A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-28 / 26. szám
rületben. Fennállása óta (1962) majdnem kétezren érettségiztek itt. A mi diákjaink — mondja Karol Hlavatý igazgatóhelyettes - már érettségi előtt tudják, hol helyezkednek el. Kapósak a Surányban érettségizett lányok. Mindenünnen csak dicséretet hallunk róluk. Az itt végzetteknek mintegy tíz százaléka tanul tovább. Főiskolára csak a legjobbak jelentkeznek. A többség munkába áll. Pár év múlva mint szakelőadókkal, főkönyvelőkkel, osztályvezetőkkel találkozunk velük. önálló munkakörDen, felelős beosztásban dolgoznak A kimutatások szerint az érettségi után mjokába lépőknek húsz százaléka valamely felsőoktatás’ intézmény esti tagozatán tovább képzi magát. Mint például az ipolyszakállasi (Ipeľský Sokalec) Mihálik Erzsi, azaz Tomaškovič tanárnő. Egy évvel előttem érettségizett, ma pedig több szaktantárgyat tanít itt, volt iskolájában. A most zárult tanévben 480 diákja volt az iskolának. A negyedik évfolyamban két-két párhuzamos szlovák, illetve magyar osztály érettségizik. Sokat vitatott kérdés, szükség van-e az érettségire? Én is feltettem, előbb azoknak, akik még vizsga előtt voltak. — Fölösleges dolog - hangzott a válasz —, ha valaki négy évig tanult, úgyis tudja az anyagot.- Az érettségi tisztára szerencse dolga. Hiába minden, ha egy tételt épp akkor nem tud. — Vagy úgy jár, mint én. Egyetlen tételt tudtam egy kicsit gyöngébben és éppen azt húztam. Hiába fújom a többit, mégis gyengébb jegyet kapok. Ezután Rudolf Stehlíkhez fordultam, aki a negyedik dében „Érik" már a gyermek. Középütt Hilda Šufáková, az érettségi bizottság elnöke, jobbról Elena Mačáková szlovák szakos tanárnő volt az érettségi bizottság elnöke. Tőle ezt a választ kaptam: — Szükség van érettségire. Fenn kell tartani, mégpedig a mai, bevált formájában. A gyakorlat minket, tanárokat igazol. Figyelembe vesszük az eddigi előmenetelt, az írásbeli eredményét és a szóbeli feleletet is. A kérdések húsz százaléka a negyedik évfolyam anyagából merít. S egy régebben tanult anyaghoz egy újabban tanult párosul, így kapunk teljes képet az érettségiző tudásáról. Különben nem értem, miért félnek ezek a gyerekek az érettségitől? Nincs közöttük egyetlen olyan gyenge tanuló sem, aki csak üggyel-bajjal juthatna át a vizsgán. Nagyon szeretek Surányba jönni. Már többször voltam itt az érettségi bizottság elnöke. Nagyon jó véleményem van a tanárokról és a diákok tudósáról. A másik párhuzamos osztályban Hilda Šuťáková, a lévai (Levice) esti szakközépiskola tanára volt az érettségi bizottság elnöke. Véleménye megegyezett az előbb elmondottakkal. Zsigárdi László, a negyedik dé osztályfőnöké kibővítette a gondolatsort:- A fiatalok még nem ismerik saját teherbíró képességüket. Ez a vizsga vezeti el őket oda, hogy megtanulják, hogyan kell leküzdeni az akadályt. A pedagógusok nagy problémája, hogyan tegyék tartóssá az ismereteket. Az ismétlés a tudás anyja. Ha nem lenne érettségi, talán fölületesen tanulnának, esetenként csak egy óra anyagából készülnének fel, számítva a feleltetésre. Célunk pedig sokkal több. Nem szemellenzősen eldarálni az ismereteket. Az érettségi tételek egyeztetik az összes tantárgyban szerzett ismereteket. A diákoknak összefüggésükben kell látni a vállalati és közgazdasági problémákat. Végre vége! Balról: Brancsan Kati, Bucsek Gita, Bereznai Marika, Csépi Marika, Balogh Kati, Botló Viola- Nehéz elbúcsúzni az osztálytól? — kérdezem, nem sejtve, milyen zsilipet nyitok meg.- Ahogy mondani szokás: Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nehéz időszak ez a pedagógus életében. Öröm, mert egy osztálynyi végzett embert ad a társadalomnak. Fájdalom, mert szegényebb lesz egy érzéssel. Megszűnik létezni egy jól összekovácsolódott közösség, egy jó osztályfőnöknek ez csak hiányozhat. Ez a mostani, amelynek osztályfőnöke voltam, valahogy nem mindennapi osztály volt. Közösen, együttes erőfeszítéssel dolgoztak a feladatok megoldásán. Rendkívüli érdeklődést felmutató, fejlődőképes osztály volt. Szinte igényelték a velük való foglalkozást. Iskolánk az összetartási érzetet is bele tudja vinni a fiatalokba, ami nagyon, értékes vonás. Volt egy osztályom, azok a negyedik év végén azt mondták, krónikát fognak írni, mindegyikük belejegyzi mi történt vele az érettségi után, s végül hozzám is eljuttatják. Én még eddig nem kaptam kézhez, de bízom benne, hogy az érettségi találkozón előkerül. A találkozón feloldódnak a volt diákok. Szinte megfogható a pattanásig feszült légkör, megújul a régi zsongás. Családias, bensőséges ilyenkor a kapcsolat. Én bizony megkérdezem a férjektől, hogyan gazdálkodnak a lányok. Még egyikre sem hallottam panaszt. A közgazdász-szemlélet, a racionális gondolkodás, a családban is érvényesül. Szerintem azért tud az érettségi után könnyebben elhelyezkedni az, aki nálunk végzett, mert sokoldalú a képzettsége. Az iskolában kitartásra, szívósságra, fegyelmezettségre, pontosságra neveltük. Mindezéknek a tulajdonságoknak nagy a szerepük az egyén érvényesülésében. • •• Zsong, zsibong a negyedik bé. Kérdések, feleletek röppennek. — Az a jó, hogy már ma, aí első napon ránk került a sor Olyan ideges v.ltam tegnap. Ügy kiabáltam a gyerekre. Ne sírjatok már! Két kistestvérem van, meg a nővérem is velünk lakik és kisbabája van. Most már sajnálom, hogy úgy rájuk szóltam. Szegénykék, nem tudták, mi a bajom.- Hogy lehet ilyen szerencsém? Mindenből azt húztam, amit a legjobban tudtam.- Tudtad te mindet. . . — Anyuék éppen karalábét szedtek. Még soha az életben nem ettem annyi karalábét, mint tegnap. Nagyon ideges voltam.- Ahogy mondani akartam a tételt, nem tudtam kinyitni a számat, pedig tudtam, mit kell elmondanom. — Milyen rossz azoknak, akik még előtte vannak. . . Azóta túl vannak az első próbán az életben. Még találkoznak egyszer, utoljára, az érettségi banketten s elindulnak meghódítani a világot. Nap mint nap újból leérettségiznek könyvvitelből, statisztikából, tervezésből, szervezésből, gépírásból. Ez volt az első komoly próbatétel, és remélhetőleg még sokáig ez lesz a legnehezebb, amin átestek. Sok szerencsét, fiatalok! PRANDL SÁNDOR felvételei 13
