A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-07 / 23. szám

TUDOMÁNY­TECHNIKA AZ ÉLET FORRÁSÁT KERESVE Az élet története több mint há­rommillióid éve nyúlik vissza bolygónkon. Ez idő alatt nagy változások következtek be o élet formáiban és o Föld légkörében is, és ezek kölcsönösen befolyá­solták egymást. Végbement-e hasonló fejlődés más bolygókon is? Ez mindmáig nyitott kérdés, amelyre csillagászok, o földtu­dományok művelői, biológusok, biokémikusok és paleontológu­sok próbálnak közös munkával választ keresni. Kevés olyan tudományos prob­léma van, amely olyanannyira foglalkoztatná a közvéleményt, mint o Földön kívüli élet léte­zésének lehetősége. Eddig min­den kísérlet meddő maradt bár­milyen - okár a legprimitívebb - életformo kimutatására is bolygónk szféráin túl, jóllehet a Földön kivul lehetséges élet ku­tatása jelentős tudományos meg­állapításokat hozott. Még mindig nem sikerült oz élet általánosan elfogadott de­finíciójában, meghatározásában megegyezni. Csak az élő rend­szerek bizonyos tulajdonságait ismerjük, mint például azt, hogy oz élet nagyszámú, egymásba kapcsolódó, különlegesen kata­lizált körfolyamatra épült. Fon­tos tulajdonságuk az élő rend­szereknek az irányított anyag­csere képessége, a szaporodás (replikóció) és a fejlődés, mutá­ció vagy szelekció, kiválasztódás révén. Határesetekben azonban mindig nehéz a döntés, hogy valamely rendszert élőnek le­het-e tekinteni vagy sem. A tudomány csak az utolsó évtizedben jutott hozzá ahhoz a lehetőséghez, hogy életre buk­kanhasson a Földön kívüli szfé­rákban. A Viking Mars-szonda által a Mars felszínén végrehaj­tott kísérletek nem hoztak bizo­nyítékot életfolyamatokra. Tel­jességgel bizonyos mór, hogy a Földön kívül Naprendszerünkben nem léteznek az élet mogasobb formái, de még o Viking-kísér­letek után is nyitott maradt a kérdés, hogy nincsenek-e o Mar­son mégis egészen primitív kez­detleges életformák - vagy ezek megelőző formái. A Naprendszer szféráin túl élőlényeket, életet felfedezni a roppant távolságok miott na­gyon nehéz. Csak abban re­ménykedhetünk, hogy rádiócsil­lagászati eszközökkel sikerülhet kapcsolatot létesíteni a más égi objektumokon esetleg élő értel­mes lényekkel. Eddig azonban semmiféle pozitív eredményt nem hoztak ezek a kísérletek. Még a földi élet létrejöttének folyamatát sem sikerült tisztázni, jóllehet a mozaikkövecskék, amelyekből majd égyszer oz egész minto összeáll, egyre so­kosodnak. A Föld korai történe­tének megfelelő körülményeket mesterségesen utánozva, vegyi kísérletekkel sikerült igazolni, hogy oz őslégkör feltételezett óriósmoslekulái bizonyos körül­mények között az élet alapépí­tőköveivé szerveződnek. A Grön­land szigetén talált széntartal­mú üledékek, amelyeknek korát a tudományos elemzés 3,8 mil­liárd évre teszi, arra vallanak, hogy a Földön baktériumok és kékalgák voltak a legelső élőlé­nyek. A izotópos elemzés is bi­zonyítja ezeknek a széntartalmú üledékeknek a biológiai erede­tét. Ho elfogadjuk ezt a magya­rázatot - sok szakértő nem ért egyet ezzel -, akkor könnyen időzavarba kerülhetünk az élet keletkezésének dotálásával kap­csolatban. A Föld ugyanis nem lehet idősebb 4,6 milliárd éves­nél, és ha ebből levonjuk a föld­kéreg kialakulásához és lehűlé­séhez szükséges időt. nagyon ke­vés idő marad a tisztán ásványi állapotból az első sejtekig való átmenethez. Kézenfekvőén fel kell vetődnie tehát a kérdésnek, hogy vojon nem más szférákból került e a Földre az élet? Jólle­het már számos bonyolult szén­vegyületet fedeztek fel a meteo­ritokban és rádiócsillagászati eszközökkel a világűr más ré­szeiben is, nincs bizonyíték ró. hogy ezeknek a molekuláknak közük lenne a földi élet kiala­kulásához. Manapság jelentős mennyisé­gű szabad oxigén von o Föld légkörében. Ez azonban nem volt mindig Így. Az ösatmoszféra alighonem elveszett bolygónk fejlődésének korai szakaszában és a másodlagos atmoszféra a vulkáni eredetű gázokból ala­kult ki. Ez azonban nem tartal­mazott szabad oxigént - főként vízgőzből és széndioxidból állt, továbbá kis mennyiségű szénmo­­noxidot, kén-dioxidot és más anyagot tartalmazhatott. Ebben oz atmoszférában ment végbe feltehetően az első élet­formák kialakulása. Annak ide­jén az ózonréteg hiánya miatt sokkal erősebb volt a földfelszí­nen a Nap ibolyántúli sugárzá­sa. Így az élet születésének a sugórvédett övezetekben kellett végbemennie. A kezdeti életfor­mák azután mutáció és szelek­ció révén mindenképpen alkal­mazkodtok és mind nagyobb életteret hódítottak meg. Ebben az időben még nagyon kevés szabad oxigén volt a lég­körben. A légköri oxigén fő for­rása feltehetően a víz fotobom­­lása, fotodisszocióciója volt. A szabaddá váló oxigén legna­gyobb részét azonban megkötöt­te a földkéregben levő vas. Csak a korai kékalgák fotoszintézis út­ján való oxigéntermelése - és a földkéreg bizonyos oxidáció-telí­tettsége - növelte a légkör sza­bod oxigéntartalmát. Ebben az átalakult légkörben azután ki­alakult a védő ózonréteg és oz élet elterjedhetett az egész föld­felszínen. Az utolsó egymilliórd évben kialakulhatott a fajok so­kasága. Miért nem ment végbe hason­ló fejlődés a Vénusz és o Mars bolygókon is? Ebben a tekintet­ben csak spekulációkra vagyunk utalva. A Naphoz lényegesen közelebbi Vénuszon olyan folya­matok indultak el, omelyek vé­gül is az élet számára kedvezőt­len 500 fokos felszíni hőmérsék­let kialakulásához vezettek. A Mars viszont csak évmilliárdok múlva éri majd el azt a kiinduló állapotot, amelyben a korai Föld volt. Mindent összevetve, korunk kutatói azt állítják: az élet kiala­kulásában, különösen az értel­mes lények létrejöttében oly sok véletlen és más körülménynek kellett közrejátszania, hogy a Földön végbement folyamotok megismétlődése más bolygókon statisztikoi szempontból nagyon valószínűtlen. HATÁSF0KBAJN0K-M0T0R 25 százalék helyett 80 százalékban hasznosítja az üzemanyag vegyi energiáját - gázt vagy benzint - az új típusú motor. A jelentős hatásnövekedés titka, hogy a motor az égéstermékek hőjével fej­lesztett gőzt is hasznosítja. A nyugatnémet feltaláló nagy feltűnést keltő „öszvérmotorja" a szakemberek szerint a jövő fényes remény­sége. SIVATAGI OLAJHÁRTYA A sivatag homokjára permetezett kőolaj hártyaszerű bevonatot alkot, megakadályozva a gyors párolgást és javítva o mesterséges öntözés hatékonyságát. A talaj felső, laza rétegét összetartó bevonat csök­kenti az erózió pusztítását, megakadályozza a műtrágya kimosódá­­sót. Az egykori lakatlan sivatagokban már embernagysógú narancs- és citromültetvények dicsérik — az olajban gazdag — Abu Dhobi mezőgazdasági szakembereinek ötletét. ÚJ ADATOK A PLÚTÓRÓL A Plútó bolygó átmérőjének első közvetlen megmérése orra vall, hogy mérete nagyon hasonlít a Holdéhoz, ha nem kisebb ná­la. Az amerikai Hole obszervató­rium munkatársai új módszerük­kel megállapították, hogy o Plútó átmérője 3000—3600 kilométer között van - a Föld Holdjának átmérője 3476 kilométer. A mé­rések arra vallanak, hogy a fel­szín meglehetősen „fontos", vagy a Plútó középpontja szokatlanul fényes — úgy tükrözi a fényt, mint o polírozott csapágygolyó. A vizsgálatok szerint a bolygó felszíne o beeső fénynek körül­belül a negyedrészét veri vissza. Ho o fényesség-foltosság jelen­ség egybevág a színképelemzé­sek eredményeivel, ez azt jelen­ti, hogy a Plútó felszínét metán­jég borítja. Az új számítások szerint a Plútó átlagos sűrűsége fele a vizének - jóval kisebb, mintha ez a távoli bolygó szilárd kőzetből állna. TAVAK VÉGVESZÉLYBEN A 49. szélességi fok mindkét oldalán, a Kanado és az Egyesült Államok területén levő sok ezernyi tóban mór megszűnt az élet, mert túlságosan sok savanyú eső hullik. Kanadai tudósok attól tartanak, hagy Ontario tartomány 48 ezer tava is rövidesen élet­­képtelenné válik, ha tovább tart a savanyú esőzés. A veszélyt az amerikai iparvidék gyáraiból a levegőbe jutó füst és gázok okoz­zák. Kénsav, salétromsav képződik az esőcseppekben a kőolaj és a szén elégetésekor a levegőbe jutó kénből és a motorok műkö­désével a levegőbe jutó nitrogénvegyületekből. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom