A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-26 / 4. szám
A knosszoszi palota A KRÉTAI ÉS • • m A palota trónterme MÜKÉNÉI FALFESTESZET Kréta a Földközi-tenger 50x250 km nagyságú szigete. Lakóinak a földművelés, az óllatenyésztés és a hajózás folytán virágzó kereskedelem teremtette meg a a gazdag élet lehetőségeit. Homérosz is megemlíti a csodála<*os knosszoszi palotát, a Labürinthoszt, melyben szerinte Minósz király és neje, Paszifaé királyné, valamint kettejük torzszülött fia, a bikafejű és embertestű Minotaurosz lakozott. A krétai falfestészet virágkora az i. e. 1600-as évekre esik. Az alkotások nagy része a freskófestészet - tárgykörébe tartozik. Ahhoz, hogy közelebbről is megismerkedhessünk ezekkel az alkotásokkal, előbb tisztáznunk kell a fogalmat, hogy mi is tulajdonképpen a freskófestészet. Ez nem más, mint festés nedves falra. A festés úgy történik, hogy egy bevakolt kis felületre ráviszik a mészvízzel oldott festéket, ami aztán a mészkristályokkal oldhatatlan egységet alkot. E technikából következik, hogy a festő mindig csak akkora felületet festhet be, amekkorát a vakolat néhány órai száradása alatt el tud végezni. A krétai művészet témaválasztása igen érdekes, főbb vonásaiban különbözik a mükénéi festészet témáitól. A dekoratív falfestészet témaválasztása aránylag szűk körben mozgott, elsősorban játékok, ünnepségek, felvonulások, különféle állatábrázolások, díszkertek alkotják a freskók tárgykörét. Viszont a munkaábrázolások, háborús események nem találtak visszhangra a békés alaphangú művészetben. Nem akadt itt egyetlen olyan freskó sem, amely várostromot, fogolyvakítást, karóba húzást vagy az asszír, babilóniai s részben az egyiptomi művészek kedvenc témakörébe tartozó hasonló valamit alkotott volna. A legérdekesebb témák a szépség és a finomság kultuszáról tanúskodnak. A gazdagon díszített kertekben fiatal fiúk sétálgatnak sáfrónymezőkön, virágot tépnek és karcsú kelyhekbe gyűjtik, lányok játszanak gyönyörűen gondozott liliomágyasok közt (a liliom nemzeti virág e két kultúrkörben), darázsderekú hölgyek üldögélnek párnával fedett márvány padokon fesztelenül csevegve, vagy agyafúrt módon szabott öltözékben a lelátóról figyelik a színdarabot vagy a bikaviadalt. E festészet kedvelt alakjai a különféle vízinövények, szépiák, medúzák, liliomok, lótuszvirágok, vízimadarak és halak. A fő színkapcsolatok — a szépiabarna és a fekete, a piros és a kék, a dúszöld és a melegsárga — esztétikai hatást gyakorolnak még a XX. század emberére is. A festők tobzódtak a fényben, és merev formáktól nem kötött művészetük a derű, a nyugodt békés élet, a jólét és pompa dicsérete volt. A természetet utánzó festészet ez. Különösebb átmenet nélkül jelentkezik. Az első időszakban csupán növényi ábrázolások formájában. Elsőként említhetjük meg az amnisszoszi palota stilizált ///romos freskóját. Ezek a képek a krétai impresszionizmus alapját képezték. Utána egyre inkább ember- és állatfigurák jelentkeznek, a legszebbek közé tartoznak a Hagia Triada-i alkotások. Kedvelt motívumok ebben a korszakban az erdőrészletek, a víz, a sétáló nők, vadnyulak, fácánok. Szinte teljesen absztrakt téma is jelentkezik, például élénk színek mellett sáfrány-, mirtusz- és szalviaábrázolások között kékre festett majmok. Ezek után vegyük sorra ojegszebb krétai alkotásokat. Azt hiszem kiemelkedik a sorból a knosszoszi palota bikajátékot ábrázoló négyalakos freskója: i. e. 1500 körül készült. A színes kőinkrusztóció utánzatával kereteit táblakép a krétai művészet Bikaviadal faliképé a palotából egyik kedvelt témáját, a kultikus eredetű bikajátékot örökítette meg; a játék abban állott, hogy a résztvevökül páronként kiszemelt fiatal nők és férfiak egymás után megragadták két kézzel a szembe rohanó bika öklelő szarvát, majd kihasználva a támadójától szabadulni akaró állat hatravetett fejének lendületét, merész szaltóval a brka hátára ugrottak. Ilyen pillanatképet rögzít a kék alapszínű festmény is. Az alakokat az egyiptomi festészet sok évszázados gyakorlatának megfelelően fehér, illetve vörösesbarna színnel, a bikát barnával festették meg. A táblakép a balra rohanó hatalmas bika szarvát megragadó lányt lebegő testtartásban ábrázolja, míg a bika mögött lábujjhegyen ágaskodó és karjait előrenyújtó női alak feszülő állótartásban várja a szaltózó férfi földrejutását. Egyoldalú lenne természetesen ez a kép, ha nem említenénk meg legalább összefoglalóan a fogadásra, kultikus célokra szolgáló knosszoszi palotatermek nyugodtabb vonalvezetésű reprezentatív freskóit, mint például a virágok között leszülten figyelő griifekel vagy a fejedelemasszony helyreállított lakosztályában a vízben ficánkoló delfineket, és a déli korridor részen az ünnepélyesen felvonuló alakok hosszú sorát, közülük kiemelve a tolikoronás herceg éietnagyságú portréját. Gazdag a palota a különböző táncosnőábrázolásokban. Az utolsók között említhetjük meg a talán leginkább ismert falfestményt, az ún. párizsi nő című alkotást. (A dús frizurájú bíborpirosra festett ajkú, kacér pillantású hölgy hajviselete a század elején nagy divat volt Párizsban.) Ez a művészet csak gondtalanul élő emberek körében születhetett. A knosszoszi palota termeiben és udvarán egykor bizonyára szórakozásokkal teli élet zajlott. Az akháj uralommal bekövetkezett változást tükrözik az i. e. 15. század folyamán készült falfestmények. Eltűntek az ünnepi felvonulások, játékok ábrázolásai. Helyettük a korábban nem méltatott halotti kultusz vallásos szertartásai kerültek megörökítésre. A legjobb ilyen tárgyú alkotás az i. e. 1400 körül készült Hagia Triada-i márványszarkofág, amelynek freskóin a sirépület előtt megjelent elhunytnak három szolgafiú ajándékokat, többek között a halólországba vezető úthoz szükséges hajót nyújt át, mögöttük labrüsz-oszlopok közé állított üstbe a nők italáldozatot mutatnak be, lantkíséret melleit. A görögök az i. e. 2. évezred elején vándoroltak be Görögországba. Az őslakókkal összeolvadt görögség műveltsége eléggé egységes, paraszti jellegű volt. Ebből az alapból sarjadt ki Egyiptom, Anatólia és főként Kréta felől kapott igen erős ösztönzések eredőjeként az i. e. 16. század elején az a késő helladikus kultúra, amelyet központjáról általában mükénéinek neveznek. E kultúrkör legnevezetesebb központjai; Mükéné, Tirünsz, Pülosz és Théba. E paloták díszes falfestészetét s annak freskótechnikáját valamint az ábrázolások tematikájának nagy részét a krétai művészetből vették át, például a felvonulások, ünnepségek vagy a tengeri állatvilág ábrázolását is. Újat jelentenek viszont a vadászati jeleneteket ábrázoló freskók és a történeti témájú várostromábrázolások. Az egyik leggazdagabb palota a tirünszi. Itt szintén legnagyobb részt freskók kerültek elő, s ezek előkerülésükkor úgy ragyogtak, mintha csak tegnap festették volna őket. Amikor Schlimann és Dörpfeld szemügyre vette őket, nem találtak ajtuk négy színnél többet: fehéret, sárgát, pirosat és kéket. Hiányzott a zöld és az átmeneti színek. Álljunk meg itt egy pillanatra. Nem állították Homéroszról, hogy vak énekes volt? És nem bizonyította ezt annak idején többek között az is, hogy az egész Iliászban és Odüsszeában említés sem történik a zöld színről? Most azonban nézzük meg a tirünszi képeket részletesebben is. Az egyik legismertebb közülük: textilmintás keretbe foglalt falmezőn fiatal nők haladnak ünnepi menetben. Ezek közül is kiemelkedik a kezében ládikát tartó nőnek a figurája. A következő említésre méltó falfestmény az ún. bikás akrobata című alkotás. Hasonló bikaábrázolással már a knosszoszi palotában is találkoztunk. Ez is egyik bizonyítéka a krétai kultúrkör Mükénére gyakorolt hatásának. A tematikában újat a vadászati és harci jeleneteket ábrázoló képciklusok hoztak. Itt kell megemlítenünk a tirünszi vadászjelenetes freskót. Hagyományos és új témát egyesít a püloszi megaron falfestménye, A trónszéktől kétoldalt — a knosszoszi trónteremhez hasortlóon — fehér alapra festett figyelő griffek őrködnek, szemmel tartva a mögöttük leselkedő oroszlánokat. A falfelület szélén színváltóssal vörös alapon fehér, kék, barna és fekete színekben a kréta-mükénéi művészet absztrakt irányzatainak remeke: sziklán ülő lantos, a thrók Orfeusz vagy Thamürisz, előtte repülő nagy fehér madár. Felül kiugró és vissza ívelődő, nyugtalan tipikus krétai keret, amely például a tirünszi falfestmények nyugodt textilmintós keretezésével szemben a lehető legnagyobb kontrasztot jelenti. A mükénéi freskók közty a vórostromot ábrázoló kép kívánkozik még ide. Akárcsak az előbbi vadászjelenetes alkotást, ezt is a formák megmerevedése, a mozgásábrázolás erőtlenné válása jellemzi. E kultúra fénykora az i. e. 1400-as évekre esik. TRUGLY SÁNDOR 18
