A Hét 1980/1 (25. évolyam, 1-26. szám)

1980-03-22 / 12. szám

KULTÚRA, NÉPMŰVÉSZET RIMASZOMBAT (RIMAVSKÁ SOBOTA) Az első tíz évben a járás terü­letén sorra alakultak a CSE- MADOK szervezetek. Sokrétű munkát azután inkább csak a nagyobb, városi jellegű szerve­zetek végeztek, illetve ezeknek a munkájáról vannak kimutatá­saink. Persze a tornaijai és a rimaszécsi helyi csoport mellett számtalan kisebb szervezet fej­tett ki kulturális tevékenységet: játszott színházat, adott eszt- rádműsorokat, rendezett irodal­mi esteket, éneklő- és tánccso­portjaik felelevenítették az egy­kori fonók, kukoricafosztók, la­kodalmak emlékeit. Az alapító tagoktól szerzett játékoztatás szerint 1950 és 1960 között a járás területén több mint 342 csoport vitt szín­padra különböző műveket, mint pl. a tornaljaiak a Dankó Pis­tát, a medvesaljaiak Ádám Je­nő, Mág Feri, Tóth József, Nagy Gábor rendezők munkájaként a Lúdas Matyit, A betyár kendő­jét, a Fehér galambot, -majd a Közös utat stb., de említést ér­demel még a péterfalusi Illés Sándor és a simonyi Bőd Vik­tor éppen úgy, mint az ozsgyá- ni Péntek Barna is, akik cso­portjukkal olykor évenként két bemutatót is tartva számtalan prózai és zenés darabot ren­deztek a Néma leventétől a Csárdáskirólynőig. Ezekben az években alakul­tak, fejlődtek a néptánc-cso­portok is, s bár munkájuk nem volt mindig rendszeres, az ak­kori 56 helyi szervezet tagjai mintegy 157 alkalommal lehet­tek tanúi néptánc-csoportok fel­lépéseinek. Annak ellenére, hogy járá­sunk lakosságának a fele szlo­vák, s a fele magyar, a CSE- MADÖK — szervezetek aktívan kivették részüket az új, szocia­lista ember formálásából, a po­litikai tömegmunkából, a tudo­mányos világnézetre nevelésből. Eredményesen, bár nem min­dig rendszeresen tevékenyked­tek az éneklő csoportok is, no­ha ezek akárcsak maguk a he­lyi szervezetek, a ' megalakulást követő első tíz esztendőben megfelelő kultúrházak hiányá­ban magánlakások szobáiba, szűk iskolatermekbe, pajtákba szorultak. A második évtizedben a CSE- MADOK járási bizottsága már több gondot fordított a kuitú- rális-népnevelő munka minősé­gére. A szakosított albizottsá­gok munkájának eredményeként most már szervezett és rendsze­res munkát végeztek a színját­szók, hozzáértő karnagyok ve­zették a kórusokat, az éneklő csoportokat, állandósultak az író-olvasó találkozók, irodalmi estek, megemlékezések. A járás területén 1960 és 1972 között több mint 900 szín­házi előadást tartottak a mű­kedvelők, s ezekben az években más amatőr művészeti csopor­tok is több mint ötszáz alka­lommal léptek fel. Ebben az időszakban kezdődött a falusi kultúrházak építése is, aminek következtében rendszeresebbé vált az együttesek, csoportok munkája. A járás hetvenkilenc helyi szervezetének egyharmada fejt ki ma is rendszeresen ilyen te­vékenyéget. A haladó kulturá­lis hagyományok ápolásának eredményeként valósult meg az elmúlt két évtizedben — a CSE- MADOK kezdeményezésére — Pósa Lajos radnóti szobrának helyreállítása, a hanvai Tompa Mihály emlékünnepségek. Ugyancsak meg kell említe­nünk, hogy Gömörből indult el a csehszlovákiai magyar iroda­lom rögös útjain több neves al­kotó, mint például Tőzsér Ár­pád, Mács József, Cselényi Lász­ló és Veres János, akikre büsz­kék a járás lakosai. A hetvenes években a helyi szervezetek száma hetvenkilenc­re gyarapodott. Jelenleg a já­rás területén 16 színjátszó­együttes, 14 éneklő csoport, há­rom citerazenekar, a tornaijai énekkar és a serkei tánccso­port végez rendszeres munkát, de hozzá kell tenni, hogy a műkedvelő színjátszásnak régi hagyományai vannak Gömör- ben s ma is színpadra lépnek Kövecses, Gömörpanyit, Hegy^ meg, s ha nem is rendszere­sen, inkább csak alkalomsze­rűen. Zeherje, Naprágy, Almágy és még sok más alapszervezet műkedvelői színdarabbal vagy esztrádműsorral. 1972 óta a já­rás területén (Rimaszombaton kívül) mintegy 238 színházelő­adás, 98 esztrádműsor, 74 író- olvasó találkozó valósult meg, és különböző alkalmakkor ad­tak kulturális műsort a helyi szervezetek. A járás két nép­rajzi szobájában (Várgede és Guszona) az egykori népélet gazdag tárgyi • emlékeit gyűj­tötték össze és állítják ki. A legeredményesebben és legrendszeresebben a serkei, gortvai és a feledi tánc-csopor­tok, a serkei, simonyi, péterfa- lai, dobfenéki, almágyi, újbásti, hidegkúti, hajnácskői, balogfa­lai és sajógömöri éneklő cso­portok, a péterfalai, hidegkúti, újbásti, dobfenéki, balogfalai, kövecsesi, tamásfalai, simonyi, ozsgyáni, gömörpanyiti, hegy- megi, tornaijai, naprágyi, nagy- balogi, sajógömöri és almágyi színjátszók működnek. A rende­zők Illés Sándor, Ádám István, Mag Elza, Péntek Barna és so­kan mások. Tornaiján az iro­dalmi klub végez igen jó mun­kát. Az éneklő csoportok ve­zetői: Virág Bertalan, Lázár Er­zsébet, Szaniszló Ernőné, Pál Lászlóné, Agócs Gézáné, Nagy Gyula és Lócziné stb. A citera- együttesek vezetői: Szó Sán­dor, Mag István és Horváth Lajos. Az említett csoportok zö­me állandó résztvevője a járási és országos kulturális ünnepsé­geknek, fesztiváloknak és vetél­kedőknek, valamint a Tavaszi szél. . . népdalversenynek. Rend­szeresen segítik azonkívül a polgári ügyeket intéző testüle­tek munkáját. Járási méretű rendezvényeké Nagybalogon rendszeresen megtartott járási kulturális ün­nepségek és Serkén az ún. ,,Hét falu találkozó". Az elmúlt hónapokban egy- egy új kultúrház került átadás­ra Újbástban, Péterfalán, Ser­kében, Gömörben, Détérben. TÓTH ERNŐ Színpadon az énekkar. Vezényel: Lévay Tibor A Gömör népi együttes Gombaszögön TÁNCOSOK. DALOSOK, VERSMONDÓK A CSEMADOK rimaszombati helyi szervezetének tánccsoport­ja 1950-ben alakult meg. A tánccsoport munkája során sok érdemet szerzett Komáromi Edit, aki Pásztor Mária távozása után hosszú ideig vezette a csoportot. Rajta kívül meg kell említeni Kovács Tamást, Molnár Elemért és Ádám Lajost, akik sokáig táncoltak az együttes­ben, s nagyban elősegítették a művészi színvonal emelését. A táncegyüttes vezetését 1961-ben Kamarás Imre vette át. Az ő vezetésével 1962-ben az országos ifjúsági alkotóverse­nyen a második helyet szerez­te meg a tánccsoport. 1966-ban Ádám Lajos került a Gömör Népi Együttes élére. Egy ideig még hullámvölgyben vesztegel­tek, mert a tagok teljesen ki­cserélődtek. Ám csakhamar is­mét emelkedni kezdett a mű­vészi színvonal, minthogy Ádám Lajos elvégezte a koreográfus- tanfolyamot, s igényes fellépé­seken vett részt, sok tapaszta­latot szerzett. 1963-ban Lévay Tibor vezeté­sével megalakult a CSEMADOK helyi szervezetének keretében a jelenlegi énekkar, amelynek zö­mét az előző együttes tagjai alkották. 1966 áprilisától az énekkar a Gömör nevet viseli. Ebben az időszakban a kórus fellépett különféle kulturális és politikai rendezvényeken, nem­csak városunkban és járásunk­ban, hanem Duklától Galántá- ig, Miskolciéi Siófokig igen sok helyen. Közben a nagy lemor­zsolódás miatt teljesen át kel­lett szervezni az énekkart. A hatvanas évek elején meg­alakult a Fáklya Irodalmi Szín­pad; a csoport vezetője és mű­sorszerkesztője Veres János köl­tő, rendezője Mács Zoltán, ze­nei szerkesztője Horváth Júlia lett. Az együttes az évtized vé­géig rendszeresen részt vett a komáromi Jókai-napol:on, s csaknem minden esetben díjak­kal tért haza, 1967-ben pedig Három produkció című mű­sorával elnyerte a Jókai-napok nagydíját. Sajnos a Fáklya a hetvenes évek legelején kény­telen volt beszüntetni működé­sét. A hatvanas évek vége felé tudományos ismeretterjesztő szakkör (rövidítve TITSZ) kezdte meg működését a városban, s hamarosan magas színvonalon folytatta tevékenységét. Vezetői - dr. Pőthe Imre, Vörös Zoltán­ná, Ádám Zsolt - neves hazai és magyarországi előadók mű­soraival országos szinten is egyedülálló tudományos fórum­má, valóságos népi egyetemmé tették a szakkört. A TITSZ 1975 táján - hogy a város szel­lemi életének irányítása egysé­gessé és rugalmassá váljék - beolvadt a Tompa Mihály Klub­ba, s azóta a tudományos té­májú rendezvényeket is a TMK szervezi. Igaz, a hatvanas évek első felében még csak az iro­dalmi színpad kiegészítő „olda­lága" volt a klub, ám később tartalmilag kibővült a munkája, s az irodalom mellett immár a honismeret, az anyanyelv ápo­6

Next

/
Oldalképek
Tartalom