A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-22 / 12. szám
KULTÚRA, NÉPMŰVÉSZET RIMASZOMBAT (RIMAVSKÁ SOBOTA) Az első tíz évben a járás területén sorra alakultak a CSEMADOK szervezetek. Sokrétű munkát azután inkább csak a nagyobb, városi jellegű szervezetek végeztek, illetve ezeknek a munkájáról vannak kimutatásaink. Persze a tornaijai és a rimaszécsi helyi csoport mellett számtalan kisebb szervezet fejtett ki kulturális tevékenységet: játszott színházat, adott esztrádműsorokat, rendezett irodalmi esteket, éneklő- és tánccsoportjaik felelevenítették az egykori fonók, kukoricafosztók, lakodalmak emlékeit. Az alapító tagoktól szerzett játékoztatás szerint 1950 és 1960 között a járás területén több mint 342 csoport vitt színpadra különböző műveket, mint pl. a tornaljaiak a Dankó Pistát, a medvesaljaiak Ádám Jenő, Mág Feri, Tóth József, Nagy Gábor rendezők munkájaként a Lúdas Matyit, A betyár kendőjét, a Fehér galambot, -majd a Közös utat stb., de említést érdemel még a péterfalusi Illés Sándor és a simonyi Bőd Viktor éppen úgy, mint az ozsgyáni Péntek Barna is, akik csoportjukkal olykor évenként két bemutatót is tartva számtalan prózai és zenés darabot rendeztek a Néma leventétől a Csárdáskirólynőig. Ezekben az években alakultak, fejlődtek a néptánc-csoportok is, s bár munkájuk nem volt mindig rendszeres, az akkori 56 helyi szervezet tagjai mintegy 157 alkalommal lehettek tanúi néptánc-csoportok fellépéseinek. Annak ellenére, hogy járásunk lakosságának a fele szlovák, s a fele magyar, a CSEMADÖK — szervezetek aktívan kivették részüket az új, szocialista ember formálásából, a politikai tömegmunkából, a tudományos világnézetre nevelésből. Eredményesen, bár nem mindig rendszeresen tevékenykedtek az éneklő csoportok is, noha ezek akárcsak maguk a helyi szervezetek, a ' megalakulást követő első tíz esztendőben megfelelő kultúrházak hiányában magánlakások szobáiba, szűk iskolatermekbe, pajtákba szorultak. A második évtizedben a CSEMADOK járási bizottsága már több gondot fordított a kuitúrális-népnevelő munka minőségére. A szakosított albizottságok munkájának eredményeként most már szervezett és rendszeres munkát végeztek a színjátszók, hozzáértő karnagyok vezették a kórusokat, az éneklő csoportokat, állandósultak az író-olvasó találkozók, irodalmi estek, megemlékezések. A járás területén 1960 és 1972 között több mint 900 színházi előadást tartottak a műkedvelők, s ezekben az években más amatőr művészeti csoportok is több mint ötszáz alkalommal léptek fel. Ebben az időszakban kezdődött a falusi kultúrházak építése is, aminek következtében rendszeresebbé vált az együttesek, csoportok munkája. A járás hetvenkilenc helyi szervezetének egyharmada fejt ki ma is rendszeresen ilyen tevékenyéget. A haladó kulturális hagyományok ápolásának eredményeként valósult meg az elmúlt két évtizedben — a CSEMADOK kezdeményezésére — Pósa Lajos radnóti szobrának helyreállítása, a hanvai Tompa Mihály emlékünnepségek. Ugyancsak meg kell említenünk, hogy Gömörből indult el a csehszlovákiai magyar irodalom rögös útjain több neves alkotó, mint például Tőzsér Árpád, Mács József, Cselényi László és Veres János, akikre büszkék a járás lakosai. A hetvenes években a helyi szervezetek száma hetvenkilencre gyarapodott. Jelenleg a járás területén 16 színjátszóegyüttes, 14 éneklő csoport, három citerazenekar, a tornaijai énekkar és a serkei tánccsoport végez rendszeres munkát, de hozzá kell tenni, hogy a műkedvelő színjátszásnak régi hagyományai vannak Gömörben s ma is színpadra lépnek Kövecses, Gömörpanyit, Hegy^ meg, s ha nem is rendszeresen, inkább csak alkalomszerűen. Zeherje, Naprágy, Almágy és még sok más alapszervezet műkedvelői színdarabbal vagy esztrádműsorral. 1972 óta a járás területén (Rimaszombaton kívül) mintegy 238 színházelőadás, 98 esztrádműsor, 74 íróolvasó találkozó valósult meg, és különböző alkalmakkor adtak kulturális műsort a helyi szervezetek. A járás két néprajzi szobájában (Várgede és Guszona) az egykori népélet gazdag tárgyi • emlékeit gyűjtötték össze és állítják ki. A legeredményesebben és legrendszeresebben a serkei, gortvai és a feledi tánc-csoportok, a serkei, simonyi, péterfalai, dobfenéki, almágyi, újbásti, hidegkúti, hajnácskői, balogfalai és sajógömöri éneklő csoportok, a péterfalai, hidegkúti, újbásti, dobfenéki, balogfalai, kövecsesi, tamásfalai, simonyi, ozsgyáni, gömörpanyiti, hegymegi, tornaijai, naprágyi, nagybalogi, sajógömöri és almágyi színjátszók működnek. A rendezők Illés Sándor, Ádám István, Mag Elza, Péntek Barna és sokan mások. Tornaiján az irodalmi klub végez igen jó munkát. Az éneklő csoportok vezetői: Virág Bertalan, Lázár Erzsébet, Szaniszló Ernőné, Pál Lászlóné, Agócs Gézáné, Nagy Gyula és Lócziné stb. A citeraegyüttesek vezetői: Szó Sándor, Mag István és Horváth Lajos. Az említett csoportok zöme állandó résztvevője a járási és országos kulturális ünnepségeknek, fesztiváloknak és vetélkedőknek, valamint a Tavaszi szél. . . népdalversenynek. Rendszeresen segítik azonkívül a polgári ügyeket intéző testületek munkáját. Járási méretű rendezvényeké Nagybalogon rendszeresen megtartott járási kulturális ünnepségek és Serkén az ún. ,,Hét falu találkozó". Az elmúlt hónapokban egyegy új kultúrház került átadásra Újbástban, Péterfalán, Serkében, Gömörben, Détérben. TÓTH ERNŐ Színpadon az énekkar. Vezényel: Lévay Tibor A Gömör népi együttes Gombaszögön TÁNCOSOK. DALOSOK, VERSMONDÓK A CSEMADOK rimaszombati helyi szervezetének tánccsoportja 1950-ben alakult meg. A tánccsoport munkája során sok érdemet szerzett Komáromi Edit, aki Pásztor Mária távozása után hosszú ideig vezette a csoportot. Rajta kívül meg kell említeni Kovács Tamást, Molnár Elemért és Ádám Lajost, akik sokáig táncoltak az együttesben, s nagyban elősegítették a művészi színvonal emelését. A táncegyüttes vezetését 1961-ben Kamarás Imre vette át. Az ő vezetésével 1962-ben az országos ifjúsági alkotóversenyen a második helyet szerezte meg a tánccsoport. 1966-ban Ádám Lajos került a Gömör Népi Együttes élére. Egy ideig még hullámvölgyben vesztegeltek, mert a tagok teljesen kicserélődtek. Ám csakhamar ismét emelkedni kezdett a művészi színvonal, minthogy Ádám Lajos elvégezte a koreográfustanfolyamot, s igényes fellépéseken vett részt, sok tapasztalatot szerzett. 1963-ban Lévay Tibor vezetésével megalakult a CSEMADOK helyi szervezetének keretében a jelenlegi énekkar, amelynek zömét az előző együttes tagjai alkották. 1966 áprilisától az énekkar a Gömör nevet viseli. Ebben az időszakban a kórus fellépett különféle kulturális és politikai rendezvényeken, nemcsak városunkban és járásunkban, hanem Duklától Galántáig, Miskolciéi Siófokig igen sok helyen. Közben a nagy lemorzsolódás miatt teljesen át kellett szervezni az énekkart. A hatvanas évek elején megalakult a Fáklya Irodalmi Színpad; a csoport vezetője és műsorszerkesztője Veres János költő, rendezője Mács Zoltán, zenei szerkesztője Horváth Júlia lett. Az együttes az évtized végéig rendszeresen részt vett a komáromi Jókai-napol:on, s csaknem minden esetben díjakkal tért haza, 1967-ben pedig Három produkció című műsorával elnyerte a Jókai-napok nagydíját. Sajnos a Fáklya a hetvenes évek legelején kénytelen volt beszüntetni működését. A hatvanas évek vége felé tudományos ismeretterjesztő szakkör (rövidítve TITSZ) kezdte meg működését a városban, s hamarosan magas színvonalon folytatta tevékenységét. Vezetői - dr. Pőthe Imre, Vörös Zoltánná, Ádám Zsolt - neves hazai és magyarországi előadók műsoraival országos szinten is egyedülálló tudományos fórummá, valóságos népi egyetemmé tették a szakkört. A TITSZ 1975 táján - hogy a város szellemi életének irányítása egységessé és rugalmassá váljék - beolvadt a Tompa Mihály Klubba, s azóta a tudományos témájú rendezvényeket is a TMK szervezi. Igaz, a hatvanas évek első felében még csak az irodalmi színpad kiegészítő „oldalága" volt a klub, ám később tartalmilag kibővült a munkája, s az irodalom mellett immár a honismeret, az anyanyelv ápo-6
