A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-26 / 4. szám
FÁBRV NAPOK - kérdőjelekkel ffl A CSEMADOK &ETÉB0L évek közepén beszünteti tevékenységét. A fiatalok és a Csermely kórus tagjai háromezer órát dolgoznak társadalmi munkában s a CSEMADOK épületében új klubhelyiséget illetve próbatermet építenek tnaguknak. Hetvennyolcig itt tevékenykednek, aztán megint szünet következik. A kis helyiség alkalmatlan a nagy érdeklődést keltő klubtevékenységre. Ki biztosit számukra megfelelő termet? Kolár Péter beszámolója részletesen foglalkozott a helyi szervezetek tevékenységével s a gondokkal. A tevékenyek további tenniakarásával nincs baj. A működésükhöz szükséges feltételeken viszont sürgősen javítani kell. Megfelelő helyiségek és a kulturális munkát biztosító anyagi feltételek nélkül nem sokra mennek a szervezetek. Régóta szó van arról, hogy az illetékes helyi nemzeti bizottságok kulturális osztályai anyagilag is támogatják a tevékenységet. Ne legyen ez hát véletlenszerű s még kevésbé alkalmakként gesztus. MACS JÓZSEF A múlt év végén immár nyolccadszor rendezték meg a Fóbry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat. A három napig tartó akciósorozat mindenekelőtt a keletszlovákiai magyarság ünnepe volt, de visszhangját és a meghívott vendégek számát tekintve országos rendezvénynek is beillene. A stószi ház- és siVkoszorúzáson a kedvezőtlen időjárás ellenére többszáz főnyi tömeg gyűlt össze, a CSEMADOK négy keleti járási titkárságának szervezésében vagy két tucatnyi helyen terveztek író-olvasó találkozót, sajtókonferenciát, előadásokat, vitát, beszélgetést. A tervek azonban, sajnos, nem valósultak meg mind. Cikkemben ezért főleg a rendezvények hiányosságainak, energiák kárbavssztének, remények csalatkozásónak okaival szeretnék foglalkozni, egyéni benyomásaim alapján. A CSEMADOK Kassa-vidéki Járási Bizottsága szeptemberben körlevelet küldött szét íróknak, szerkesztőknek, fölkérve őket a Fábry Napokon való részvételre. A címzetteknek október végéig kellett válaszolniuk, elfogadják-e a meghívást, vagy sem. Akik a meghívást elfogadták, azokat a rendezőbizottság besorolta a műsorba. Az írókat az írószövetségtől hivatalosan is kikérték (ez a kiutazás költségeinek az elszámolása miatt fontos), s néhány nappal a rendezvénysorozat előtt minden meghívottnak elküldték egy-egy járás részletes programját: azét a járásét, ahol az ő részvételével számoltak. Az írószövetség, úgy tudom, nyolc tagjának a kiszállásába egyezett bele. (Hadd jegyezzem meg: egy bratisfavai író részvétele a Fábry Napokon az irodalmi Alap pénztárának kb. ezer koronájába kerül. A mai takarékossági rendszabályokat figyelembe véve nem csoda, ha csak korlátozott létszámú csoportnak hagyták jóvá a kiszállás anyagi fedezetét.) Köztudott, hogy íróink jelentős része szerkesztőségben dolgozik, s hogy a szerkesztőségek munkájának egyik motorja a „terepjárás", az irodafalakon kívüli világgal és az olvasókkal fönntartott élő kapcsolat. Természetes jelenség, hogy a szerkesztők hetente-havonta kiszállnak, mégpedig nemcsak országos érdekű rendezvények okán, hanem különböző riportok, interjúk, karcolatok „nyersanyagának" begyűjtése végett is. Furcsállom tehát, ha egyik-másik szerkesztő, aki annak idején elfogadta a meghívást a Fábry Napokra, most azzol magyarázza távolmaradását, hogy nem tagja az írószövetségnek, vagy hogy kimaradt a nyolctagú keretből. (Azon persze lehet vitatkozni, ki érdemli meg jobban és ki kevésbé az ilyen keretbe való besorolást, s megértem, ha valaki, akit a kritika is többre becsül, s az olvasók is inkább igényelnek, méltatlankodik a mellőzése miatt és presztízskérdést csinál a dologból. Ám itt talán nem ártana a nagyobb önuralom s annak a megfontolása, hogy más lapra tartozik az irodalmi berkekben meg-megnyilvánuló igazságtalanság, és ismét más lapra egy közös ügy szolgálata.) Elég az hozzá: az idei Fábry Napokon a meghívottaknak és a műsorba iktatótoknak csupán egy töredéke jelent meg. Engem a rozsnyói járásba hívtak meg, így elsősorban az ott lezajlott rendezvényekről tudok vallani. Nos, a Csemadok rozsnyói járási titkársága előtt le a kalappal: nemcsak hogy a legmesszebbmenően hozzájárult a meghívottak költségeinek a fedezéséhez, hanem a titkárság dolgozói a szó szoros értelmében látástól vakulásig, azaz kora reggeltől éjfél utánig talpon voltak, szerveztek, intézkedtek, telefonáltak, sofőrösködtek - sűrű ködben és síkos úton - Kassáig (Košice), Stószig és vissza, járták a falvakat, szállítva ide-oda a hat meghívott közül kettőnket, akik ott voltunk, s egy harmadikat, akire nem számítottak ugyan, aki váratlanul, egészen más ügyben bukkant föl, s aki hajlandó volt beugrani az egyik hiányzó meghívott helyett. A rendezvénysorozat külön pikantériája, hogy Szádalmóson, ahol 250—300 főnyi — főleg gyerekekből álló - közönség bevonásával sajtókonferenciát terveztek, a sajtót két szabad foglalkozású író képviselte. (A szerkesztőségek képviselői nem jelentek meg.) Azon is lehet töprengeni, vajon a Csemadok-központ miért pont a Fábry Napok idején rendezett a Tátrában egy országos szemináriumot. Az ilyen szemináriumokat, akárcsak a Fábry Napokat, 'nyilván egy évre előre tervezik. Nem akadt az év folyamán két olyan terminus, amely ne ütközött volna más közérdekű akciók terminusával? Végül egy észrevétel, amely hazabeszélés ugyan, de amely általánosabb elmélkedéshez is alapot nyújthat. A rendezőbizottság előzetes körlevelében az állt, hogy a Nemzetközi Gyermekév alkalmából az idei Fábry Napokon hangsúlyos szerepet szánnak a hazai magyar gyermekirodaiomnak, s engem mint ennek művelőjét akarnak meghívni. Igen megörültem, hisz gyerekek közé, iskolákba, óvodákba szívesen járok, s a keleti végekre eddig még úgyse kaptam meghívást. Csakhogy mi történt? A rozsnyói alapiskolában, ahol a fölső tagozatosokkal hoztak össze, egyik önálló kötetemet sem láttam, s a válogatások közül is csak a „Nyolcak" több mint húsz évvel ezelőtt megjelent antológiájának egyetlenegy példányát. Szódalmóson, ahol téli kultúrhóz gyerek várt, valamivel kedvezőbb volt a kép: a helybeli óvoda annak idején Komáromban rendelte meg a „Tikirikitakarak"-ot, s mivel az ovisokból közben iskolások lettek, a kultúrházat megtöltő 250-300 gyerek közül vagy hatnak a kezében ott volt a könyvem. Lucskán a kötetnek csak egy példánya volt meg, a rozsnyói Csemadok-klubban lefolyt találkozóra pedig Szádalmásról vetődött el egy példány. Első és második önálló kötetemnek se híre, se hamva.' A négy rendezvényen összesen két vagy három „Jelenlét" került még elő, no meg a „Nyolcak” antológiájának talán három példánya. Ahogy vettem észre, a másik meghívott - de meg nem jelent — szerző sem áll jobban: az ő gyerekverskötetéből a négy helyen, ha jól emlékszem, mindössze egyetlen darabbal találkoztam. Könyvkiadás, 'könyvterjesztés, ól... SIMKÓ TIBOR citerazenékara (kb. három éve működik), amely rendszeresen tartja próbáit, hetente egyszer, s a különféle ünnepi műsorok keretében lép fel. A női éneklő csoport is három éve alakult, tizenöt tagja van (vezetője Bödők Gézáné), 1978 októberében részt vett a galántai énekkari fesztivál elődöntőjében. Műsorán elsősorban népdalok szerepelnek, célja a hagyományápolás. A SZISZ és a CSEMADOK szervezetnek van egy közös tánccsoportja, amely ugyancsak szerepelt már a járási fesztiválon. S mind a három együttes fellépett a Csallóközi Napokon. Érdemes még megemlíteni az ifjúsági klubot, melynek tagjai szintén a művelődési otthonban találkoznak minden pénteken; a fotókört, amelynek vezetője Kovács Ferenc tanító, tagjai pionírok. Minden évben szerveznek egy zenetanfolyomot, vezetője Krausné Bartalos Margit — tavaly jizennyolcan vettek részt a tanfolyamon — s egy varrótanfolyamot, amelyet évente mintegy húszon végeznék el. Viszonylag jól működik a nyugdíjasok klubja is, tagjai részére többször szerveznek egészségügyi előadást. Évente négyszer látogat el Csicsóra a MATESZ. Utoljára a Beszélő köntös-t mutatta be, az előadást háromszázan tekintették meg - azaz „telt ház" volt... Tavaly januárban az Ifjú Szívek, áprilisban a Szőttes mutatkozott be a faluban. Végére hagytam az író-olvasó találkozókat, szerzői esteket, pedig a csicsói művelődési otthon és a CSEMADOK helyi szervezetének vezetősége ezek szervezésében is serénykedik. Az emlékkönyvüket lapozgatva szomorúan állapítom meg, hogy itt tartotta egyik utolsó találkozóját olvasóival a közelmúltban elhunyt Bóbi Tibor. De járt már itt Batta György, Gyurcsó István és Ordódy Katalin is - utóbbi szerző estje sikerült a legjobban. Utoljára novemberben Ozsvald Árpád látogatott el Csicsóra, vele szerzői esttel összekötött’ Hét-arrkétot szerveztek a művelődési otthon üléstermében. ZS. NAGY LAJOS Foto: Nagy Géza és arch. A CSEMADOK és a SZISZ szervezetek közös tánccsoportja 7
