nők, cselekedjünk együtt minden országban és európai méretekben is ... Az egységben a haladás, a boldogság és a béke ügye lesz a nyertes." Mi, a CSEMADOK tagjai támogatjuk az említett felhívást. A béke pártján voltunk, vagyunk és leszünk. Ám a béke szükségességét és nemes gondolatát nemcsak hangoztatjuk. A béke megőrzéséért egyebek között azzal is küzdünk, hogy teljesítjük a CSKP XV. kongresszusának a határozatát és a hatodik ötéves tervet. Helytállással, jó munkával mutatunk példát, védjük a harmincöt éve megszületett békét, építjük a fejlett szocialista társadalmat, őrizzük és ápoljuk nagy kincsünket: anyanyelvi kultúránkat. A CSEMADOK keretében működő több száz népi együttes műveltségkincsünknek Alfréd Zamanovský: Két magyar népdal című népdalfeldolgozását mutatták be. Sajnos, itt már az énekkaron a fáradság jelei mutatkoztak. Az énekkar ä capella éneklése néhol megcsillogtatta a kórusmüvek szépségeit, ám az elsődleges kritériumnak, a tiszta intonációnak sok esetben nem tettek eleget. A kórus állandó disztonálása zavarta a máskülönben igen lelkes és igyekvő interpretációt. A szünet után az együttes zenekara vette át a vezetést. Kiegyenlített, telt hangzású és szépen muzsikáló együttest hallhattunk. Itt is több bemutatóval lepte meg az együttes a közönséget. A zenekari számok közül Szijjártó Jenő: Pásztor és betyár, valamint Alexander Móži: Galántai verbunkos című müve nagyon jó előadásban fénypontja volt a hangversenynek. Vavrinecz Béla az együttesnek írt számai is nagyban tarkították a hangverseny amúgy is sokszínű palettáját. Különösen jól sikerült kompozíciónak bizonyult az utolsónak bemutatott Gömöri bokréta című ének- és zenekari szám. Az együttes ének- és zenekarának kiváló szereplése és minden pozitívuma mellett néhány zavaró momentum kissé lerontotta a A bratislavai járási dal- és táncünnepélyen fellépett szenei énekkar (Gyökeres György felvétele) már eddig is számos gyöngyszemét mentette meg. Együtteseinknek köszönhető, hogy felelevenedtek és színpadra kerültek olyan művek, amelyek a nép legsajátosabb gondolat- és érzésvilágát fejezik ki. A népdalok, a népi táncok és a népi játékok feldolgozása és a színpadra vitele, valamint a munkásmozgalmi hagyaték gyűjtése és a feltárt anyagnak az ismeretterjesztés, a szocialista nevelés szolgálatába állítása, dicsérendő törekvése volt a szövetségnek a múltban és feladata kell hogy maradjon a jövőben. Éppen úgy, mint a művelődés nagyjai emlékének az ápolása, megbecsülése. Falvainkban, de állíthatom, hogy városainkban is egy-egy színdarab vagy más jellegű kulturális műsor bemutatója ma is jelentős eseménynek számit. A szereplők hetekig készülnek, az érdekeltek izgalommal várják az előadást. Aztán az előadás, a mutatott játék a gyakori beszédtéma. S mindez természetes, érthető. A különféle népi játékok, majd a színjátszás és általában a népművészet nemzedékre szállt, és életben tartotta a nép szokásait, művészetét. Miért lenne ma másként?... A népművészet és az egész műkedvelő művészeti mozgalom igazán csak ma részesül megfelelő erkölcsi elismerésben és anyagi támogatásban. S a műkedvelő mozgalomnak a jövője is nagyobb, mint volt a múltban bármikor. Vannak átmeneti nehézségek. Néhány család szívesebben ül a képernyő előtt, mint a művelődési otthonban vagy itt, a szabadtéri színpadon, műkedvelők előadásán. Ennek ellenére az új helyzet, ha szükségessé is teszi a műkedvelők munkájának a módosítását, nem jelenti és nem is jelentheti a műkedvelő művészeti mozgalom életképtelenségét. Az individualizmus nem lehet életmód, a begubózás, az ember magába zárkózása, az úgynevezett „szigeť'-elmélet nem lehet cél. Az átmeneti nehézségektől függetlenül a közösségi életmód irányába haladunk. Az hangverseny művészi kvalitását. Ez a népdalok kiválasztásával, feldolgozásával kapcsolatban, valamint két, a hangverseny műsorába nem illő számnál volt érezhető. Karaba Gyula kitűnő karmester, de népdalfeldolgozásaiban, sajnos nem respektálja a magyar népdal egyik fontos jellegzetességét: az egyszólamúságot. A népdaloknak maga a kiválasztása a népdalfeldolgozás sikerének egyik alapfeltétele. Sem az Ipoly-vidéki népdalok, sem a zoboralji népdalok nem voltak a tájegységre jellemző dallamok. Ugyanis ezeket az új stílusú dallamokat egyformán ismerik és éneklik az egész magyar nyelvterületen. A túlharmonizáltság és a cigányzenekarok előadására emlékeztető hangszerelés is sokban rontotta az eredeti népdalok szépségét. Az említett két szám. Kovács Tibor— Gréner Ján: Román variációk és Alaga Géza—Karaba Gyula: Fergeteges című zenekari száma kávéházi szórakoztató zenére emlékeztető muzsika, amely nem illett az egyébként gondosan megkomponált műsorba. ÁG TIBOR Lelkes fiatalok éneke 14
