A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-19 / 3. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK SZÍNHÁZ NATASA: TÓTH ERZSI A MATESZ Thália Színpadának bemutatói kapcsán már több ízben bebizonyosodott, hagy Tóth Erzsi kiváló tehetséges színésznő, Alakításainak hitelét elsősorban a belső átélés mélysége, a színpadi kifejezőeszközeik gazdasága adja és szerepfarmáfásának pozitívumai közé tartozik színpadi beszédének tisztasága is. Ezeket az erényeket csillantja meg előttünk Lev Tolsztoj: Háború és béke című regényének Ervin Piscator által írt drámai változatának Natasájaként is — Győrött. Merthogy örömünk még teljesebb legyen, Tóth Erzsi ezekben a hetekben Magyarország legkorszerűbb színházában szerepel. Ezzel — Dráíi Mátyás és Holocsy István győri, Ropog József békéscsabai, illetve Csendes László miskolci vendégszereplései után —, a Magyar Területi Színház egy további művészének adódott aiSkalma arra, hogy más társulatban, idegen közegben s idegen színészekkel játszhasson. Az ilyesmi, a vendégjáték megtisztelő tényén túlmenően, sokat segít abban, hogy egy színész új eszközökkel gazdagítsa művészi kelléktárát és új játékstílusokkal ismerkedjen. Különösen, ha a sors nemigen 'kényezteti az illetőt — mint ahogy a MATESZ többi színészét sem — rádió-, tévé- és film-szerepekkel. A győri Kisfaludy Színházban decemberben látott bemutató előadás Tóth Erzsi számára jó csillagzat alatt született. Nemcsak a természetes női szerepálmok egyikét alakíthatta, de a Jászai-dijas Vass Károly rendezői irányításával játszhatta el Natasát, olyan partnerek oldalán, mint Áts Gyula (Pierre) és Úri István (Andrej). Tolsztoj leírása szerint Natasa sok tekintetben hasonlít színházunk kassai színésznőjére. Bár az ilyesmi, önmagában, aligha döntheti el egy alakítás sorsát, hiszen az efféle hasonlatosság — a színpadi játék hiteles őszintesége nélkül — nem lenne több egy pillanatfelvételnél. De Tóth Erzsi játéka lényegesen sokrétűbb ennél! Egy teljes életet feltáró, álmodozó s esendő nőalakot elevenít meg a színpadon és játékát a boldogság kesernyés hangulatai járják át. Rettegéssel teli életérzés ez, miközben az ©Mentétekkel feszített figura mögül ki-kibukkannak Natasa lelkének finom, tisztán lírai jegyei. A figurának minden erénye és vétke mély egyszerűséggel sugárzik Natasa alakjából, s ez az, ami emlékezetessé teszi Tóth Erzsi győri vendégjátékát. Miklósi Péter TELEVÍZIÓ HASZNÁLT KOPORSÓ Galgóczí Erzsébet nagyon sokaknak szégyenérzetet kerget az arcára. Szégyenbehoz, mert kis és nagy bűneinkről szól! Köntörfolazás nélkül felhasználja a közvetlen környezetében megélt és tapasztalt valóságot. „Büntették" őt már sokféleképpen ezért „szemérmetlenségét" irtani akarták, de szívóssága és írásai meghátrálásra késztettek minden erőt! Amit ő tud rólunk, városaikról és falusiakról; öregekről és gyermekeikről: emberekről — azt el kell mondania! Berta néni, a zsugori vénasszony esetét is el kellett mondania. Szívszorongató „tévéfilm" alcímmel is a látvány, hátmég, ha tudjuk, hogy mindez lehetne akár dokumentum-riportfilm is, hiszen Galgóczi a tény-irodalmat műveli, a valóságot írja meg. Amit átélt, ami szűkebb pátriárkájában lejátszódik, ami már neki is naqvon fáj, amit muszáj elmondania. Megdöbbentő, mennyire ismeri az írónő az embert. Főleg a paraszt embert. Titkos rezdüléseit, a mások elől eltitkolt mozdulatait, magában forgatott gondolatait. Többet tud rólunk, mint mi önmagunkról. Levetkőztet, tükör elé állít, megfeszít. Mindezt úgy, mintha rejtett karneróval dolgozna! S ezt az egyedi, csak ő általa ismert kamera mozgást a valódi masina nem tudja utánozni, jól visszaadni. Az írások utánozhatatlan egyénisége, mindig kimarad a képekről. Nem véletlen, hogy az ő műveiből készült tévéfilmeket, mozifilmeket mindig elmarasztalta a kritika. Taton ez a Mihályfy Sándor által rendezett tévéfilm volt még a legsikeresebb. Ennek volt az írásokhoz mért hasonló feszültsége, fanyar humora, drámaisága, egyénisége. Mégis, előtte is, utána is elolvasta a novellát, nem vetekedhet azzal. Igaz, bizonyára nem is akar. És ha már annyit elért ez a film — és annyit elért! —, hogy Gobbi Hildának (Berta néni) egy megszenvedett és bűbájosán megformált szerepet biztosított, akkor a maga nemében hatásos, jó munka volt. És még valami: önvizsgálatra késztető intelem! —zolczer— FOLYÓIRAT FILMVILÁG Néhány évvel ezelőtt, tíz esztendei hűség után abbahagytam a Filmvilág című top vásárlását. Pontosabb szóval; leszoktam róla, mert megvoltam nélküle. A lap elfáradt, megkopott, kivált miután főszerkesztője, Hámos György tollával és szellemével együtt a túlvilágra költözött. Ezt az öszefüggést csak most, utólag veszem észre, s gyanítom, nem alkalmi ráfogás csupán. Nyílván, hogy nem egyedül voltam így e lappal, s ha késve is, de szerkesztősége és kiadója mégiscsak észrevette, hogy a Filmvilággal tenni kell valamit. Most tettek. A Filmvilág megújult. Nyomdatechnikája, köntöse, terjedelme már nem a régi, s bár ezek sem mellőzendő tényezők, a legfontosabb mégis az, hoav a lap szerkesztési elvei változtak meg. Előttem fekszik az eddig megielent két szám. Mindkettő kiolvasva. És várom a harmadikat. Olvasói bizalmamat és érdeklődésemet, ha késve is, de újraalapozták, méghozzá iái, dicsérendő qonddal. Az első számban Huszárik Zoltán készülő Csontvárv-filmjéről olvashatok és a filmművészet olyan klasszikus nagyságairól, mint Luis Bunuel, kinek művészetéről Weöres Sándor és Károlyi Amy mondanak el rendhagyó, ám annál érdekesebb gondolatokat. Korunk bizonyára legnagyobb élő színésznője, a hétköznapi jelzőkkel aligha illethető Liv Ullmann önéletrajzának első részletét is itt olvashatom végre, mert itt jelenik meg először magyarul. A szoviet filmművészet és kortárs irodalom tragikus sorsú nagyságának, Vaszilii Suksinnak is méltó írást szentel a Filmvilág, melynek hasábjain a mai magyar filmművészet és szellemi élet kiválóságai válaszolnak a felvetett kérdésre: ön hoqyan szerkesztené? Mármint a Filmvilágot. De szó esik Kotokról, Colomboról és társairól is. A második szám a maavar filmművészet idei legviratortabb eseményéről, Jancsó Miklós filmtrilógiáiának most bemutatott első két fiimiéről ír, kimerítően, érdekesen, ugyanakkor idézi a világsaitó rangos kritikusainak pro és kontra véleményeit — Jánosáról. Beszámolók. értékelések a világ legjelesebb filmfesztiváljairól, cikkek a televíziózásról és a televízió produkcióiról, Walt Disneyről, a hónap filmjeiről, és sok egyébről. Olyan témákról, melyek nem csak érdekessé, de ízlésformáló fórummá is teszik az új Filmvilágot. Várom a következő számokat. Sőt, újra előfizető leszek. —keszeli— KÖNYV MARIO VARGAS LLOSA: KÖLYKÖK (Hat elbeszélés és egy kisregény) Sokszor leírt közhely a latinamerikai irodaiam, különösképp a prózairodalom egyre nagyabb térhódítása, s hagy így van, abban nagy része van a perui Mario Vargas Llosának is. Bár korántsem olyan újító, mint Asturias vagy Marquez, s a merik, mítoszok buja világát sem érzi otthonosnak — mint azt valamirevaló dél-amerikai tollforgatótól már szinte elvárni szokás—, semmivel sem kevésbé latin-amerikai; a „nehéz” klímájú földrész klasszikusai között biztos a helye. Talán okkor járnék közelebb az igazsághoz, ha realistának mondanám, persze, a szó legicbb érteimében. Mert legendákon, mítoszokon és a sajátos folklóron kívül minden egyéb kellék szervesen épül írói világába, s mint nagyszabású regényeiben, novelláiban is világosan kitapinthatjuk azokat a mozgatóerőket, amelyek írásra kényszerítik. Erőszak, gyávaság, hősiesség és Indulatok, lázadó ifjúság és kaszárnyák árnyéka — csupa mozgás és forró realitás. Prózája cselekményes próza, s bár elég bő forrásból buzog, szinte soha nem válik fecsegővé. Liesa vérbeli epikus, de legalább annyi benne a drámai hajlam is, ezért, vagy emiatt — főleg elbeszéléseiben — drámai ütközőpontok, kiélezett helyzetek közepébe csöppend az olvasót. Sokszor csak sejteti az előzményt, vagy egyszerűen elhallgatja, mint például a kötet egyik legjobb írásában, A nagypapában, ahol az unokáját koponyával ijesztgető öregember szándékairól inkább csak sejtelmünk lehet, a bizonyosság maga a cselekmény, a lángoló koponya kimerevített képe a hatalmas kert sötét ösvényén, s a kisfiú állati rémülete. A kötet utolsó, s egyben címadó darabja, a Kölykök című kisregény épp úgy magában hordja a későbbi regények (elsősorban A város és a kutyák) csíráját, mint az első elbeszélés (A főnökök). De mindegyikben keresztmetszetet kapunk a regényíró Varga, Llcsa remek prózájából — s a regények árnyéka nem takarja el őket, önmagukban is gyöngyszemek. Kövesdi Károly Valerio Bonni 20 éves milánói diák 24 órát száguldozott a motorpályán, hogy az új, Tuttovespa nevű motorkerékpárt reklámozza. A „végállomásnál" 940 km-t, 11 m-t és 69 cm-t mutatott a tachométer. Ez a felvétel Kambodzsában készült: Rosalyn Carter, az amerikai elnök felesége, keblére ölel egy kis menekültet. A nemzetközi segítség ellenére, Kambodzsa még mindig az éhhalállal küszködik ... 8
