A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-07 / 23. szám
MINT A MEGFAGYOTT NAPFÉNYCSEPPEK... Legtöbbször méz- illetve aranyszínű. De lehet barna, piros, meggyszínű: tejfehér, sőt kék - s nagyon ritkán fekete. Néha átlátszó, mint a kristály, máskor viszont teljesen mott. Legérdekesebbek azok a darabok, melyek 40 millió éves apró rovarokat, halakat, fakéregdarabokat és levéffosrlónyokat zárnak magukba. Az ember már a régmúlt időkben felfigyelt a borostyán gyógyító hatására, értékelte a szépségét. Az „észak aranyát", ahogy annak idején nevezték, tehát nemcsak ékszerekben alkalmazták, honem a gyógyításban is. Őseink hittek abbon, hogy a borostyánnak mágikus gyógyító hatása van. Rongyhoz dörzsölt borostya npólcóval vették ki a szembe jutott idegen anyagot, borostyánlikőrrel, tüdőbetegségeket gyógyítottak, a porrá őrölt „borostyóntubókot" pedig náthaelleni gyógyszernek tekintették. Kurpie vidéken az újszülöttekre borostyánkarikákat aggattak, abban a hiszemben, hogy ez a csecsemőnek szerencsét hoz s megóvja a betegségektől. Ez a keresett nyersanyag Lengyelország több vidékén fordul elő, többek között Pomeróniábon, a Narew folyó vízgyűjtőjében, Kurpiebon, valamint a Mazun-tóvidéken. A leggazdagabb lelőhelyek azonban a Visztula deltájánál, az ún. Borostyánparton fordulnak elő (Sobieszówtól Krynico Morskáig), ohol máig is a vihar nagy mennyiségű apró borostyándarabot vet ki a tengerből. Erről a területről évente több tonna „gyantaaronyot" nyernek. A gdanski Északi kikötő építése közben, a földmunkálatok során is nagy mennyiségű, illetve nagyságú borostyánlelőhelyre bukkantok (a Gdanski-öböl partvonalán, a Visztula torkolatától Górki Zachodnie faluig.) Ezen a vidéken a borostyán-megmunkálásnak több évszázados hagyományai vannak. A halászat mellett a borostyánkereskedelem, valamint a borostyánból készült dísztárgyakkal való kereskedés évek óta az itteni lakosság számára jó megélhetést biztosít. Lengyelországban a borostyórrfejtésnek három módszerét ismerik. Hagyományosan a parton szedik és hálóval a tengerfenékről merítik. A balti-tengeri borostyán a szárazföld mélyén is meglelhető, ahová a negyedkori eljegesedés következtében került. Külszíni fejtéssel is bányászszók. Ezt a módszert alkalmazták pl. Pomerónióban, valamint o Narew vízgyűjtőjében. Ma kútásás, agyagfejtés közben szinte az egész ország területén találnak kisebb-nagyobb mennyiségű borostyánt, jelenleg a Kurpie vidékén újabb borostyánlelőhefyek után kutatnak. A borostyán származásáról a Balti-tenger partvidéke lakosai között különféle legendák éltek. Az egyik szerint a Balti-tenger mélyén borostyánpalotában lakott egy király. De valamikor a palotát egy szörnyű vihar verte szét, és a parton heverő darabkák éppen ennek a nagyszerű építménynek a részei. A másik legenda szerint a borostyán a gyönyörű, lovogját sirató Dyrena nevű tündér könnyei... Valójában azonban a borostyán tűlevelű fák gyantájából keletkezett, amelyek több millió évvel ezelőtt a mai Balti-tenger és Észak-Európa területén nőttek. Lengyelországban különféle gyűjteményekben e nyersanyagból készült számos, nagyértékű tárgy, van: ékszerektől kezdve, edényeken, gyertyatartókon, ékszeresdobozokon és szobrokon át egészen a borostyánnal díszített bútorokig. Nemcsak az ország, de a világ legnagyobb borostyángyűjteménye a Lengyel Tudományos Akadémia Földtani Múzeumában található (több mint 20 ezer kiállítási tárgy), a legtöbb borostyánból készült műtárgy viszont a malborki Vármúzeumban van. Már a lengyet államiság kezdetétől fogva a borostyán a dísz- és használati tárgyak fontos nyersanyaga volt. A borostyán-megmunkálás Európa szerte elismert központja Gdansk lett. A borostyónmesterek első céhszervezete 1477-ben, Jagelló Kázmér uralkodásának idején alakult meg. Ettő' az időponttól számítjuk a borostyánmesterség igazi virágkorát. Hasonló szervezeteket hívtak létre Slupskban és Elblogban. A XV. és a XVIII. század között ebből a három városból a borostyánszobrászat számtalan remekműve került ki. A borostyánmesterek a királyi udvarokra is eljutottak. III. Waza Zsigmond maga is megpróbálkozott ezzel a mesterséggel, az ő műve pl. az a borostyánserleg, amelyet a waweli székesegyház gyűjteményében őriznek. III. Sobieski János a gdanski borostyánmesterektől egy borostyándarabból készült gyönyörű koronát kapott ajándékba. IV. Uászló pedig a hadiflotta egyik hajójának modelljét. A borostyán-megmunkálás több évszázados hagyománya Gdanskban a mai napig is él. HOBBI AZ ÉREMGYŰJTŐ Sinka Gyula vámtisztet, aki az egyik csehszlovák-magyar határállomáson teljesít szolgálatot, bizony ritkán lehet otthon találni. De ma úgy látszik rám mosolygott a szerencse, mert véletlenül otthon találtam. Szokásos foglalatosságát űzte: éremgyűjteményének egyes darabjait tisztogatta. Megkértem, mutassa meg a gyűjteményét. Karon fogott, átvitt a másik szobába és rámutatott egy nagy, zöld posztóval bevont táblára, amelyen katonás rendben függtek egymás mellett a különféle érmek és kitüntetések tucatjai.- Nem mai keletű ez a szenvedélyem - mondja —, az első darabot valamikor 1967-ben kaptam, azóta vagyok gyűjtő. Hogy mire vagyok a legbüszkébb? Arra, hogy sikerült megszereznem gyűjteményem számára a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Nagy Érdemérmét! Elmondja, hogy érméket ugyan sokan, de érmeket vajmi kevesen gyűjtenek, nincsenek hát cserepartnerek, meg amúgy is nehéz hozzájutni érmekhez, kitüntetésekhez, érdemrendekhez. Viszont éppen ez adja meg ennek a hobbinak az érdekességét. Rozsnyó József / ff, 1,1 r ► # • é <§ **• r tvv 7 'W’fw II n t MfT8F . - 1) ') tÄ * X ? * • MT YRSf »I« ^ 1 # & « r, f V /: .i (Jl o - • 4* • + * ^ f/I v / v , , m v 'iMm 0 ö 22
