A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-02 / 31. szám
Nem baj, ha az embereknek telkük, hétvégi házuk, autójuk, szépen berendezett lakásuk van. A kérdés az, hogy mire használják mindezt? Megtöltik-e tartalommal? A telek, a hétvégi ház, az autó, a színes tévékészülék, az automata mosógép nem vált-e státusszimbólummá? Nem csak azért raktak-e még egy sor téglát az emeletes ház tetejére, hogy magasabb legyen, mint a szomszédé? — Szabad idejében, magánéletében mindenki azt csinál, ami neki tetszik! Hát még ebbe is beleszólnak? — kérdezheti, s joggal az olvasó. Valamikor, a felnőtté válás küszöbén, mindenki sok jót és szépet akart tenni. Csakhogy sokan, mire ezt meg is tehetnék, már régen letértek a kiválasztott útról. S még csak észre sem veszik. Nem érnek rá, mert: előbb szövetkezeti lakásra vagy családi házra, később bútorra, autóra stb. gyűjtenek. Közben nőnek a gyerekek, s megindul az áldatlan, soha véget nem érő verseny: szőrmebundácska a hároméves tündérbabának, pedálos autó a kis trónörökösnek, majd karóra, kerékpár az elsős bizonyítványért, tranzisztoros rádió a másodikosért, lemezjátszó, magnó — s mire kijárja a gyerek az általánost, már nem is tudnak neki mit venni jutalmul. Jutalmat osztanak azért, amit mindenkinek el kell végeznie, akkor is, ha „csak” a tudást kapja érte cserébe. Épülnek, szépülnek falvaink, városaink. Szaporodnak az új utcák, mutatós családi házak, lakótelepek. Divat lett ismét kalákában dolgozni. Testvér, sógor, koma, gyerekkori pajtás jön és segít. Az egyik ilyen szakiparos ilyen munkához ért, a másik olyanhoz. Vándorol a kis társaság építkezésről építkezésre. Mikor? A szabad idejében. Újabb és újabb kiskertek, egész telepek létesítéséről érkeznek hírek. Kerti szerszámot forgat az is, akinek már a nagyapja is városi polgár volt. Faluhelyen pedig alig akad család, aki nem foglalkozna zöldséghajtatással, akinek kertjébe ne kellene fóliasátor. A legjobbak, legügyesebbek élesztik az egészséges versengést: ki visz hamarább primőrt a piacra. Embert nyüvő, de a népgazdaság számára hasznos munkát végeznek. Mikor? A szabad idejükben. Az ember azért épít új házat, mert kényelmesebben akar lakni, azért kertészkedik, mert — a várható haszon mellett — egészséges testmozgásra van szüksége. Vannak túlkapások, de az más téma. A jóról szóljunk. Mert lakásépítéskor, berendezéskor fellapozza, vagy fellapozná a könyveket, folyóiratokat, hogy tájékozódjon, mi új van e téren a nagyvilágban. Keresi a szebb felé vezető utat. Jobb híján a szomszédtól lesi el, mit s hogyan lehet változtatni a típusterven, olykor kicifrázni. Az eredményes zöldségtermelés megfelelő — s nem kis ismereteket kíván. Traktorosok, fejőnők, egyszerű kétkezi munkások bújják a szaklapokat. Tudásuk az adott területen meglehetősen alapos, sokszor szakközépiskolai szintű. Ezért ugyan nem adnak oklevelet, de a tudás koronára váltható. A kérdés csak az, hogy a koronát mire fordítják? Mert elkölteni el lehet így is, úgy is ... Megkérdeztem egy nagy szövetkezet — az ógyallai (Hurbanovo) — elnökét, Pollák János agrármérnököt, hogyan látja ő mindezeket a dolgokat? Mivel töltik az ottani emberek a szabad idejüket? — Nem egyszerű dolog röviden öszszefoglalni. A szabad idő tág fogalom. Külön kell választani a mindennapot és az évi rendes szabadságot. Vegyük előbb az elsőt. A szellemi dolgozó, pláne ha városban él, megpróbálja fizikai munkával eltölteni azt a kis időt, ami az alvás és a munkaidő között marad. Például kertet müvei. A mezőgazdaság speciális terület. Összehasonlíthatatlan az iparral. Bár már nálunk is vannak iparszerü termelést folytató egységek, de az idénymunka és a holtszezon váltakozása még mindig meghatározó jellegű. Márciustól novemberig alig van szusszanásnyi időnk. Tagságunk ilyen
