A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-21 / 25. szám

Megkezdődött a lengyel fiatal­ság társadalmi összefogásával épülő új lengyel vitorlás iskola­hajó, a „Dar Mlodziežy" terve­zése. Az iskolahajó tervei a gdanski Lenin Hajógyár tervező­irachiO' íme, néhány ismerős arc és név a világ legrosszabbul öltözött hölgyei közül: Liz Taylor (A), Doly Parton énekesnő (B), Mar­garéta, a brit királynő testvére (C), és Christine Onassis (D). Egy stabil és egy forgó korong: mindössze erre a két darabra és egy kis akaraterőre van szüksé­ge annak, aki ad valamit a vo­nalaira. A hongkongi korongon önerőből kell forogni, s aki rend­szeresen járja a korong-twistet, karcsú lesz, mint a nádszál - legalábbis a RE vállalat hirdeté­se szerint. ZS. NAGY LAJOS: CERUZASOROK Infúzió A zöldszemű orvosnő (elme­­szakértő), aki valamilyen rejté­lyes okból lelkiállapotom és szív­működésem iránt is módfelett ér­deklődik, miután megmérte a vérnyomásomat s a pulzusomat is kitapogatta, közölte velem, hogy sokáig fogok élni, mert a szivem olyan lustán ver, mint va­lami élsportolónak; most te­hát szaván fogom a kedves pszichiáternőt, igyekszem hosz­­szabb távra berendezkedni eb­ben az életben, több ötéves ter­vet is készítek a magam számá­ra, s amennyiben mégis koráb­ban meghalnék a kelleténél, ar­ra kérem kedves olvasóimat, na­gyon tapintatosan közöljék ezt or­vosnőmmel, mert nem szeretnék neki lelki megrázkódtatást okoz­­ni. Nem lenne szép, ha csaló­dást okoznék neki. aki már gyógyszerek garmadáját és gyógyeljárások seregét próbálta ki rajtam - feltehetően jó ered­ménnyel, hiszen még élek —, s most is naponta infúzióra járok hozzá. .Fehér kórházi ágyon fekszem s egy literes üvegből mézszínű fo­lyadék szivárog o karomba s azon át valószínűleg egyenesen a lelkembe; ezt abból gondo­lom, hogy szinte érzem lelkiál­lapotom javulását. Azt a fekete, letargikus hangulatot, amellyel ideérkeztem kellemes, orgonalila közérzet váltotta fel, s ha nem tartanék attól, hogy a körülöt­tem buzgólkodó kecses ápolónő­­vér bolondnak néz, talán dalra is fakadnék. Holott nem is sze­retem ezt a vízszintes állapotot és azt sem, hogy mint valami ritka lepkét tűre szúrnak, moz­dulatlanságra kárhoztatnak, gyöngéd, de nagyon határozott női leleménnyel a gyógyítási fo­lyamathoz rögzítenek (magyarán: esőbehúztak!). Mondom, ennek ellenére, dalolni való kedvem van, madarat lehetne velem fo­gatni, ami - tekintettel arra, STANISLAW JERZY LÉC FÉSÜLETLEN Nem egy holdkórosnak még a holdra sincs szüksége. Lelki szemeddel ne nézz a kulcs­lyukon keresztül. Szótól szóig halad az ember egész életében. Az ember sajnos gyakran az előtt áll csak, amit már maga mögött hagyott. Idegen ajtókra tapasztalja fü­lét? Nem tehet mást. A saját lelkiismeretének hangjára süket. Időnként bűnténynek számít a sóját alibi is. Csak az álarcát kell az ember­nek magára öltenie ahhoz, hogy ne érezze, ha arcul ütik őt. hogy mozdulnom sem szabad - elég kelekótya ötlet, csakhogy épp az ilyen kelekótya ötletek jelzik, hogy a vitamindús nedvek egyenesen a lelkivilágomat jár­ják át, futbalozni vagy bedming­­tonozni szeretnék, vagy valami pajzán verset írnék, ha nem épp a jobbkaromba szúrták volna az infúziós tűt; nézem mosolyogva az uborkásüvegre emlékeztető kis tartályt a fejem fölött, amely még mindig, két óra eltelte után is, félig van a tokaji aszúra ha­sonlító tápoldattal, mondom is a kizárólag rám félügyelő, szösz­ke nővérnek, hogy azóta már legalább százszor kiihattam vol­na ezt a folyadékot, ami a szí­néből ítélve édes lehet, mint a méz vagy éppen olyan, mint az aszú, azt válaszolja, hogy nem tetszik neki atavisztikus alkoho­lista hajlamaim éledése, jobban teszem, ha nem nézegetem any­­nyit ezt a folyadékot. Mit néze­gessek akkor, érdeklődöm kí­váncsian, attól tartok, ha őt fo­gom nézegetni, akkor ide nem illő, pajzán gondolataim támad­nak, verőfényesre tisztult lelkivi­lágom újra összekúszólódik, fő­nöke, a zöldszemű pszichiáternő megharagszik rám, felülvizsgálja hosszú életkoromra vonatkozó nézeteit, szigorúbb gyógyítási el­járásokat kezdeményez, minden­féle testi-lelki tortúrát, amik egész könnyen megrövidíthetik a fegyelmezetlen és szófogadatlan betegek életét... ezt akarja? Dehogyis akarja, feleli a ked­vesnővér, sőt, ő meg is gyorsí­taná a topóidat szivárgását, de attól tart. ha túlgyorsan belém­­folyik ez az adag, berúgok tőle, szédelegni fogok az utcán, oz autók aló esek, amit ő nem ven­ne a szívére. Behúnyt szemmel hallgatom őt, arra gondolok, hogy érdemes lesz hosszú ideig élni, ha ilyen gondos lelkek ügyelnek a sorsomra, nem is nézegetem őt tovább, ne gyor­sítsam meg fölöslegesen a szív­verésem. . .! GONDOLATOK Gondold csak meg, zálog is le­hetsz egy ismeretlen sorsjáték­ban I Tudod a jelszót, hogy belép­hess önmagadba? Ugyan mihez kezdjen a humo­rista, ha az álmai tevepúpok? Regionális író leszek! Nem lé­pek ki a földgolyónk határain túlra. Légy altruista! Becsüld meg má­sok egoizmusát. Ó, ha valamelyik Isten azt mon­daná: „Higgyetek nekem!'', s nem pedig ezt: „Higgyetek ben­nem I" Tóth Lósitó lordításo 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom